Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 9-10. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

íme egy lépés a továbbiakban. Szakítani a vnmwci méter kereskedő fogalmával', — mánti azt a. ifcLr. Kúria újabb gyaíkorlatia teszi, iamiidőn már emancipálni kívánja magát a rendes kereskedő gondosságának fogalmától s az igazgatósági tagoktól fokozottabb fellel ősséget kíván. Az igazgatósági ta,gók felelősségénél a jó családapa naiv éfei patriarchiális mércéjét az apa-métert a feJhozot'cakon kívül még azért is elvetendőnek tartom, mert a részvénytársasági ajakiatoknál a társaság hitelezői kielégítési alap tekintetében egyedül a társasági vagyonra vauinak utalva, xniert a részi vényes felelőssége korlátolt és köizvetett s valóbam ,nehéz elképzelni, hqgy mert az ügyvitelt intéző igazgatóság az ügyletleket nem saját nevében köti s nem maga résziére, hanem a társaság részére, felelőssége, enyhébb legyen még a közkereseti társasági tagok s a beitéti társasági beltagok feLelősségénél is. Ha tehát a kir. Kúriának a kiindulási pontban választania kellett a kétféle méter ember: rendes kseresketíő és a szorgalmas családapa gondossága közt, csak természetes, hogy inkább az előbbirt választja, mert magának a K. T. intézkedéseiből is kitűnik, hogy a kereskedőtől többet követel, mint amennyi más embertől követelteták. Erre val'ltarnak különösen a könyvvezetési kötelezettség s az ezzel kapdsolatkxs mellékkötelezettségek, a K. T. 320., 346., 347. §§-ai s más intézkedések is épen a r. t. igazgatósági tagjainak speciálfe helyzetére1, indbkolt ezektől a rendqs. kereskedő fokozottabb gondosságát megkövetelni a társasági ügyek vezetésében, és ellenőrzésében. Más kérdés azután, hogy a fokozottabb gondosság mértékének a megkövetelése még mindig lehetővé teszi-e azt az annyira kívánatos individualizációt ? A legfőbb ellenvetés, amivel e téren talíáíkozuink, hogy bármennyire helyes és tiszteletreméltó a Kúria intenciója, hogy a társajságot oöy igazgatók vezessék, akiktől elvárhatni, hogy mitrídenről tudjanak, ami a társaság életében történik, akiknek módjukban van a könyvvezetést és egész ügyvitelt ellenőrizni, nem azonosíthatók ezek az igazgatók azokkal a külső funkcionáriusokkal, akik legtöbbször csak akikor hivatnak össze, ha az ügyvezetöség azt jónak látja. A Kúria gyakorlatával eaemibefn, mely fokozottabb gondosságát kíváftija meg; a rendes kereskedőinek, itt jajdulnak fel az ismerős hangok: igazságos-e épen tárgyi felfokozott kollektív felelősséget prinoipiummá tenni, igazságos-e ma pld. az 1927. évi XXI. t. c. 26. §^ának és az 1928. évi XV. t. c. 27. §-ának, valamint az 1921. évi XXXV. t. c. 94-ák §-ának azon rendelkezése, amely szerint, iá társadalombiztosító ú. n. MABI járulékért nemcsak az eredeti adós, hanem a£ ig-ázgatósági tiag is egyetemlegesen felelős, az 1921. évii XXXIX. t. c. 34-ik §-ának 3-ik p« szeráint pedág ugyancsak felelős a társaság forgalmi/ adójáért, — i&azságos-e, hogy részvénytársasáigok tönkremennek és forgiallma adójukat, OTI és MABI toartazásukat az igazgatósági tagokon hajítják be s behajtják á sokszor sok tezer petigőt kitevő köztartozást oly igazgatósági tagokon is, kik legfeljeíbb pár száz pengő tasntiémet élveznék évente. 143