Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Látogatás a miskolci Erzsébet kórház bakteriológiai intézetében

Í4 MISKOLCI JOGASZÉLET (70) vesznek fel gyermekeket; tizenkét-tizenhárom éven felül csak keveset, míg tizenöt éven felül esetleg tizennyolcig csak nagyon ritkán. A tizennyolc telep mindegyikének az éléji egy-egy telepfelügyelőnő áll, aki rendszerint a helybeli jegyző, tanító, vagy más intelligensebb ember felesége. (') naponta végiglátogatja az egyes családoknál kihelyezett gyermekeket, tanácsot ad a nevelésre vonatkozólag, ellátja a gyermekeket ruhával, könyvvel, ha gyengélkednek, gyógyszerrel, esetleg segít az iskolai feladatok elvégzésében is. Mindezen ily irányú tevékenységében sokkal nagyobb sikert lehet elérni a kisebb gyermekeknél, akik egész fiatalon kerültek az idegen családhoz, akik nevelőiket szüléikként, azok gyermekeit pedig testvérként tisztelik és szeretik. A nagyobbaknak magasabb igényeik vannak, nehezebben szoknak be a környezetbe, összezördülnek a nevelőkkel; mindez pedig csak hátráltatja azt a legfontosabb gyermekvédelmi célt, amire az egész intézmény irányul, hogy a kihelyezett gyermekek teljesen belenőjjenek a nevelő családba. A felügyelőnő mellett működik még az egyes telepeken a teleporvos is, aki bizonyos időközökben szintén meglátogatja a kihelyezett gyermekeket. Az orvos legfontosabb feladata az esetleg beteg gyermekek gyógyításán kívül: a gyermekfelvétel. A gyermekvédelmi intézmény felállítása idejében gondoskodtak arról, hogy a szellemileg fejletlen, hülye gyermekeket ne helyezzék ki, hanem külön gyűjtsék őket össze egy kórház elmeosztályán, de az 1907ben elég helytelenül kibocsátott és hírhedtté vált 60.000 számú belügyminiszteri rendelet értelmében a gyenge elméjű, vagy hiányos erkölcsi tulajdonságú gyermekeket ismét kihelyezik, éppen úgy, mint az egészségeseket. Sokkal célravezetőbb lenne ezeket a gyermekeket elmeintézetbe szállítani, vagy pedig a szülőknél hagyni, mert a telep eredményes gyermekvédelmi munkásságát egy-egy ilyen gyermek csak hátráltatja és visszaveti. Ami a kiadásokat illeti, egy-egy kihelyezett gyermek után az állam négy-hat, esetleg nyolc-tíz pengőt fizet havonta a nevelőknek. Ez az összeg természetesen távolról sincs arányban azzal a gondossággal, szeretettel és munkával, amelyet a nevelők a kihelyezett gyermekek érdekében kifejtenek. A gyermekvédelem a sikert az emberek altruista érzületére építi. A legutóbbi esztendők szomorú gazdasági leromlottsága ellenére is örömmel mondhatjuk, hogy még mindig sok család van, ahol magyaros barátsággal és családtagoknak kijáró meleg szeretettel tartják a kihelyezett gyermekeket. , A gyermekeknek az egyes telepekről való távozása könnyen történik. Ha a szülő jelentkezik az igazgatóságnál és bejelenti, hogy gyermeke kihelyezését megbánta, vagy pedig viszonyai javulása folytán módjában lenne őt eltartani, úgy minden további nélkül kiadják neki gyermekét. Az érdekes és tartalmas előadás után dr. Rókay igazgató-főorvos úr kalauzolásával végigjártuk a gyermekmenhelyet. A kórház egy pompázó, zöld virágokkal teli kert közepén fekvő kétemeletes palota — a legmodernebb gyermekmenhely Magyarországon — tágas ablakokkal, sok napfénnyel. A földszinten van az igazgató-főorvos