Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A legitimizmus elméleti szempontból

(íí) MISKOLCI JOGÁSZÉLEI rése s az anyagi és alaki megkülönböztetés elvi alapjainak tisztázása s ezzel kapcsolatban az alaki és anyagi jogfolytonosság különbözősége körüli fogalomzavar megszüntetése után tiztáznunk kell azt a kérdést, hogy a jogfolytonossági követelményben jogelv jelentkezik-e, vagy pedig a jog terrénumán kívül eső gyakorlati életelv, — politikai elv? / A kérdést úgy dönthetjük el, ha tisztázzuk a jogelv fogalmi lényegét. Jogelv alatt értjük a tételesjogi rendelkezésekben következetesen érvényrejutó s azokból kinyomozható logikus törvényszerűséget. Jogelv tehát csak olyan vonatkozásokban alakulhat ki, amely vonatkozásokban a tételes jog rendelkezhetik. A tételesjog azonban nem rendelkezhetik a jog fejlődése folytonosságának biztosítását célzó vonatkozásokban. A tételesjog ugyanis ebben a vonathozásban teljesen hiábavalólag rendelkeznék, mert hiszen ezen esetekben éppen magának a jogot teremtő hatalomnak tartalmi vonatkozásban jogilag meg nem köthető szuverén megnyilatkozásáról, esetleg pedig a jog mögött álló tényleges hatalomnak a válságáról van szó, amit jogi rendelkezésekkel szintén nem lehet kiküszöbölni. A jog ugyanis egy mögötte álló legerősebb tényleges hatalmat igényel ugyan, de annak létét és épségét már nem tudja biztosítani. Az az elv tehát, mely a megszakadt jogfolytonosság megszüntetését vallja követendő principiumként, nem jogi elv a szó sajátos értelmében, hanem politikai elv, amelynek megvalósíthatása a hatalmi lehetőségek keretén belül a jogi hatalom célszerűségi belátásán múlik. Ellenben jogelv az alanyi jog folytonosságát illető követelmény oly értelemben, hogy minden alanyi jogosultság — tekintet nélkül arra, hogy a tételesjog annak sértetlensége védelméről kifejezetten gondoskodik-e, vagy sem — jogvédelemre igényjogosult. Az alanyi jogok sértetlenségének védelme ugyanis a tételesjogi rendelkezésekben követKezetesen érvényrejutó logikus törvényszerűség s így az idevágó elvi követelmény jogelvnek minősül. d) A jogfolytonosság magyar alkotmányi jellegzetességének kérdése. És ha a jogfolytonosságban egy politikai princípiummal állunk szemben, egy további kérdés az, hogy mennyiben jellegzetessége ez magyar alkotmányunknak, helyesebben alkotmányformáló politikai gyaKorlatunknak ? Csak az ez irányú alkotmánytörténeti kutatás deríthetné fel, hogy alkotmányfejlődési jogszakadások eseteiben minő közelebbi motívumok játszottak közre a régi alkotmányos keretek visszaállításánál, de annyi már eleve is bizonyos, hogy elsősorban nem elvet követett a nemzet, hanem alkalmazkodott az adott — kül- és belvonatkozású helyzet követelményeihez. A jogfolytonosság ejvi .álláspontja ugyanis a társadalmi élet kívánatos szerves fejlődésszerüsége szempontjából csak helyeselhető. Ez az elvi álláspont azonban nem lehet olyan merev, hogy az elv kultusza háttérbe szoríthatná az adott körülményekkel számotvetni kényszerülő gyakorlati politikai megoldást. A merev dokrinarséget ugyanis a gyakorlatias államélet nem honorálhatja. Ha a jogfolytonosság elve jogelv volna, akkor természetesen nem tehetnők konkurrensévé a politikai megítélést, de mint politikai elvvel bátran versenyre kelhet az adott helyzet követelményeit és lehetőségeit másként felismerő s az elv alkalmazását az adott esetben célszerűtlennek tartó ugyancsak politikai meggyőződés, mert a jogelvet logikai kényszerűségből, a politikai elvet azonban a benne felismert gyakorlati célszerűségből követjük és megszűnik követésének a motívuma, mihelyt az adott esetben ezt a gyakorlati célszerűséget nem ismerjük fel s célszerűségi felismerésünk más álláspontra, az elvi elvontságában különben továbbra is helyeselhető jogfolytonossági elvi álláspont elhagyására késztet, esetleg kényszerít. Nem szűrhetjük hát le a magyar alkotmánytörténetből sem azt, hogy a nemzet mintegy rabja lett volna a jogfolytonossági elv követésének, mert nem ez az elv uralta alkotmányformáló politikai gyakorlatunkat, hanem a nemzet mindenkor felismert változó politikai érdeke s ennek szolgálatában juthatott és jutott is szerephez a jogfolytonossághoz való ragaszkodás. Ha tehát érvényesült is alkotmányfejlődésünk során a jogfolytonosság elve, ez az érvényesülés sohasem lehetett csupán elvszerű, hanem az adott helyzet célszerűségi szempontjaiból folyó. És most is itt van a kérdés súlypontja és nem az elvszerűségen, amint ezt a legitimizmus alaki jogfolytonossági elmélete beállítani igyekszik. Célunk az alaki jogfolytonosságot illető utóbbi fejtegetéseinkkel az, hogy logikusan beigazoljuk, miszerint a magyar alkotmányfejlődésben, ha jutott is kétségtelenül szerepe a folytonosság elvének, ez még sem tekinthető a magyar alkotmányfejlődés olyan jellegzetességének, melytől ne volna eltérésnek neíye. ha ezt az eltérést a nemzet adott körülményei és a lehetőségek korlátai indokolják meg. Nem lehet hát az elv követését mindenesetre mint egyedüli alkotmányos modust előírni, mert mint minden, úgy ezen politikai elvnek a követését is a célszerűség szempontjai döntik el, amelyek a nemzet szempontjából előbbrevalók a valamely politikai elvhez való ragaszkodásnál. A nemzet mindenekelőtt és mindenekfelett élni akar s ha életfeltétteleit egy elvontan helyes politikai elv gyakorlati propagálása mellett biztosítva nem látja, úgy mellőzi az elvet s az adott lehetőségek szerint irányítja életét. És épen ezért, mert a jogfolytonossághoz való ragaszkodás, vagy az attól való eltérés hatalmi lehetőségeken és a jogi hatalom célszerűségi belátásán múlik, nem beszélhetünk az ahhoz való ragaszkodásról, mint alkotmányformáló politikai gyakorlatunk kivételt nem ismerő jellegzetességéről. Ragaszkodtunk ugyanis hozzá, ha a lehetőségek keretén belül így hozta magával a felismert nemzeti közérdek, de irrationális lett volna és lenne ma is ez utóbbit az elvszerűségnek feláldozni. Itt nem „magyar" alkotmányi jellegzetességről, még nem is általában ,,az alkotmányok" jellegzetességéről van szó, hanem „az emberi természet" jellegzetességéről, mely a maga társadalmi intézményeit rendesen szervesfejlődésszerűleg fokozatosan fejleszti, de kivételesképen, és ugyancsak az emberi természetből folyólag és magyarázhatólag, a szerves fejlődésszerűséggel ellentétes módon is. A jogfolytonossági elvnek a követése vagy nem követése tehát nem jelentheti az alkotmányszerűséget vagy alkotmányszerűtlenséget, hanem a lehetőség korlátain belül a politikai célszerűséget vagy célszerűtlenséget,