Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A főkegyúri jogról

6 MISKOLCI JOGASZÉLET (6) harcol életfeltételeiért, ha azok tőle megvonatnak" — és tovább: „Az olyan ténylegességek, melyekkel szemben kifelé elégtelennek bizonyul az állam erőhatalma, vagy amelyek esetleg a maga belső társadalmi struktúrájában vannak szuverénitása teljes kifejthetése és érvényesülhetése akadályaként adva, még ha azok jogszabályilag is lennének fixirozva, még akkor is kétségtelen sérelmét jelenti a fenti értelmű szuverenitásnak, melyet az annak legteljesebb érvényesülésére törő államélet kiforrni, ezeken a ténylegességeken úrrá lenni, az ilyen jogi rendelkezéseket pedig mielőbb megváltoztatni természetszerűleg törekszik." (Közjogi problémáink 8. 1.) Ezek az idézetek azt mutatják, hogy Szontagh látja, miszerint a katolikus egyház alkotmánya és jogrendje a magyar állam szempontjából olyan ténylegesség, amellyel az ő szuverénitás-fogalma ezidöszerint nem képes megbirkózni, de úgy segít magán, hogy ezt mint sérelmet elkönyveli, s a viszonyok változásától várja, hogy szuverenitásunk e sérelmet kiforrja, s csendes szemrehányást is tesz azoknak, akik ezt a kiforrást nem segítik elő. „Azt fogjuk vizsgálni, hogy elsősorban is a főkegyúri jog tekintetében Molnár fejtegetései és megállapításai következetesek-e ehhez az elméleti alaphoz, s nem-e adják azok fel szuverenitásunkat, s ezt mégis alkotmányunk szellemével próbálkoznak megindokolni, s azzal összhangba hozni, ahelyett, hogy ez ellen, mint a szuverenitásunkat csorbító ténylegességgel szemben, annak sértetlensége, államiságunk csorbítatlansága neveben és érdekében tiltakoznának." (u. o. 8.-1.) Viszont mi úgy véljük, hogy annak, aki tételei joggal ioglalko.nK, éppen nem kötelessége, hogy a politika mezejére ránduljon át, sőt éppen az a kötelessége, hogy a fennálló joggal számoljon, s ne tet> szeiegjen olyan elméletek kicsiszoiásában, amelyeket a kérlelhetetlen ténylegességekre felépített jogrend meg nem enged. Semmiképpen sem gondoljuk feladatunknak, hogy olyan teóriákkal foglalkozzunk, amelyek akkor fognak csak érvényesülni, amikor majd a magyar állam szuverénitása már kiforrottá azokat a Szontagh megállapítása szerinti sérelmeket, amiket a kat. egyház alkotmányának és jogrendjenek itteni érvényesülése jelent és alighanem még sokáig fog jelenteni. Szontagh maga is azt mondja más vonatkozásban, hogy „az a tényállás ugyanis, melynek megvalósítása már kívül fekszik az állam hatalmi körén, jogilag nem tekinthető fennforgónak, mert ez irrealitáson alapul". (A főkegyúri jog és problémaköre 15. 1.) Mi ezekkel az irrealitásokkal nem óhajtunk foglalkozni. A szuverenitás jogi fikciójának ,.minden melléktekintet nélküli" alkalmazása ugyanis könnyen átlendít az irrealitások világába. Mert hiszen a logikai következetesség kapcsán azt is lehet mondani, hogy az állam az ő szuverénitása révén jogilag olyan korlátlan, hogy azt is akarhatja, amiről tudja, hogy hiába akarja, mert akaratát meg nem valósíthatja. A jogi fikció így meg van mentve: jogilag szabadon akarhat, s akarata érvényesülésének csak leküzdhetetlen ténylegességek állanak útjába. Ámde ez játék a szavakkal. Ha meg akarunk maradni a valóságnak, az adottságoknak abban a világában, amiben a jog az ő rendező funkcióját végzi, akkor nem felesleges hangoztatnunk, hogy az állam sem akarhat olyasmit, aminek megvalósítása