irodája, aki mellett még két orvos működik a kórházban. A következő szoba a gondnok-ellenőré, majd pedig egy tágas helyiségbe lépünk, ahol négy irodai tisztviselő dolgozik. Mindegyik fehér köpenyben van, az egész teremben feltűnő a rend és tisztaság, pedig ez még nem maga a kórház, hanem csak annak adminisztrációja. A kórházi rész öt osztályra oszlik. Az egyes osztályok lezárhatók, elkülöníthetők a többitől és csak ennek köszönhető, hogy a hasonló intézetekben annyira szokásos házijárvány a miskolci intézetben még nem fordult elő. Minden szoba a rendnek, tisztaságnak, pedantériának a megtestesülése. A szobákban _ nagyságukhoz arányítva — két vagy négy ágyaeska van; az ágyakon táblák, melyek a beteg gyermek nevét, születési helyét, idejét, betegségét, lázmeneítét és minden, a betegséggel összefüggő adatot oly világosan mutatják, hogy a hozzáértő orvos az első rápillantásra tisztában van a bajjal. Ahány ágy, annyiszor két kis fiók van a falon, melyek egyszerre csukhatok. A fiókokban van a gyermekek pohara, fogkeféje, törülközője, fésűje, mind olyan rendben, hogy lehetetlen egyik gyermek felszerelését a másikéval összetéveszteni. Mindegyik szobában van egy kisebbszerű kád, mellette pedig gyermekmérleg. A szobák úgy vannak építve, hogy egyiket a másiktól üvegfal választja el, így két szobához elég egy ápolónőt alkalmazni. Egyik szobából sincs átjárás a másikba, csak a folyosóra, vagy pedig a két-két szobához hozzáépített óriási, napos erkélyen keresztül. A szobák megtekintése után sorra jártuk a kórház többi helyiségét, megnéztük a rendelő szobákat, a hatalmas röntgenkészüléket és az értékes mikroszkópot, amely — Rókay főorvos úr szerint — talán az egyedüli luxusfelszerelés. Most a fürdőszobák következtek. Hatalmas kád és zuhanyozó olyan leleményes hú'inérűkészLilékkel vau ellátva, aniei.v mellett leneieilen a mosdatott gyermek leforrázása, sőt egy ügyes válaszfal a mosdatót még az esetleges vízfröcsköléstöl is megóvja. A pincében van a konyha, hatalmas tűzhelyével, a mellette levő helyiségben pedig a tej és másfajta italok sterilizálására és temperálására szolgáló készülék. Az üvegeket elhelyezik a nagy tartályokban, melyeket villannyal melegítenek, vagy hűtenek. Legvégül a kazánházat és a szennyes fehérneműt összegyűjtő helyiséget néztük meg. A szobák mellett a falban elhelyezett nyíláson bedobott szenynyes fehérneműt az egész épületből ugyanazon a kis helyen gyűjtik össze és forrázzák le, anélkül, hogy emberi kézzé] hozzányúltak volna. Az egész kórház tökéletes berendezésén meglátszik, hogy Rókay főorvos úr elgondolása érvényesült, aki Európának minden valamire való gyermekmenhelyét tanulmányozta, mielőtt a miskolcit megépítették volna. Déli 1 óra már rég elmúlt, mikor dr. Hacker professzor úr az előadást megköszönte és a legjobb impressziókkal eltávoztunk a gyermekmenhelyről. Vas Pál dr. II. Látogatás a miskolci Erzsébet kórház bakteriológiai intézetében. Hogy a jogász behatóan foglalkozzék fizikával, kémiával, vagy általában olyan szakismeretekkel, melyeknek művelése nem az ő hivatása, annak nincsen sok értelme. Tudnia kell azonban, hogy mit várhat az egyes szakismeretektől, mennyire támaszkodhat rájuk, hogy segítségükkel a jogi problémákat megoldhassa.