Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 5-6. szám - A mai Ausztria kialakulása és 1934-iki alkotmánya

ágak vezetésére államhivatalokat (Staifitsamt) állít fel, élükön egyegy államtitkárral. Államhivatal és államtitkár a régi minisztériumok és miniszterek hatáskörének felelt meg. Érdekes különben itt megjegyezni azt, hogy mindez a határozat, illetve 1 törvénynek kijelentett döntés, mely Németausztria I. számú törvényeként az osztrák hivatalos lapban közzé is lett téve, 1918. október 30-án hozatott, tehát oly időben, mikor Károly császár uralkodói jogainak a gyakorlásáról még le nem mondott. Viszont kétségtelen, hogy egyrészt az uralkodó a császári hatalom jogainak a megvédésére akkor már nem volt elég erős, másrészt pedig az ideiglenes nemzetgyűlés vezetése szociáldemokrata és nagynémet kezekbe került, amelyek az új állam kiépítését a saját maguk elvei szerint óhajtották megvalósítani. 1918. november 12-én — tehát a császár visszavonulása után — az ideiglenes nemzetgyűlés kiáltvánnyal fordult a német-osztrák néphez, melyben összetartásra hívta azt fel és különösen az általános nyomorban a tehetőseket a szegényeknek a segítésére ösztönözte. Ugyanebben a gyűlésben az államtanács törvényjavaslatot nyújtott be az államforma és a kormányzat, valamint a Német birodalomhoz leendő csatlakozás (Anschluss) tárgyában is. Ennek a javaslatnak a 2. szakasza kimondja, hogy a németosztrák köztársaság a német köztársaság alkatrésze. A javaslatot Rennernek, a szocialista kancellárnak nagy beszéde után egyhangúlag elfogadták. Itt viszont figyelemre méltó mozzanatnak kell tekintenünk azt, hogy a Német birodalom az ezt megelőző napon, november 11-én írta alá a reá nézve rendkívül lesújtó fegyverszüneti megállapodást, mely nem hagyott fenn kétséget az iránt, hogy mostoha sors vár majd reája, és az osztraknémetek ennek ellenére hozzájuk csatlakoztak, amiben bizonyára a faj rokonság és a nagyobb tömegekhez való simulás természetes hajlamán kivül, vagy talán első sorban gazdasági okok voltak döntők. Amikor azonban később a weimari német nemzetgyűlés összeült, nem honorálta az osztrákok csatlakozási vágyát oly határozottan, mint ahogyan ezt itt várták. Hiába való volt az ideiglenes osztrák nemzetgyűlés 1919. február 4-iki üdvözlő sürgönye, melyet Weimarba küldött s melyben az 1866-ban szétszakított régi német egység újból létesítését várta az „anyaországtól". Hiába ejtették meg közben az osztrák választásokat a constituante részére a „Heim ins Reich!" jelszó alatt. Hiába mondta ki 1919. március 12-én ez az alkotmányozó nemzetgyűlés is, hogy „Deutschösterreich ist ein Bestavtídteil des Deutschen Reiches", sőt hiába hívta meg 1919. áprilisában a német birodalmi kormány az osztrák nemzetgyűlést, hogy öt tagját küldje ki hozzájuk a német birodalmi alkotmány javaslatainak velük együtt leendő kidolgozására: Németország — különösen a béketárgyalások küszöbén — nem kívánta helyzetét még azzal is súlyosabbá tenni, hogy az osztrák problémát is megoldja s azért a weimari alkotmány csak nagyon óvatosan fogalmazta meg egyik szakaszában azt, hogy Németausztria a Német birodalomhoz történő csatlakozása után a birodalmi gyűlésen népességének megfelelő számú szavazattal vesz majd részt, addig pedig Ausztria kiküldöttjeinek csak 92