Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - A szénkiaknázási (turzási) jog és annak korlátozásai a bányaadományozással és műveléssel kapcsolatban. 1. r.

12 MISKOLCI JOGASZÉLET (86) A szénkiaknázási (htrzási) jog és annak korlátozásai a bányaadomá* nyozással és műveléssel kapcsolatban Ezeréves alkotmányunk jogi berendezéseit vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy egyes jogágak mintegy a nemzeti talajból csírázva ki, végig megőrizték idegen befolyástól mentes magyar jellegüket, más jogágak átoltva idegen anyagokkal viszont már nem tudták megőrizni tisztán a nemzeti caractert, azonban nem merném azt állítani, hogy az infiltráció nemzeti szempontból károsan befolyásolta volna jogrendszerünk fejlődését. Hogy példát is hozzak fel: Ha közjogunkra gondolunk, tudjuk, hogy a volt kettős monarchia másik államával és a Habsburg-ház centralizá'ó törekvéseivel szemben úgyszólván évszázadokon át erős harcaik voltak elődeinknek. Kényszer útján itt-ott be is csúszott néhány intézmény ezeréves közjogunk jól megszerkesztett s egymással harmonizáló tételei közé, azonban hosszabb-rövidebb idő múlva azok ki is vesztek onnan. Közjogunk szelleme s szerkezete ugyanis nem bírta az idegen elemieket elviselni. Már magánjogunk sokat recipiált a római jogból, azonban vannak hajtásai, melyek az ősi talajból fakadtak, ezek gyökere a közjogi intézményeinkhez vezet s a kor kívánalmának megfelelően fejlődtek tovább és nagyrészben metamorfizálták az idegenből átvett joganyagot is. Pl. családjogi intézményeink.— A különleges jogok (ius speciále) azonban majdnem mind idegen eredetűek, ezek közül a legtöbb máig sem ludott annyira asszimilálódni jogrendszerünkhöz, hogy idegenszerűsége ki ne ütközzék. Bányajogunk, mint speciális jog, szintén ide tartozik. Nagyon sok kísérlet történt annak codificálására, helyesebben a magyar viszonyokhoz mért korszerű átalakítására, ezek közt legjelentősebb a néhai Walner Aladár bányatörvényjavaslat tervezete, sajnos azonban, a magyar viszonyokat figyelembe vevő, az ezeréves jogrendszerünkbe könnyen beleilleszthető egységes bányatörvényünk ma sincs. Meg kell itt emlékeznem a múlt évben megjelent bányajogi codexünkről. Aliquander Ödön, dr. Bán Imre és Tassonyi Ernő nagy körültekintéssel és szorgalommal codificálták azt a joganyagot, amely bányászatunk jogi kérdéseit szabályozza és a legcsekélyebb vonatkozásban is érinti. A munka áttekintése meggyőz arról, hogy a számtalan törvény, rendelet, particuláris szabályok, joggyakorlat, úgy a bányászati igazságszolgáltatás, mint igazgatás és rendészet terén mennyire szükségessé tette a codex összeállítását. Különös érdemének tartom, hogy a Grillféle törvénytárhoz hasonló rendszerben, bár szigorúan a joganyagot adja, mégis mindazzal a pótlással, ami a megértéshez szükséges. Sem a jogász, sem a bányász nem nélkülözheti s a művet forgatva, egyik sem érzi, hogy ismeretköre a tulajdonképeni foglalkozását nem képező szakmában hiányos. A lényegében idegen telepítésű bányajogunk ma is fennálló számtalan hézagát casuisticus szabályozással igyekszünk pótolni, avult rendelkezéseit a joggyakorlat kifejlesztésével a korszerű kívánalmak szerint alkalmazhatóvá tenni, a szerves és átfogó szabályozás hiányai azonban lépten-nyomon kiütköznek. Az a tény, hogy bányahatóságaink bírói functiókat is gyakoroltak, involválja, hogy a joganyagban is még mindig sokszor össze vannak keverve a bányászati közigazgatás és a' magánjogi bíráskodási functiók, s ezen amorph állapot miatt igen sok a gyakorlati eset, melynek eldöntésére legfeljebb analógiákat találunk a joggyakorlatban, de jogszabályt nem, mert a törvény 2. §. első bekezdésének általános utalása a többi törvényre nagyon vékony fonal, minthogy ezek a törvények rendesen visszautalnak a bányatörvényre, ahol netán a bányászat terére kell átcsapniok. Tanulmányom egy ilyen kellőleg fel nem tárt kérdést próbál felboncolni. Forrásom a bányajogi codexünk (Bj.) és a Szőke-féle 1917-es kiadású bányajogi döntvénytár. (Dtvtr.) Tárgya: A szénkiaknázási jog korlátai a bányaadományozás és műveléssel kapcsolatban. Három kérdésre igyekszem megfelelni: 1. Mi a szénkiaknázási jog magánjogi és bányajogi értelemben? 2. Mi a bányaadományozás s ennek folyománya a bányaművelési jog? és 3. Mi a kettőnek egymáshoz való viszonya? I. A szénkiaknázási jogot az I. T. Sz. VII. r. I. fej. 1. §. c) és e) pontjaiból, továbbá a 2819—1888. I. M. sz., valamint a 13622—1862. cs. és kir. udv. sz. rendeletekből tudjuk meghatározni: Az I. T. Sz. VII. r. I. fej. 1. §. c) pontja kimondja, hogy: „A földbirtokos beleegyezése nélkül kőszénkutatásra való engedély, annál kevésbé bányászati adomány senkinek ne adassék-'; e) pontja i>edig: ,,A jövő törvényes rendelkezésig is nyerhetők a kőszénre nézve bányajogosítványok, mihelyt az illető föld tulajdonosának a beleegyezése igazoltatik." A 2819—1888. I. M. sz. rendelet szerint a szénkiaknázási jog a telekkönyvbe bekebelezhető, vagy előjegyezhető jogok közé tartozik. E bekebelezés nem érinti a bányatörvényekben előírt szabályokat s a bekebelezésnek, vagy előjegyzésnek csak az a hatálya van, hogy a bekebelezett vagy előjegyzett jog a földtulajdonos személyében történt változástól függetlenül érvényesíthető. Kimondja még a rendelet, hogy az előjegyzés, vagy a bekebelezés nem terhelhető zálogjogilag, de a jog akár élők közt, akár halálesetre telekkönyvileg átruházható. A 6. §. pedig azt mondja, hogyha olyan ingatlan, melyre valakinek a szénkiaknázási joga be van kebelezve, árverés alá kerül: az árverésnek a jogosultság fenntartásával, vagy e nélkül való elrendelésére és ez utóbbi esetben a jogosultság egyenértékének a sorrendi tárgyaláson való felszámítására nézve a végrehajtási törvény (1881. LX. t. c.) 163. és 191. H-ainak a szolgalomra vonatkozó rendelkezései a dolog természetének megfelelően alkalmazandók. A 13622. sz. a. 1862 szeptember 3-án kelt udvari rendelet szerint akár saját földjén, akár a földbirtokos beleegyezése alapján, ha valaki kőszénbányát kíván nyitni, vagy művelni, köteles a maga számára turzási, vagy adományozási okmányt kieszközölni. Továbbá, ha oly község területén szándékozik valaki kőszénbányát nyitni, ahol az úrbéri szabályozás már megtörtént, vagy annak helye nincs és ha az ilyféle nem földesúri, vagy az igen sok részre osz-