Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - Dr. Személyi Kálmán: Római jog II. kötet [könyvismertetés]

(27) MISKOLCI JOGÁSZÍLET 15 Un a régi békebeli viszonyokat választjuk kiindulásul, amikor (1910) Miskolczon 983, az 1 elővárosokban 991 nő jutott 1.000 férfira s még a helybeli katonaság teljes létszámával is csak I078rá emelkedett Miskolczon az arányszám : mindenképen egészségtelennek kell tartanunk a jelenlegi viszonyokat. I (Folyt, köv.) KÖNYVSZEMLE Dr. Személyi Kálmán: Rómád jog H. köfiei Nyíregyháza, 1932. t Szerzők institutioinlak ellőttünk fekvő második kötetében, 343 lapon, a római jog u. n. különös részével foglalkozik és pedig a VI. részben a dologi joggal, a VII. részben a kötelmi joggal, a VIII. részben a családi joggal és a IX. részben a örökösödési joggal. A dologi jogoknál szerző a gyakorlatban bevált és általánosan szokásos felosztást fogadja el 'és egy világos és itömör, a dologi jogok fogalmát ismertető rész után, először a saját dolgunkon levő, mnajd az idegen dolgon levtó1 dologi jogokkal ismerteti meg az olvasót. Ki kell emelni a munkának iái tulajdonjog ' történetét tárgyazó fejezetét, amelyben a legrégibb időktől kezdve mutatja be a tulajdonjog intézményének a fejlődésiét. A tulajdonjog intézményére vonatkozó szükséges alapfogalmakat és jogi ismérveket, áttekinthető beosztásban, rendszerbe szed've, adja szerzi"':ik • 18—57. hu ixxkon. Részletesen várgyaljia a tulajdonjog megszerzésére, megszűnésére és a tulajdoni keresetekre vonatkozó jogszabályok komplexumát. Azt követőleg a birtok és bírlaiat jogintézményét mutatja be, mint mindenütt úgy e helyütt' is különös súlyt, helyezve a I történeti fejlődés szemléltetővé tételére. B helyütt néhány mondatban rámoltat azon méreteiben és mélységébein impozáns irodalmi vitára, amely a birtok fogalma körül a múlt században lezajlott és amely dogmatikus vita két legkimagaslóbb alakja Savigny és Jehrjing német roimanisták voltak. I A birtok fogalmának ismertetése után annak a megszerzésével, elvesztésével, perjogi védelmével és a iuris quasi possesioval foglalkozik, majd a szolgalmi jogok, — emphyteusis, — superficies és a zálogjogról értekezik, a helyes és általániosain elfogadott sorrendben és beosztássá 1. A II. részben a 103—226. lapokon a kötelmi joggal ismerteti meg az olvasót. A kötelem fogalmára és alapvétó kellékeire vonatkozó jogszabályok ismertetése után, szerző a kötelem-alapító tényekkel foglalkozik. A szóbeli, írásbíli, reális és consensuílis eontraktusokkal, illetve a deliét ualis obiiga'.lókkal ismerteti meg az olvasót, imajd aztán előbbiekkel kapcsolatban a pactákkal, a quasi contractusoknak nevezhető jogtalan i gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel és a communio incidens eseteivel, u.úbbiaklkal kapcsolatban pedig a quasi delictumokkal foglalkozik. A kötelem létesítő okok után az actiotaes udieetitiae qualitatis-szal foglalkozik. A szolgáltatás módosulásai, a imáisodilagos és járulékos szolgáltatások után a. Ifotelemszüntető tényekre tér át (novatio. solutio, solutio per aes et libram, beszámítás, conlüsio, cessio és a tartozás átvállalása). A kezességre vonatkozó jogszabályok I történeti kiiejl/jdésének vázolása után a solidaritás és correalitas fogalmával ismerteti meg a. szerző olvasóit. A családjog a mű VIII. részét alkotja (226—279. lapok között.) s benne iszerzi-ük először a család fogalmával, majd az atyai hatalomra vonatkozó szabályokkal ismerteti meg a jogtanuló ifjúságot, majd a házasság jogintézményét, annak történeti kifejlődését és a vele kapcsolatos vagyonjogi kérdéseiket tárgyalja, végül a családfői hatalom hiányában, annak pótlására hivatott' jogintézményekkel u. m. lutelaval és a cura-val foglalkozik. A mű IX. befejező részét az öröklési jog képezi. Az örökösödésjogi alapfogalmak ismertetése után, az öröklési jog történetével foglalkozik eléggé kimerítően a szerző, majd azután először a végrendeletekkel, a végrendeleti örökösödéssel, a hagyományok különféle fajaival, majd az ab inttesíato örökösödéssel foglalkozik és pedig úgy a ius civile szerint, mint a praetori jog szerint. A kitagadás és a kötelesrész jogintézményekkel való megismertetlés után, az örökség megszerzésének jogi hatásaival, a fransmissio hereditatis-szal és az örökösnek, •valamint a hagyományosuknak nyújtott perjogi védelmiméi foglalkozik, míg végül a halálesetre szóló ajándékozás és a fiscus háramlási jogának intézményeit mutatja be szerző. I A munka végén, egy mind a két kötetre terjedő alapos és kimerítő (25.) lap) tárgymutatót találunk. Miként a fentebb ismertetett tartalmi vázüatbóL is kitűnik, szerzőnk az institutió ' tankönyveknél szokásos egész joganyagot tárgyalja munkájában, világos és átUkinthe.ö formában. Szerző — igen helyesen — nagy súlyt helyezett a római jog egyes intézményeinek a tárgyalásánál, azok történelmi kialakulására. A történelmi fejlődés ismerete nagyon fontos, ha tekintetbe vesszük egyrészt azt, hogy a római jog napjainkban kifejezetten históriai stúdiummá vált, másrészt pedig azt, hogy a tökéletesre csiszolt egyes magánjogi intézmények megértése lés az azoknak az élő, modern jogrendszerekbe, való elhelyezése, csak úgy lehetséges, ha ismerjük az egyes intézmények genesisét. I A történeti fejlődés bemutatásánál, szerző alaposságra törekszik; a. legrégibb, ló'lsi jogból indul ki és az egyes intézményéket a klasszikus, a posztklasszikus, illetve a praetori jogrendszerekben mutatja be, míg végül azok a Justiniánusi törvénykönyvben kijegecesített alakot öltve, a tovább fejlődésben megállottak. < Személyi Kálmán előttünk fekvő tankönyve egy nagyfontosságú és eléggé nem (méltányolható újítást is tartalmaz, amennyiben az egyes jogintézményeknek históriai és dogmatikai szemszögből való kifejtése után, a modern jogrendszerek odavágó álláspontjait megemlíti, így mindég megmondíja, hogy a kérdéses intézményre vonatkozólag milyen rendelkezést tartalmaz 1 a magyar polgári törvénykönyt tervezete. Ez az eljárás azért helyeselhető különösen, mert reámutat1 a római jog és a modern magánjog közötti kapcsolatra és így ezzel már stúdiuma elején erős kontaktusba hozza a tanulót az élő magáinjoggal. Ennek az újításnak didaktikai jelentősége erősen kidomborodik, ha. iáira gondolunk, hogy a i>andektajog nem tárgya legyetemi jogi tanrendszerünknek. Szerzőnk második kötetében egy-két helyen (pl. 43. és 94. lapok) hivatkozik a papyrologia legújabb tudományos eredményeire, azonban sajnálattal nélkülözzük, a jelentőségében eléggé ki nem emelhető ' legújabb római