Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 9-10. szám - A pénz- és a terményfizetési eszközök szerepéről, a görög-egyiptomi papyrusok jogrendszerében

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 dást nem tűrő eredménnyel végződnének, hogy bizonyos, a bűntettes testén jelentkező különlegességek, stigmák tényleg a bűnözési hajlam fennforgását igazolják, továbbá, hogy a bűnözési hajlam átöröklődik, stb, — úgy eme további következtetések kiindulási pontját képező tények megállapítása in konkréto szükségképpen azzal járna, hogy az illető egyénnel szemben bizonyos büntetőjogi, ma talán biztonsági rendszabályoknak mondott intézkedések volnának alkalmazondók, amelyek azonban nem a büntetés céljait szolgálnák, hanem alkalmasint a beszámítás kizárása mellett a bűntettesnek a társadalomból való kiemelését céloznák. Talán mondanunk sem kell, hogy ezeknek a problémáknak a tisztázásánál még csak a kezdet kezdetén tartunk. Végeredményükben azonban — előre. láthatólag — legtöbbjük a bűntettesekkel szemben követendő további eljárást, mai terminológiával élve. bűncselekményeik beszámításai, — alapvetően érinteni fogják. Ezeknek a problémáknak a kutatása azonban jogi ismeretek mellett még egyéb: orvosi, physiologiai, psychiatriai, psychologiai, stb. ismereteket is feltételeznek. Sok ilyen problémának a kutatása, a bűnügyi eseteknek in konkreto eldöntése a jogász, vagy legalább is a csak kizálólagosan jogász kezéből ki fog siklani. Ezeknek a problémáknak kutatása a büntetőjogtudományban és büntetőjog tanításában még egy másik következménnyel is fog járni. Nevezetesen azzal, hogy a jogászképzésben a fiatalságnak az orvosi és kapcsolatos lélektani problémákban való tájékoztatására is majd nagyobb súlyt kell helyezni; nemcsak a büntetőbíró, hanem a büntetésvégrehajtási tisztviselő is hatványozottan fog az ilyen kérdésekben való jártasságra szorulni. Hacker Ervin ár. A pénz* és a terményfizetési eszkö* zök szerepéről, a görög^egyptomi papyrusok jogrendszerében A görög-egyiptomi papyrusok egyik legnagyobb ismerője és kutatója Preisigke Frigyes igen helyesen emelte ki a korszakot alkotó munkájában (Girowesen im griechischen Ágypten, Strassburg. 1910), hogy az egyiptomi közigazgatás mindég különös figyelemben részesítette a mezőgazdasági üzemeket. Az ókorban igen nagy jelentőséggel bíró egyiptomi gabonatermesztés meg is érdemelte a kormányzat istápolását, aminek az lett a további folyománya, hogy az egyiptomi görögök a gabonában nemcsak az értékkel bíró jószágot látták, hanem a gabonát sokszor a pénz aequivalensének tekintették, úgyannyira, hogy miként WÜcken (Ostraka I. 665. és köv. lap.) mondja. a gabona lassan fizetési eszközzé alakult át. A szerint, amint a célszerűség kívánta, az emberekkészpénzzel vagy gabonával fizettek. A gabona valuta elterjedésének az a nagyjelentőségű folyománya lett, hogy a pénz-giró forgalom mellett csakhamar kialakult a gabona giró-forgalma is, amit az állami, illetve a községi gabonaraktárak bonyolítottak le. Nagyobb uradalmak magángabonaraktáraival is találkozunk a papyruskutfőkben, amelyek segítségévei bonyolították le legtöbbször, a földtulajdonos és annak bérlői közötti viszonyból származó gabona-teljesítéseket. A Kr. u. negyedik században (a pénz erős devalválódása!) a gabonának, mint fizetési eszköznek jelentősége és alkalmazása a készpénzzel szemben, mindinkább előtérbe lép és lassan kifejlődött a hatalmas méretű gabonagiró-forgalom, amelyről a papyrusok nagy száma tesz tanúbizonyságot. Míg a városi iparos és kereskedelemmel foglalkozó lakosság inkább a készpénzfizetéseket kedvelte, addig a mezőgazdaságot üző parasztság a gabonát szerette fizetési eszközül használni. Aratás után gabonában fizette a bért, gabonában adta vissza a vetőmagkölcsönt, stb. és az állam gabonaraktáraiba helyezte el a mezőgazdasággal foglalkozó polgárainak gabonában történő közszolgáltatásait. Az ókori állam szükségletei mások voltak, mint a modern államé, amelynek csak pénzre van szüksége. Az ókori Egyptom nagykereskedő is volt, mert neki kellett többek között az évi vetőmagkontingensről is gondoskodnia, (1. Preisigke:. Girowesen im grichischen Ágypten, 1910. 6. lap) azért tehát az államnak pénzen kívül gabonára is volt szüksége, amit, — ha az természetbeni szolgáltatások folytán nem állott rendelkezésére, — készpénzért volt kénytelen összevásárolni. Az állam a mezőgazdasággal foglalkozó adózóktól teíiá: <-/. okból szívesen fogadta el az effektív gabonában történő fizetéseket, viszont a földmívelő parasztságnak is előnyös volt az, hogy nem kellett a közvetítő kereskedelemnek eladnia gabonáját, az állammal szemben fennálló tartozásainak kifizethetése céljából. Miután az effektív gabonában eszközlendő fizetési mód a földbér és az adófizetéseknél a gyakorlatban bevált s a teljesítés ezen módját a gazdasági élet, mint igen célszerűt elfogadta, kézenfekvő volt az a törekvés, hogy a földmívelő osztály egyéb tartozásait is gabonában fizethesse, ami végeredményben a gabona valuta forgalmának kiszélesedéséhez vezetett. Egy annyira fejlett gazdasági életet élő társadalomban, mint az ókori Egyptom, oly sokirányú teljesítés válik szükségessé, hogy — az effektív gabonafizetéseknek nehézkes természete miatt, — hamar eljutottak a gabona.giróforgatóra intézményszerü kiképzésének a gondolatához. Az állami és községi gabonaraktárak virágzó és közkedvelt intézménye kiválóan alkalmas volt arra, hogy a legszétterjedőbb gabonagiróforgalmat is lebonyolíthassa. A lüktető gazdasági élet nagyon kedvezett a gabona, giró utjáni fizetések rendszere, elterjedésének és a mindinkább szétágazó kereskedelmi kapcsolatok kielégítése, egy nagy dimensióju giro-forgalmat hozott létre. A papyrusok tanúsága szerint, a gabona.giróforgalom, jóval felülmulta a pénz giróforgalmat. Míg minden közepes földbirtokosnak volt, a papyrusok tanúsága szerint, az állami gabonaraktáraknál vezetett gabona-girószámlája, addig a bankoknál vezetett pénz-girószámlákkal nem találkozunk annyira gyakran a papyruskutfőkben. Hogy a gabona-valuta, mint fizetési eszköz jelentőségében a pénz fölé emelkedett, annak a magyarázata, a mezőgazdaság, illetve gabonatermelés