Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám

badon kereshetett ércet és nyithatott bányát bárhol, mert a terület földalatti része független a föld felszínén levő birtokviszonyoktól. Ha azonban valakinek területén bányatelepet alakítottak, úgy a nyert érc egy bizonyos hányadát kötelesek voltak a kamarának beszolgáltatni, annak elismerése gyanánt, hogy minden bányászati jog a királyé & ö adományozza azt a bányamester útján azoknak, kik bányát nyitó óhajtanak. A bányavárosokban s így Selmecen is a városi hatóság mellett külön bányahatóság is működött, élén a bányamesterrel (Porgmaister), kit a bíró s a városi tanács jelölt ki e tisztségre. A bányamester önállóan intézkedett bányaügyekben, melyekben a kir. kamarát képviselte s fizetését is onnan kapta. Aki bányabirtokra tartott igényt, szándékát bejelentette a városnak s bizonyos díj, — 3 ezüst márka, — lefizetése ellenében a város pecsétjével ellátott engedélyező okiratot kapott. Ha több pályázó tartott igényt ugyanarra a területre, elsőbbség jogot az idő elsőbbsége adott (Altér im Felde).20) Pontos mérések alapján kijelölték azt a területet, melyen egy-egy vállalkozónak bányásznia szabad volt és szigorúan büntették azt a bányászt, aki a bányamester és két esküdt által kijelölt határt nem vette tekintetbe és idegen területen bányászott. A selmeci bányajog ilyen esetekben fej- és jószágvesztést írt elő.30) Ha földesúr területén nyilt az új bánya, úrbér fejében a nyert érc egy harmadát tartoztak annak beszolgáltatni.31) Ha egy valaha már művelt, de azután elhanyagolt tárnát újra művelni akart valamelf vállalkozó, úgy hat héten keresztül hirdetés útján felhívták a volt tulajdonost, hogy jelentkezzék, vájjon igényt tart-e a bányaterületre; ha senki sem jelentkezett, úgy a hetedik héten átadták azt az új bányabirtokosnak.32) Az adományozott bányanemek közt legfontosabb az ú. n. lelvápwt (Fundgrube) volt, melyet közvetlenül a leijog alapján nyert bérbe a vállalkozó.33) A selmeci bányajog részletes intézkedéseket tartalmaz a bányaművelés módjáról, a bányák folytonos üzembentartásának kötelezettségéről, az esetleges mulasztások és hanyagság következményeiről, a bányamunka szünetelésének okairól, úgyszintén a bányatulajdonosoknak egymás közt való jogviszonyairól, az altárnák jogáról, stb. Intézkedései nem csupán lokális jellegűek, hanem jórészt általán * érvényűek, ami a jogkönyv fontosságát növeli. Hogy a bányajog rendelkezései megfelejtek a gyakorlati élet köve-, telményeinek s beváltak, azt eléggé bizonyítja az, hogy hazánk e leg-, régibb bányajoga a XV- és XVI. sz.-ban átment a gyakorlati életbe s a bányavárosok jórészt ez után igazodtak. Bár nagyjában, sőt egye** részei szószerint megegyeznek az iglaui bányajog Latin nyelvű szövegével, mégsem tekinthető annak egyszerű átvétele gyanánt, mert bizonyos tekintetben önálló felfogást árul el. 29) Selmeci bányajog 1—4. §§. 30) U. o. 12. §. «J U. o. 16. $. 12) U. o. 38) U. o.