Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A lakosság foglalkozási viszonyai Miskolczon és a vidéki thj. városokban [3. r.]

Érdemes tagolni az eltartottak nagyon különböző hányadosait feltüntető egyes foglalkozásokat, legalább is azok legfontosabbjait. Jutott 100 keresőre eltartott Miskolczon a többi vidéki tbj. városban 1920. 1930. változás 1920. 1930. változás ipar 135 117 -18 110 100 -10 kereskedelem • 133 107 —26 114 103 —11 közlekedés 217 206 -11 209 195 —14 közszolgálat és szabadfogl. 133 136 + 3 133 129 — 4 nyugdíjas 85 108 +23 104 117 +13 véderő 27 75 +48 37 70 +43 napszámos 85 108 +23 86 95 +9 A változások iránya tekintetében nincs lényegesebb különbség Miskolcz és a többi vidéki thj. város közt, de már a változások mértékében igen. Miskolczon éppen azon két foglalkozás keresőinek az eltartóképessége gyöngült meg — a többi városokét kb. kétszeresen meghaladó mértékben — amelyek a városi élet legtermészetesebb alapjául tekinthetők: az iparé és a kereskedelemé. Ugyan (Miskolczon még ma is több eltartottja van e két kereseti ágnak, mint a többi vidéki városban, de régebben ez a fölény kifejezettebb volt. A város geográfiai helyzeténél fogva erős, régi gyökere van a miskolczi iparnak és kereskedelemnek (az agrárius Hódmezővásárhelyen csak 95, Szegeden 88 s az egyébként oly gyermek-gazdag Kecskeméten is csak 102 eltartott jut 100 kereső iparosra), de a gyökerek — úgy látszik — erősebb pusztulásnak is indultak Miskolczon: a romló kereset, az önálló elemek gyengülése, a fokozódó gyermekszegénység áll az eltartottak térvesztése mögött. Másrészt az anyagi termelésben részt nem vevő keresők által eltartottak aránya Miskolczon jobban megnövekedett, mint a többi vidéki városban. A nyugdíjasoknál az eltartottak arányának jelentős emelkedése tisztán arra vezethető vissza, hogy az országcsonkítással kapcsolatos állampénzügyi kényszerhelyzet s nem utolsó sorban a mellékfoglalkozás után nézés szüksége miatt ma sokkal több a fiatalkorú nyugdíjas, akinek még kiskorú keresetképtelen s elhelyezkedni nem tudó gyermeke van, sem mint a múltban. S alighanem ugyanez az ok — de korántsem a javuló termékenység! — rejtőzik a közszolgálati alkalmazottak eltartottjainak némileg növekvő számaránya mögött. Kevesebb ma az olyan idősebb közszolgálati alkalmazott, akinek már kereső gyermeke volna, mint a múltban. Viszont a véderőnél más a helyzet. A katonaság ma a kis létszámához viszonyítva' sokkal több embernek jelent élethivatást, mint egykoron. Érthető, hogy ha a családalapítás is általánosabb e foglalkozás körén belül. Hogy a napszámosok eltartottjainak (mondjuk inkább (eltartandóinak) a száma növekedett s hozzá még Miskolczon sokkal inkább, mint a többi városban, annak nem lehet nagyon örülnünk, kivált amidőn a társadalmi ranglétra sokkal magasabb fo224