Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Juhász Andornak, a m. kir. Kuria elnökének évnyitó beszéde

(5) MISKOLCI JOGASZÉLET 5 alappal az az indok, hogy az erkölcsi szempontok csak a szándékosan elkövetett cselekmények esetén szenvednek sérelmet. Mert amikor a publicum pálcát tor egy megfelelő ábrázolat, vagy közlemény közzététele, esetén a társadalomnak egy dédelgetett kedvence felett, sohasem vizsgálja ítéletének megalkotása előtt, hogy a közzétételnek a hátterében minő indulatok rejlenek. Bár concedálom azt is, hogy a nem-vagyoni károknak a jogvédte érdekek csoportjába való felvételének a kérdése nemcsupán a műveltségi és társadalmi viszonyoktól, hanem jórészben a vagyoni viszonyoktól is függ, aminek a francia és angol-amerikai jogéleteknek a legtovább elment felfogásai beszédes példáit is nyújtják, de ezeket a momentumokat mégsem tartom annyira nyomósoknak, hogy azok mellett minden egyéb más szempont háttérbe szorulhatna. Véleményem szerint mi akadálya sem volna an nak, hogy a nem vagyoni károkért nyújtandó elégtétel beállását is hasonlóan attól tennénk függővé, ha azt az adott eset körülményeire való tekintettel, a méltányosság megkívánja. Ez ellen csak azon egyetlen jogosnak látszó ellenvetés volna megtehető, hogy jogbizonytalanságot teremtene. Legyen szabad erre nézve csak utalnom Tóth Lőrincnek az 1848-ban kimondott korszerű reformoknak a jogbiztonságra gyakorolt befolyására vonatkozóan megtett azon classicus megállapítására: ,,Az 1848. évi törvényhozás megállapított bizonyos nagy elveket, amelyektől a nemzet vissza lépni sohasem fog. reméljük, hogy mi sem akarunk. . . ilyen nagy elv volt az ősiség eltörlése, az úrbéri viszonyok megszüntetése és a jogegyenlőség efvénok a törvénybe való iktatása, úgy, hogy magánjogunk e percben nem létezik és annak hézagait múlhatatlanul pótolni kell." Jól tudjuk, hogy a kimondott és megvalósított ezen korszerű reformok mily nehéz helyzet elé állították a hazai bíróságainkat és közvetlen elődeink szemtanúi voltak még annak is, hogy bíróságaink mily derekasan feleltek meg nehéz missiójuknak. Ha ekkor megtudták óvni a jogbiztonságot, nem vált bizonytalanná semmi sem a magyar ég alatt, hogy volna képes a kor színvonalán álló, a nem vagyoni károkért nyújtandó elégtétel kérdésében adott nagyobb latitude magyar bíróságot leküzdhetetlen feladat elé állítani. Különben is közismert a magyar bíróságok conservativismusa és az ezen irányzatból származó az a jellemvonása is, hogy inkább elzárkózik egyes igények elismerése elől, semmint oly igényeknek a jogosságát elismerje, amelynek a jogvédte érdekek sorában való felvétele esetleg talán még vitára nyújthatna alapot. Szilágyi Antul dr. Juhász Andornak, a m. kir. Kúria elnökének évnyitó beszéde Főméltóságú magyar királyi Kúria! Az 1929. évben megtartott évnyitó beszédemben az igazságszolgáltatás vontatottságából eredő hátrányokkal és visszásságokkal foglalkoztam, kutatva ennek a korszerűtlenségnek az okait és az orvoslás módszereit. Felszólalásommal, amint annak akkor kifejezést is adtam, az illetékes körök figyelmét is felhívni kívántam igazságszolgáltatásunknak erre az idült bajára s megemlítettem, hogy úgy ezen a helyen, mint a törvényhozás termében — szinte az unalomig — hirdettem már a bírói eljárás egyszerűsítésének és a bírói fórumok célszerű összevonásának a szükségességét. Az 1930. évi megnyitó beszédem a tételes jogszabályok túltengése körül mozgott, nevezetesen a jogban való tájékozódást mindinkább megnehezítő törvénytúltermelés okaival foglalkoztam a jelzett alkalommal s egyebek között arra az eredményre jutottam, hogy szakítani kellene a törvények mindenhatóságába vetett hittel, vagyis azzal a felfogással, hogy új törvényszakaszokkal a társadalmi és gazdasági élet minden baján segíteni lehet, kiemelve továbbá, hogy gyakran nem is a régi jogszabályokban van a hiba, hanem a végrehajtás tökéletlenségében. Végül 1931. évi elnöki megnyitómban a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930 :XXXIV. t. cikkei méltattam s igyekeztem eloszlatni azoknak az aggályait, akik a polgári- és büntető perrendtartás minden egyes rendelkezésében garanciális elemet és a gyakorlati tapasztalatok követelte minden újításban biztosítékrombolást látnak. Ha ezek előrebocsátásával vizsgálat tárgyává teszem a kormány nemzeti munkatervének IV. fejezetében foglalt igazságügyi programot, megnyugvással állapíthatom meg, hogy a kormányprogramnak ez, a bennünket elsősorban érdeklő része megfelel azoknak az elgondolásoknak, amelyekre hosszú tapasztalataim alapján ismételten rámutat+am. A munkaterv 27. pontja szerint ugyanis az igaz sagúgyi kormány nem törekszik mindenáron új jogszabályok alkotására, ellenben fokozott mérvben gondoskodni fog a jogszabályok pontos és lelkiismeretes megtartásáról és az életbe való átviteléről. . A 30. pont szerint pedig a kormány gyors, olcsó és egyszerű igazságszolgáltatást akar, mert megállapítása szerint az igazságszolgáltatás nem tart lépést gazdasági életünk ütemével. Az eljárási jognak evégből szükséges átalakítását a kormány megvalósítani szándékozik. Ezeket a jogpolitikai irányelveket, mint felfogásommal teljesen egyezőket, örömmel üdvözlöm s különös örömömre szolgál, hogy az igazságügyminiszter úr máris elhatározó lépést tett arra nézve, hogy a minden irányban példaadásra hivatott legfelsőbb bíróságunk polgári ügymenetének állandóvá vált lassúsága, a törvényhozás hosszadalmas útjának igénybe vétele nélkül, az adminisztráció terén megtehető intézkedésekkel rövid időn belül orvosoltassék. Az 1930 :XXXIV. t. c. hatása alatt polgári felülvizsgálati ügyeink hátraléka az ügybejövetel csökkenésével kapcsolatosan állandó apadást tanúsít ugyan, nevezetesen az 1931. január 1-én fennállott 4139 dx*b. ügyhátralék 1932. január l-ére 3552 drb-ra, 1933. január 1-ére pedig 2788 darabra apadt, azonban ez a hátralék még mindig jóval meghaladja a polgári felülvizsgálatoknak egy egész évi ügybejövetelét, amely a múlt évben 2282 drb-ra rúgott. Az igazságügyminiszter úr azzal, hogy a m. kir. Kúrián üresedésben levő valamennyi tanácselnöki és bírói állás betöltését kilátásba helyezte s ezen felül más bíróságoknál egyelőre nélkülözhetővé vált III. csoportbeli néhány bírói állást ideiglenes segítségül a m. kir. Kúriának átengedni szándékozik, megadja a lehetőségét annak, hogy polgári szakosztályunk ügy vitele a folyó év végéig a kívánatos gyorsaságot el-