Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - A magánjogi csábításról. 1. r.

íü MISKOLCI JOGASZÉLET (92) Megállítpította ti kúria a jággöséggel való viszszaélést: mikor a keresztapa bírta rá nemi érintkezésre (a tekintélyével és fenyegetéssel) az alig 16 éves érintetlen keresztlányát, s mikor a tanító, akinek éppen az erkölcsös életre való nevelés az egyik fő feladata, egy 14 éves tejhordó lányt csábított el. Az orvostól való erkölcsi függést állapította meg továbbá az ingyenesen kezelt s elcsábított 16 éves lánnyal szemben. Állandósult viszony. Ha állmndósítja a nö a viszonyt („hónapokon át" folytatva a nemi érintkezést) vagy pláne együttéléssé mélyíti azt ki, két okból is elveszti az igényét a kártérítésre: 1., mert a tisztességét (jogilag) elvesztettnek tekintendő, 2., mert olyannak vétetik, mint aki megbocsátott a férfinek. Kivételesen nem veszti el mégis a kárigényét — a viszony állandósítása ellenére sem — akkor: 1., ha a komoly házassági ígéretbe vetett bizalom folytán, az ígéret beváltásának lehetősége mellett, annak reményében tartotta fenn a viszonyt, 2., ha függött a férfitől végig, ill. bizalmi állásban volt nála végig. A kár. A kára a nőnek (aminek tényleges bekövetkezettsége nélkül kár megtérítéséről nem lehet szó) kétféle lehet: vagyoni (anyagi) és erkölcsi (nem vagyoni). Erkölcsi kára: a becsületén, erkölcsi értékén esett csorba s ennek révén a férjhezmenési és elhelyezkedési lehetőségének a csökkenése, vagyoni kára pedig az a kár, amit anyagiakban szenvedett, pl. ruhája pusztulása, orvos igénybevétele vagy állásának a viszonyból folyó elhagyása folytán. Teljes kártérítés alatt az erkölcsi és vagyoni kár együttes megtérítését értjük. A csábító rendesen teljes kártérítéssel tartozik. (A kivételes kisebb kártérítésről később lesz szó.) Erkölcsi kára megtérítését nem igényelheti a nö, ha a viszonyt, kellő indok nélkül, ö maga tette nyilvánossá. (Általános jogelv lévén, hogy a károsult a kárát nem hogy növelheti, de lehetőség szerint csökkenteni tartozik.) Anyagi kárigényét e cselekménye nem érinti. Abban az esetben viszont, ha súlyos nemibajjal fertőzte meg a férfi, minden esetben megilleti a kártérítés a nőt, állandó jellegű viszony, stb. ellenére is. Kárkövetelés a rendes 32 évi elévülési időn belül bármikor támasztható, s engedményezhető is, ha a kötelezett a jogosult kárigényét a jogosulttal szemben már elismerte. A kártérítés összege. A kártérítés összegének a megállapításánál a bíróság rendesen: a nőnek: a társadalmi állasát, — a férfinek pedig: a vagyoni és jövedelmi viszonyait szokta figyelembevenni, s a férfi részéről még azt is, hogy milyen esetleges egyéb tartási kötelezettség terheli már. A nő vagyoni, illetőleg jövedelmi viszonyait nem igen szokta figyelembevenni, de konkrét esetben vette már mégis a Kúria figyelembe „a felek társadalmi helyzetét, egyéniségét és vagyoni viszonyait", máskor pedig „az eset összes körülményeit, így különösen a felek személyes és vagyoni viszo- | nyait, a sérelem nagyságát, s a méltányosság követelményeit" is. Egy összegben szokta a bíróság a kártérítést kiszabni, nem évi vagy havi járadék formájában, — hogy így mintegy hozományként), javítsa vele a nö férjhezmenésének a lehetőségét, olyan mértékbe)', amilyen mértékben a csábítás csökkentette azt. Ha a nő — a csábítás ellenére — társadalmi állásához illően férjhezment, nem illeti meg kártérítés, mert hiszen kárt nem szenvedett. Ha nem illően ment férjhez, jár neki megfelelő összegű kártérítés. Konkrét esetben kimondta a budapesti tábla, hogy „ha az érintetlenségtől jogellenesen és vétkesen megfosztott tisztességes és tapasztalatlan lány utóbb máshoz férjhezmegy, ez a tény a szenvedett erkölcsi kárát s az ennek megtérítéséhez való jogát meg nem szűnteti, csak legfeljebb csökkenti az értékét." Ha nem ment férjhez a nö, noha egyízben alkalma lett volna illő házasságkötésre, jogosult a teljes kártérítésre, mert egyetlen bizonyos férfihez mégis nem lehet egy nőt kényszeríteni. Ha viszont többször is illő házasságra léphetett volna s ezt mégsem tette — nagyobb összegű kártérítésre számítva vagy férjhezmenni egyáltalán nem akarva — nem követelhet kártérítést. Konkrét esetekben: egy falusi tanítót egy tejhordó lány javára 480 pengőben, — egy 35 noldas kisgazdát, akinek 15.00U pengő tartozása volt, egy földműves-lány javára 600 pengőben, — egy nos, községi kántortanítót egy csinos külsejű fölamuveslány javára, akinek már gyermektartási díjat is fizetett, 800 pengőben, — egy 22 holdas kisgazdát, aki a sajátján kívül a felesége 25 holdját is kezelte, egy talyigas lánya javára 1200 pengőben, — egy takarékpénztári hivatalnokot, akinek a füzeteset terhelte már havi 16 pengő gyermektartási díj is, egy teljesen vagyontalan üzleti lány javára 1600 pengőben, — egy földművest, akire a nagyszülőiről tekintélyes vagyon várt, egy földműves-lány javára 3000 pengőben, — egy a szülei 180 holdas birtokán dolgozó, egyelőre azonban teljesen vagyontalan kisgazdát, egy vasúti pályaőr megfelelő műveltségű lánya javára 5000 pengőben — s egy 600 pengő havi fizetésú bútorgyári tisztviselőt egy műszerész lánya javára, akinek a húgát is elcsábította a nős férfi, 12.000 pengőben marasztalta el a bíróság, stb. A kártérítésre kötelezett. A 18. évét betöltött csábító mindig köteles kártérítésre (vétőképes). S teljes kártérítésre köteles mindig, hacsak nem elmebeteg, vagy nem olyan gyengeelméjű, akinek a nemi érintkezéskor nem volt birtokában a szabadelhatározási képességének. A nemi érintkezéskor a 12. évét még be nem töltött kiskorú viszont sohasem kártérítésköteles (vétőképtelen). A 12—18 éves kiskorúnak és a gyengeelméjünek kétféle a kártérítési kötelezettsége: teljes- vagy kisebbmérvű. Teljes, ha a nemi érintkezéskor: a kiskorú értelmileg és erkölcsileg eléggé fejlett, a gyengeelméjű pedig szabadelhatározási képességének a birtokában volt, — ellenkező esetben kisebbmérvü. A 12. évét betöltött elmebeteg kártérítési kötelezettsége mindig kisebbmérvü. A kisebbmérvű kötelezettség azt jelenti, hogy a