lehetetlen, — mert ilyesmivel csak akaratának komolyságát veszélyeztetné. Elvégre hogyan kívánhatná az állam, hogy az ő kijelentett akaratát a polgárok komolyan vegyék, ha ő maga sem venné azt komolyan. Az állam szuverénitása és akaratkijelentéseinek korlátlansága tehát nem útlevél a korlátlan lehetőségek és elképzelések birodalmába. Hogy mi megvalósítható, mi megvalósíthatatlan? mi lehetséges, mi lehetetlen? hol kezdődnek a legküzdhetetlen ténylegességek? — mindezt persze az állam saját maga mérlegeli.12) Ez nem is jogkérdés, hanem politika. Aminthogy az is politika, amikor valaki az államot olyan irányban akarja befolyásolni, — alkotmányos eszközökkel erre mindenkinek joga van, hogy próbálja meg akaratát olyan téren is angazsálni, amilyen téren eddig — éppen a lehetőségek mérlegelése következtében — ezt nem látta tanácsosnak. Mindez politika, s erre nem is vesztegetünk több szót. Ámde nemcsak a ténylegességek és lehetőségek, hanem a logika törvényei is határt szabnak az állami akarat korlátlanságának. Ez pedig már magának a jogrendnek a legsajátosabb kérdése. Ami ugyanis logikailag lehetetlen, az nem tehető jogszabály tartalmává.13) így egy időben két olyan szabály, ami egymásnak ellentmond. Pld. hogy az állam el is ismeri, meg nem is ismeri el a kat. egyház alkotmányát : elismeri a pápa egyházfősegét es az egyházban legfőbb törvényhozó és kormányzó hatalmát, de viszont maga részére azt követeli, hogy a pápától függetlenül, ailami felségjog alapján kat. püspököket I nevezhessen ki. 4 - - • • • • ........ Ha tehát a tételes jog szempontjából nézzük a kérdést, aKKor a Szontagh-féle elméletnek joglogikai akadálya van. Amíg a kat. egyház a magyar ailam bevett vallása, addig a Szontagh-fele elmeiét a magyar alkotmanyjogoan nem érvényesülhet, mert ennek fontos alaptételeivel logikai ellentmondásban van. Ha pedig bzontagh eimeietét, mint poncikai celtcuuzest nezzuk, hogy t. i. a magyar állam törölje a kat. egyhazat a oevect vallások közül, emiek meg a kerlemececlen ténylegességek álljak útját, ameiyek figyelembevétele neikui az ailam jogilag ugyan igen, de Komolyságának veszélyeztetése neikui nem rendelkezhetik. ") „Abban a meggyőződésbem vagyok. — mondja Concha Győző 1915. május G-iki főrendiházi beszédében. — hogy noha a magyar országgyűlés ö Felségével a KirádyaL együtt kétségtelen souverain hatalmat gyakorol, csakhogy e souverain hatalmat a magyar felfogás sohasem tekintette korlátlannak. A magyar országgyűlés a maga souverain hatalmát mindig korlátoltnak tekintette a meglévő, a szerzett, a fennálló, a gyakorlott jogok által. Ez volt mindig a szelleme, nem az az angol souveíainítás, amely magát omnipotensnek, köz- és magánjogok felett állónak tekinti. Nem a jogoknak jövőre való változtatását vonom kétségbe, de- a meglévő, a feimálló jogoknak egys&erü mellőzését nem tudom semmikép a magyar felfogással összeegyeztetni. A magyar törvényhozás souverain, de önmaga tett magának korlátokat a meglévő, a szerzett, a fennálló jogokban. (Napló IV. 94. 1.) ") ..Was logisch uittmöglLch ist, kann auch nieht Inhait von Rechtsnormen werden.; es können nur soilche Inhalite zum Bechte werdem, die sdcl logisch vertragén, die sich z. B. uicht widersprechen." J. Moór: Reinei Rechtslehre, Natuxrecht und Rechtspositivismuis. GescM.fjehaft, Staat und Kecht. Festsehrift gewidinet Hans Kelsen. Wien, 1931. 8. 103,