Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Kutnai és Eörvistyei Dr. Zelenka Lajos 1867-1935

A hivatalival párhuzamos volt egyházi pályafutása. Már fiatal korában egyházközségi felügyelő, rövidesen a békebeli, nagy tiszai egy­házkerület jegyzője és főjegyzője, majd a tiszai ev. egyházmegye fel­ügyelője s végül 1923-ban megválasztják a tiszai ev. egyházkerület felügyelőjévé. 1929 óta egyházi méltósága alapján tagja a Felsőháznak. Ha valakire, úgy Zelenka Lajosra elmondható a világiak közül, hogy egyházi tisztségeit szívbeli ügyeinek tekintette. Az Áron-lelkű család hagyományainak eléggé meg nem becsülhető nyomatékához jás\ rult egy egészen kivételes egyéni lelkesedés és küld.etésérzet, amely — mint ellenállhatatlan erejű motor — fűtötte, hajtotta szüntelen cselek­vésre. Mindig az egyház javáért! Míg fokról-fokra gyorsan kiérdemelt közhivatali állásai kötelességszerűen ellátandó hivatalok voltak sze­mében, addig egyházi tisztségei hivatást jelentettek számára! A közön­séges kötelességet messze meghaladó odaadással áldozott e hivatásérze­tének, amely felemelő önömet és kimeríthetetlen lendület-forrást jelen­tett számára. Avatottabb toll kellene annak a felvázolására, hogy mily odaadó munkával viszonozta Zelenka Lajos az egyházi szervek részéről kijáró sorozatos megtiszteltetéseket, élete ezen nagyon becses ajándé­kait. A közélet és az egyházkormányzat minden mozzanatára kiterjesz­kedő elnöki jelentésektől és a zsinati törvényhozás nagy körültekintést igénylő jogalkotói munkájától kezdve a legapróbb egyházközségek na-* gyobb és kisebb közérdekű ügyeinek megoldásáig mindenütt ott lát­juk Zelenka Lajost, sokszor mint kezdeményezőt (a zsinati törvénykezés tervezete is részben az ő munkája), majd mint út-egyengetöt, áthickb­lót és közvetítőt. A megoldandó problémák elbírálásánál mindig a kér­déses közületek és intézmények lehető legmagasabbrendü céljaiból és érdekeiről indult ki, kivételes érzékkel a nagyobb összefüggések iránt. Éppen nem véletlen, de stílusos szimbólum, hogy Dr. Zelenka La­josnak — kisebb társadalmi kérdésekről írt cikkeitől eltekintve — egyetlen könyvalakban megjelent tanulmánya a Szentföldön tett hosz­szabb tanulmányútjáról szól! A vallás és a közegyház állott szívéhez legközelebb! Csak természetes,, hogy az egyház ügyei iránt való lángoló lelke* sedése értékes gyümölcsöket termett abban a viszonylatban is, amely Őt, mint felügyelőt a magyarhoni ev. egyház egyetlen főiskolájához, a jogakadémiához fűzte. Éppen abban az idiöpontban lett a tiszai ev. egyházkerület felügyelője, amikor a kultuszkormány megvonta a jogh akadémiától az államsegélyt s amikor a miskolczi jogakadémia létalapé­ját sorozatos államkormányzati intézkedések veszélyeztették. Páratlan lendülettel és energiával szállott szembe ezekkel a törekvésekkel az el­húnyt egyházkerületi felügyelő. Az államvizsgálati jog megvonása kö­rüli küzdelem, a joghallgatók létszámának megállapítása ügyében foly­tatott intervenciók, a Miskolcz városával kötött szerződés során a jog­akadémia érdekeinek a megőrzése, a jogakadémia felügyeleti és kor­mányzati szervének a megalkotása: egytől egyig határkövei az ő fá­radozásainak, határtalan harckészségének és agitatórikus lendületé­nek akár mint kezdeményező, akár pedig mint a felvetett ideákért küz­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom