Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Kőrösi Kálmán: Az ügyvédi rendtartás reformjának alapelvei [könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLEI tí de mégsem tulajdonít annak, igen helyesen, az ügyvédi kar helyzetének kialakulása szempontjából olyan döntő befolyást, mint azt Magyary a közigazgatás racionalizálására való törekvései kapcsán a jogi szakoktatással teszi. A negyedik és ötödik részben a szerző az ügyvédség erkölcsi és anyagi védelmével foglalkozik. — Ezt megvalósíthatónak látja az ügyvédi szólásszabadság eddigi biztosításával, eltekintve az 1914:12. t. c. 17. §-ában foglalt kivételtől, amely nem alkalmazható. (Ennek a §-nak az értelmezése az ügyvédnek az ügyiratokban és a tárgyalásokon való büntetlen és alaptalan megtámadására nyújtott lehetőséget.) Ha a hatóság tagja ellen ügyvéddel szemben tanúsított magatartás miatt fegyelmi eljárás van folyamatban, ebbe, ha az egész ügyvédi kar látszik érdekelve, akkor a szerző szerint a kamara pótmagánvádlóként való fel lépését is meg kellene engedni. Az anyagi védelmet szolgálnák még, hogy a pénzügyi eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező legyen, ha fél nem személyesen, vagy a Pp. szerint őt képviselni jogosított hozzátartozója vagy alkalmazottja útján jár el (96. o.); — valamint az olyan okiratok, amelyek 1000 P-nél nagyobb értékről szólanak, csak úgy legyenek érvényesek, ha azokat ügyvéd, vagy közjegyző készítette (91. o.); — a községi jegyző által készített végrendelet pedig szükség végrendeletnek lenne csupán minősítendő (3 hónapon belüli halálozás esetén lenne csak érvényes; 92. o.) ; — végül pedig a zugírászat tényálladéki megszövegezése és vétséggé minősítése folytán még hathatósabban, az ügynökökre is kiterjedő módon részesítené védelemben az ügyvédi munkakört. (88. o.) Az ügyvédi munka díjazása tekintetében a szerző szükségesnek tartaná minimál díjtarifáknak a kamarák közbejöttével az igazságügyminiszter útján történő megállapítását, amelyektől való eltérést a bíróság indokolni lenne köteles; a bíróság, a régi Trts.nek megfelelően, ezentúl a saját féllel szemben is hivatalból köteles lenne és pedig tételenkint a költségeket megállapítani. Az ellenféllel szemben megítélt költség pedig elvesztené eddigi, a peres követeléshez való járulékos természetét ; ellenben erre az ügyvédet az ügyfele ellenfelével szemben önáttó követelési jog illetné meg. A Ppé. 18. §-a alapján igénybe vehető megállapítási eljárás más hatóságok előtti ügyvédi munkára is kiterjesztendő lenne. A megítéléstől, ill. megállapítástól a költség után törvényes kamat járna. Az ügyvéd a fél részére behajtott összegből nemcsak az azon ügyben megállapított, hanem más ügyből járó díjait és költségeit is visszatarthatná; — végül pedig az ügyvéd köteles legyen rendeletileg megállapított ügyvédi könyvet vezetni. (99-107. o.) Itt van a munka egyik vitathatóbb része, mert ezeknél a reformoknál többek közt számolni kell a nagyközönség antipátiájával és a bíróságot is i agy munkával terhelné meg a költségek tételenkénti megállapítása, ill. megítélése. Végül a szerző az ügyvéd fegyelmi felelősségével és az itt behozandó módosításokkal, ill. változtatásokkal, legvégül pedig az ügyvédség karitatív intézményével foglalkozik; (122—129. o.) majd pedig összefoglalást ad. Körösi Kálmán poszthumusz müvének a legfényesebb méltatását maga tunyogi Szűcs Géza adja, ami kor a munka előszavában éles és nagy ítélőképességgé! a következőket írja : „Ezt a nagy tudással készített- 30 évet meghaladó ügyvédi gyakorlattal megalapozón munkát, amely az ügyvédség hivatását, jövő boldogulását szívén viselő léleknek megnyilatkozását képezi, meggyőződésem szerint minden jogásznak, de különösen minden magyar ügyvédnek ismernie kell ..." Haendel Vilmos dr. Márciusi alapvizsgálatok A jogakadémián a márciusi alapvizsgálatok március hó 1-től 14-ig lesznek. Vizsga iránti kérvényekszabályszerűén — leckekönyvvel — felszerelve február 25-ig nyújtandók be a dékáni hivatalban. Felhívás Miskolc és környéke jogásztársadalmához Amidőn az immár IX. évfolyamába lépő Miskolci Jogászélet jog és államtudományos szaklap felelős szerkesztését átveszem, számot kell mindenekelőtt vetnem azzal, hogy mennyiben tudta « lap eddig a helybeli és környéki jogászközönség ^érdeklődését és közreműködését kiváltani és illetve megszerezni. Sajnálattal kell azonban e tekintetben megállapítanom, hogy a helybeli és környéki jogászközönség nem vállalta kellő mértékben a szaklap hivatásának betölthetésével járó, reá háruló feladatot. A szellemi közre működésre gondolok itt s nem a dolog anyagi oldalára, mely ezúttal maradjon teljesen figyelmen kívül. És ha ennek okát keresem, talán helyesen abban találhatom meg, hogy az érdekelt jogászközönséggel való szoros kapcsolat nem lett kellőképen kiépítve. Én megpróbálkozom ennek kiépítésével s felkérem Miskolc és környéke jogászközönségének minden egyes tagját, hogy tekintse a lapot annak a lapnak, mely nemcsak kiforrott elméleti emberek köziemé nyeit hivatott hozni, hanem a kiforrásban lévő elméleti búvárkodók s a gyakorlati emberek felettébb hasznos és értékes megállapításait is. Miskolc és környéke közélete pedig foglalkoztat annyi jogászt, amennyi már tudhat szellemileg táplálni egy jogi szaklapot is. Felkérem tehát Miskolc és környéke jogásztársadalmának minden egyes tagját, kegyeskedjék a lap ban való s nobile officiumként történendő közreműködésre irányuló kérésemet, a szolgáni kívánt jog- és állomtudomány érdekében meghallgatni, magam részéről szívesen állván mindenkinek rendelkezésére ahhoz, hogy a publikálással járó kezdeti nehézségeken készségesen megsegítsem. Úgy szeretném, ha a lap hasábjain az elvont elmélettol kezdve a leggyakorlatibb jogi problemaiL minden szőnyegre kerülne, ami foglalkoztatja a bírót, az ügyészt, az ügyvédet s a legkülönfélébb szakban dolgozó közigazgatási embereket. Tájékozásul még köblöm hogy a cikkírónak módjában van cikkéről saját leölt* égén jutányosán megfelelő számú különlenyomatot készítenie, mit érdeke szeHnt felhasználhat. Ily módon közölheti cikkéi