Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 9-10. szám - Államfelfogások jelentősége a jogtudomány szempontjából

(75) MISKOLCI JOOASZSLET 3 látai között képzelhető s az utóbbi vagy egyezik a valóságos szabályozással, vagy eltér tőle. Mi Molnárnak magyar alkotmányjogi, az abban érvényesülő államfelfogás szempontjából való vizsgálódásán értékeljük, megállapításait politikai vonatkozásban nagy vonásokban helyeseljük, nem tudjuk azonban osztani azt a megállapítását, mintha a nemzet a sajátjának minősíthető nemzetszuverenitási államfelfogáshoz a világháborút követő időkben hűtlen lett volna és ma is az volna. A nemzet ugyanis a maga alkotmányán vál toztatásokat eszközölt ugyan, de ezek a változtatások nézetünk szerint nem történtek a nemzetszuverenitási elv sérelmére. Éreznünk kell, hogy mentalitásunkban nem változtunk. Az alkotmány ugyan változott, mert kényszerítő körülmények következtében változtatnunk kellett rajta és pedig részben a nemzet előnyére, részben pedig annak a hátrányára. Alkotmányi mentalitásunkon azonban nem változtattunk. Nincs az alkotmánynak egyetlen tétele sem, mely emellett bizonyíthatna. Ez a probléma azonban alárendelt jelentőségű annak a főkérdésnek a szempontjából, hogy mi a jogi következménye, és illetve lehet-e jogi következménye annak, ha az alkotmányjog újabb tételes rendelkezéseiben valami okból más államfelfogás jut érvényre, mint jutott azelőtt. Nézetünk szerint nem lehet ! Ezt ide irányuló jogászi, illetve politikai szemlélettel meg lehet ugyan állapítani, de ennek semmi néven nevezendő jogi hatása nem lehet, mert nem jogi hatás az, ha a régi államfelfogás érvényesülése megfelelő újabb tételes rendelkezések beállításával visszaállíttatok. Ez ugyanis nem jogi, hanem politikai hatáseredmény. Jogi hatáseredmény ugyanis csak az volna, ha a vonatkozó rendelkezések jogszerűtlensége miatt azok érvénytelensége volna bíróilag megállapítható. Erre azonban berendezkedve nem vagyunk és illetve, mint szuverén ténykedésekkel szemben nem is lehetünk berendezkedve. Ez elképzelhetetlen. Ahol a jogszerűségről perrendszerüleg vitázni és dönteni lehet, ott logikusan csak nem szuverén ténykedés felől lehet szó. Az állam alkotmányi struktúrájára vonatkozó alapvető felfogás pedig, mint elv, a szuverén törvényhozó szempontjából nem lehet jogelv, csak politikai elv. Jogelvről ugyanis sajátos értelemben a szuverén törvényhozóval szemben nem is beszélhetünk. Aki a jogot mint ősforrás produkálja, az elvekkel — sc politikai, annál kevésbbé jogi elvekkel — nem kötheti meg még magát sem. Aki a mértéket szuverén hatalmi alapon megszabni jogosult, annak nem lehet jogilag mértéket szabni. Ez logikai lehetetlenség. És ilyen követelményt, mint illogikust, a nemzetszuverenitási elv sem foglalhat magában. Jogelvről sajátos értelemben csak a jogalkalmazásban s a nem szuverén jogalkotásban, mint bizo nyos értelemben szintén jogalkalmazásban beszélhetünk, ahol mértékképen nemcsak maga az egyes jogszabály a maga egyedi normatumaival jön figyelembe, hanem azok, az egyes jogszabályokon felülálló, illetve azokból deriválható szabályszerűségek is, melyek köztudottan vagy legalább is kimutathatólag a a törvényalkotót vezették. Az állam alkotmányi struktúrájának vezéreszméjét jelentő elv különben, mint államfelfogás, hol erősebben, hol gyengébben jut érvényesülésre. Hiszen ne felejtkezzünk meg arról, hogy úgy a népszuverénitás, mint a nemzetszuverénitás csak typusok, pontos határvonalak nélkül. Kontúrokról beszélhetünk csak, — nem éles határokról. A magyar alkotmányjognak sarkalatos politik: — mert csak de lege ferenda figyelembe jövő — azon alaptétele, hogy .,Minden jog forrása a nemzet !", már egymagában is az alkotmányban a szuverénitási elv érvényesülése mellett bizonyít. Nemzet alatt pedig értjük a valamely jogi formában politikailag szervezett népet. A politikai szervezettség ugyanis változó formákat mutathat, — más és más lehet a pars potior et sanior. És amint minden jogok forrása volt az Árpádok, az Anjouk, a Jagellók, a Hunyadyak és a Habsburgok királysága alatt jogilag szervezett magyar nép, éppúgy nemzet a betöltetlen királyi székkel és kormányzói államfővel állami életet éló magyar nép ma is, mert nem a király adja a különben jogilag szervezett magyar népnek a nemzet jelleget. A szt. korona tan sem a király személyének az állampolgárokat még a maguk összességében is másodrendűvé degredáló és sértő primátusán, annak tanfogalmi nélkülözhetetlenségén alapszik, bármennyire is identifikusnak mutatkozzék korona és király, hanem az állam conditio per quamszerű substrátumát alkotó népesség primátusán. Az alap és a cél elsőrendüségének gondolatán, az eszköz, a szerv másorendűségének a gondolatával szemben. És ha valamely alkotmányjogi rendelkezésben nem mutatható ki az alkotmány sarkalatos politikai alaptételének, a ,,minden jog forrása a nemzet"-nek érvényesülése — mint pl. a főkegyúri jog mai alkotmányjogi elrendezésében — ebből még nem következik, hogy ez a rendelkezés, — mely különben nézetünk szerint csak kényszerhelyzet eredménye — nem volna jogilag érvényes, hanem következik belőle, hogy a nemzeti jogalkotó erőnek igyekeznie kell azt kielégítőleg elrendezni, aminthogy igyekeznünk kell az integer országhatárokat is a mai jogi határokkal szemben visszaállítani s a betöltetlen királyi széket a kormányzói tisztre vonatkozó ma érvényes jogi rendelkezések dacára is betölteni. Molnár szóban forgó kisebb tanulmányában kifejti röviden a népszuverenitás és a nemzetszuverenitás szerinti államfelfogás jellegzetességét s megállapítja, hogy in thesi hogyan functionál az állam az egyik, és hogyan functionál a másik államfelfogás érvényesülése mellett, illetve hogyan kell functionálnia az egyik és hogyan a másik esetben. Ez a perspektíva természetesen egy államtani képzet s jogi csax annyiban lehet, amennyiben ebben a képzetben valami a tételesjog rendelkezéseinek megfelelőleg vagy azzal ellentétesen történik. A jogászt és illetve a jogtudományt ugyanis csak az érdekli, hogy érvényes jog szerint hogyan kell az államnak functionálnia és ezzel szemben hogyan functionál az valóban. A sajátos értelmű jogi megítélésben az. hogy egy kimutatható államfelfogás szerint hogyan kell és illetve kellene functionálnia az államnak, nem játszhatik szerepet. A jogtudomány mindenekelőtt a jogot nézi, eszerint ítél s az államfelfogást — a régit vagy az újat — mindig csak a jogban, abból ismerheti fel, de a jog érvényét nem teheti függővé állam-