Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Thirring Lajos: Csonkamagyarország népességének foglalkozása 1930-ban. Budapest, 1934. 92 l. [Könyvismertetés]

Bár — mint ifj. Thirring megállapítja — az Alföldön, nagyobb volt az önállók szaporodása, mint a Dunántúl, mégis pl. Szabolcsban (ahol az önállók szaporodása a legkedvezőbb volt) a termelő területhez mérten kb. 50%-al kevesebb kisgazda van, mint a dunántúli Zalában. Nem ártott volna az önállók számát a szántóföld, szőllő és kert és rét nagyságához viszonyítani egészen a járásokig lemenőén. így bizonyos — ha nem is kizárólagos — támpontokat nyújtott volna már ez a kiadvány is a küszöbön álló telepítési politika számára. A bányavállalatok száma is, de az alkalmazott segédszemélyzet is megapadt. Főleg a kisebb bányavállalatok száma csökkent figyelemreméltó arányban. Az ipar volt az a foglalkozás, amely gondoskodott az őstermelésben kenyeret már nem találó népességnek az elhelyezéséről. Helyes mégis az a megállapítása Szerzőnknek, hogy „egyes iparágak csupán a vámvédelem üvegházi levegőjében terebélyesedtek naggyá." De igaza van akkor is, amidőn mégis örvend az ipar nagy népességbefogadó kapacitásán. Azonban vájjon a pillanatnyi előnyért nem fizetünk-e majd túlnagy árat azon a réven, hogy a népmozgalom rövidesen, még kedvezőtlenebbé válik? Ágas-bogas kérdés ez. De azon a nézeten vagyok, hogy csak akkor szabad fenntartás nélkül örvendeni az iparosodás szemre szép tünetein, hogyha már minden lehetőséget kiaknáztunk a föld és a nép helyes kapcsolatának megteremtése terén. Itt azonban valóban fényes számokat lehet felsorakoztatni. Az ipari segédszemélyzet 10 év alatt 47.1%-al gyarapodott. A fonó- és szövőiparban meg éppen 192.9%-al s az építőiparban 73.1%-al növekedett a segédszemélyzet. A kapitalizálódás erős ütemben folytatódott: 164.000-ről 136.000-re csökkent a segédnélküli „vállalatok" száma, ellenben 1551-ről 1959-re emelkedett a 20-nál több segédszemélyzetet alkalmazó vállalatoké. A vállalati statisztika eredményeit törvényhatóságonként helyes lett volna a régi 1910-es adatokkal is összevetni. 1920-ban az ipar ájúlt, decolált állapotban volt. A nagy vállalatokról szóló terjedelmes fejezetből megtudjuk, hogy a női alkalmazottak száma 70.2%-al növekedett a férfiak 26.2% százalékával szemben. A családi élet, az anyaság érdekeinek nyilván nem nagy hasznára! De a női munkaerő olcsóbb! Amellett a fonó-szövőipar tényleg tipikusan női munkaerőt alkalmaz s itt volt a legerősebb a fejlődés. A nagyvállalatok segédszemélyzete vallás szerint is feldolgoztatott. Az összes segédszemély — a tisztviselőkkel együtt — a zsidóság körében emelkedett a legjobban. Holott az izraeliták száma pl. az össznépességben csökkent; az izraelita vallású segédszemélyzeté (keresők) 45.2%-al az ipari tisztviselőké éppen 86.1%-al gyarapodott, de e munkásoké már csak 13.3°/0-al( általában az összes munkásoké 31.7 %-al). « Érdemes volna még sok adatot, ténymegállapítást ismertetni, de terünk már alig engedi. Ha még reámutatunk ifj. Thirring nyomán a hitelvállalatok számának — a racionalizálás következtében beálló — apadására és a közlekedés terén a közúti forgalomban (autó) elfoglal26