Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 4. szám - Miskolcz lakossága 1930-ban. 2. r.

14 MISKOLCI JOGASZÉLET (42) Borsod vármegye és Miskolcz 100—100 róm. kath. református izraelita lakosa közül Miskolcz Nagy- Miskolcz Nagy- Miskolcz NagyMiskolcz Miskolcz Miskolcz területén élt 1900 13.3 19.8 14.4 17.8 51.9 55.6 1910 13.7 22.0 15.9 20.8 56.1 60.1 1920 14.5 23.5 16.8 22.1 59.1 63.3 1930 14.0 22.9 17.2 23.7 60.5 63.6 X. Műveltség. Az általános műveltség terén Miskolcz helyzete kedvező. Az L880 óta megszakítás nélkül s kivált kezdetben igen gyors ütemű javulás vonala nem tört meg; L930-ban a (i éven Felüli lakosság 93.7%-a tudott írniolvasni. 10 évvel ezelőtt az arányszám 90.8% volt. A javulás félreismerhetetlen Ugyan, de nem jelentős. Mindazonáltal Miskolcz helyzete a vidéki városok átlagához képest most is kielégít"";. Csak a három, nagyon kedvező elemi műveltséget mutató környezetben fekvő dunántúli város (Sopron, Győr és Székesfehérvár) szárnyalja túl Miskolcz műveltségi hányadosát. Ellenben a három egyetemi város az általános műveltség terén Miskolcz mögé kerül. Az írni. olvasni tudók sorrendje szeri magyar thj. városok imígy k ivetkeznek: Száz ti éven felüli lakos közül ír és olvas Sopron Budapest Székesfehérvár Győr Miskolcz Pécs Szeged I>ebreczen Hódmeővásái'hel v Baja Kecskemét 1920 96.1 94 1 93.1 93.4 90.8 88.5 85.0 86.3 84.9 81.5 74.6 1930 97.5 96.7 95.7 95.4 93.7 9:;.:! 93.(1 92.1 90.3 87.6 82.3 Ja\ nlás 1920 óta 1.4 2.0 2.6 2.0 2.9 4.8 8.0 5.8 5.4 (i.l 7.7 Természetes, hogy minél több valahol az írni-olvasni tudó, annál kisebb a tér a további javulásra. Mindezt figyelembe véve is kissé lassúnak tűnik a javulás irányzata Miskolczon úgy Pécshez és Debreczenhez. mint kivált Szegedhez képest. Ha tekintetbe veszszük azt. hogy Miskolczon éppen annak a két felekezetnek a hívei fogytak meg, amelyek általános műveltségterén kimagaslanak (ág. h. ev. és a számszerűleg itt komolyan latba eső izraelita) éshogy éppen annak a felekezetnek a hívői szaporodtak mi cg legjobban 1920 óta. amelyik viszonylag még elég sok analfabétát mutat (gör. kath.), akkor a javulás vontatottabb menete nem lepbet meg. A múltban éppen az jellemezte Miskolczot — amiként azt Kovács Alajos a Debreczen ml való összehasonlítással jól példázta18) — hogy itt gyors iramban javult az írni, olvasni tudók arányszáma. Kétségtelen azonban, hogy a százas arány felé közeledve most már nincs is kilátás a hányadosok ily gyors ütemii emelkedésére. Diósgyőr és Hejó'lcsaba bekapcsolássá alig észrevehető árnyalattal szállítaná le a nagyobb városkomplexum írni-olvasni tudóinak arányszámát. A két előváros hat éven felüli népességének ugyanis 93.0% s így Nagy-Miskolcz népességének 93.5%-a írt és olvasott 1930-ban. ") Kovács A.: Mfefcofez srb. i. m. 16. 1. XI. Lakóházak. Bár szigorúan véve a lakóházak statisztikája nem tartozik a demográfiához, de tekintettel arra. hogy hivatalos forrásmunkánk a lakóházak számát és minőségbeli alakulását minden esetben az általános demográfiai adatokkal együtt szokta publikálni és másrészt tekintettel arra, hogy a lakóházak szaporodása a népesség szaporodásának velejárója: nincs okunk arra, hogy a lakóházakra vonatkozó összeírás néhány fontosabb adatát mellőzzük. Említettük már, hogy a lakóházak száma 1920 óta yVliskolcozn a thj. városokban észlelt átlagot meghaladó mjértékiben: 27.7%-al emelkedett: ez az arány túlszárnyalja a vármegyében mutatkozó emelkedés százalékát is. Hogy cz jelentős eredmény, az nyilvánvaló, ha meggondoljuk azt, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatos házhely kiosztások az ország népének zömét kitevő1 falvakban a lakóház építkezésre ebben az évtizedben sokkal nagyobb indítékot nyújtottak, mint általában a városokban, igaz, — amiként errö'1 már szó volt — az építkezési tevékenység inkább külterjes, kislakásos jellegű volt. Részletes épület- és lakásstatisztika hiányában nem tudjuk ezidőszerint megállapítani azt, hogy a szobánkénti laksürüség, a túlzsúfoltság tényleg olyan mértékheti javult-é, mint ahogy az egy-egy lakóházra eső lélekszámnak 10.7-ről 9.1-re történt leszállása alapján következtethetnők. Valószínű, hogy nem. Kétségtelen javulás mutatkozik azonban a lakóházak falazata és tetőzete terén. Ez úgy hygienikus, mint közgazdasági tekintetben (tűzbiztonság, hitelképesség stb.) örvendetes jelenség. A falazat szempontjából Miskolcz és a többi vidéki thj. város lakóházai a következőképpen oszlanak meg: Volt 100 lakóház közül oldalt megnevezett falazatéi Miskolczon a többi vidéki thj. 1920 1930 57.8 70.3 16.0 13.7 23.7 13.7 városban 1920 1930 30.9 34.7 24.9 24.3 42.3 40.0 1.9 1.0 kőből v. téglából kő v tégla alapon vályogból v. sárból vályog v. sári)ól fából v. más anyagból 2.5 2.3 Nemcsak hogy nagyobb Miskolczon a szilárd épületek aránya, de ezeknek kívánatos térfoglalása is sokkal gyorsabb, mint a vidéki thj. városokban általában. Egészen szomorúságos fényt vet hazai viszonyainkra az a tény, hogy még mindég a vályog és az ű. n. vert fal építkezés a leggyakoribb. Hódmezővásárhelyen a lakóházaknak 73.8%-a, Kecskeméten 62.6%-a, de még Szegeden is 44.5%-a jut az ilyen építkezésekre. A teljesen szilárd építkezés tekintetében csak Sopron (98.1%), Győr és Pécs szárnyalja túl Miskolczot. Ellenben Hódmezővásárhelyen csak 6.1%, Kecsekméten 9.9% jut a házak ezen kategóriájára. Már a tetőzet tekintetében nincsenek ilyen égreföldre szóló nagy eltérések, bár a különbségek itt is figyelemre méltóak. Volt ugyanis 100 lakóház közül oldalt jelzett tetözetü Miskolczon a többi thj. városban 1920 1930 1920 1930 cserép, pala v. bádog 56.8 93.0 62.3 76.5 zsindely v. deszka 43.0 6.6 12.8 3.3 nád v. zsup 0.2 0.4 24.9 20.2 Csak Pécs és Sopron állanak jobban ezidőszerint a tűzbiztos tetőzet terén, mint Miskolcz. A falusias színt