Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A főkegyúri jogról

Nyolcadik évfolyam. Miskolc, 1932 január-február LCI JOGASZEL Országgyűlési Könyvtár JOG- ES ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY i osöS"4CC A MISKOLCI EV, JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAJ-JA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ : DR- SZTEHLO ZOLTÁN josakadé ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 7 pengő, félévre 3*50 pengő. Egyes szám ára 1'— pengő. TARTALOM: Molnár Kálmán dr. egyetemi tanár: A főkegyúri jogiról. — Sztehlo Zoltán dr. jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár: Kölcsön a kölcsönbeadó veszélyérc. — Mészöly Endre dr. kir. járásoíró: Egy új perújítási okról. — KÖNYVSZEMLE: Bruckner Győző dr.: Dr. Iványi Béla: Eperjes sz. kir. város levéltára. — Bruckner Győző dr.: Angyal Dávid: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. — Tornán Kálmán dr.: Jancsó Benedek Emlékkönyv. X A főkegyúri jogról.1) Ebben a tárgykörben Szontagh Vilmos és Zsedényi Béla kritikai megjegyzéseivel2) szemben óhajtom tételes jogi álláspontom helyességét igazolni Mert bár Zsedényi Béla bizonyos megértést mutat a katolikus egyház és egyházjog álláspontjával szemben, s bár az én tantételeimet is igyekszik abban az értelemben magyarázni, amilyen értelmet azoknak én tulajdonítottam, mégis — és éppen a legalapvetőbb kérdésben — álláspontja semmiben, vagy alig különbözik Szontagh álláspontjától. Hogy azonban a vitából a megbeszélt kérdések világosabban kerüljenek ki, mint előbb voltak, óvakodni fogok attól, hogy részletkérdésekbe belemerülve, a vita lényegétől a figyelmet elvonjam. Szempontjaim a következők: a) Tekintettel arra, hogy a kritika alapjául szolgált munkámban a főkegyúri jog kérdését kizárólag tételes jogi alapon tárgyaltam most is igyekezni fogok — bár ez most már jóval nehezebb lesz — a kérdést kihámozni azokból az állambölcseleti, jogbölcseleti és politikai vonatkozásokból, amelyekkel azt Szontagh ugyancsak bőségesen át- és átfonta.3) b) A vitát elnyújtó ismétlések kikerülése céljából mellőzöm mindazt, ami a Szontagh Vilmos s Reiner 1) Részlet szerzőnek: A magyar jogszemlélet néhány alapvonása (Még egyszer a jogfolytonosságról, a főkegyúri jogról és a közjogi provizórium jogalapjáról) |Pécs, 1932. — című tanulmányából. Szerző ebben a dolgozatában foglaLkozik azokkal a kritikai megjegyzésekkel, amelyeket Magyar Közjogának főkép a jogfolytonosság tárgykörébe vágó megállapításaival szemben Szontagh Vilmos hangoztatott. 2) Szontagh Vilmos: Közjogi problémáink szuverénitásunk szempontjából. Miskolc, 1930. — Továbbá Zsedényi _ Béla és Szontagh Vilmos a Miskolci Jogászélet 1931. 1/2., 3/5., 7/8. és 9/10. számaiban. Ugyanra a Miskolci Jogászélet Könyvtára 70., 72., 76. és 78. számaiban. «) „Én készségesen elismerem, — mondja Szontagh — hogy a kérdés ebben a vonatkozásban nem tételes jogi probléma, de hiszen én, tanulmányom címéből is megállapíthatólag, nem kizárólag jogi oldalról akartam megfogni a kérdést, hanem állambölJános közötti polémiában már kellő megvilágítást nyert.') Mondanivalóimat a probléma sarkpontjait képező három fökérdés körül csoportosítom: 1. egyházhatalmi jogosítvány-e a főkegyúri jog, avagy állami felségjog? 2. ki a főkegyúri jog alanya? 3. hogyan fest a magyar állam szuverénitása a főkegyúri jog szempontjából? 1. Egyházhatalmi jogosítványáé a fő* kegyúri jog, avagy állami felségjog? íme a sarkpont, amely körül a főkegyúri jog egész problémaköre forog. Ha a felvetett kérdésre feleletet adva a lényeggel tisztába jövünk, a többi a logika ösvényén haladó jogászi konstrukció dolga. A főkérdésre adott felelet szükségképpen vonja maga u tán Í részleikerdése.-^n auanuo . -^ytfásíökc.. Azzal a tételünkkel szemben, hogy a főkegyúri jog egyházhatalmi jogosítványok foglalata, Szontagh és Zsedényi a főkegyúri jogot államhatalmi jogosítványnak, a felségjogok egyikének tekintik. A főkegyúri jog jogi természetének tisztázása céljából vegyük szemügyre elsősorban a jog eredetét. A magyar jogfelfogás és az ezen nyugvó közjogi irodalom a főkegyúri jog eredete és jogcímei kérdésében mindig Werbőczy fejtegetéseit vette alapul. Maga Pázmány Péter esztergomi érsek is Werbőczy érveit sorakoztatta fel a főkegyúri jog alátámasztása eéljából (1635.).5) cseleti és illetve jogbölcseleti oldalról is... Nézetem szerint a főkegyúri jog kérdését nem lehet csak de lege lata szemlélnünk, nem lehet azt egyszerű jogvitává lesülyesztcnünk." — „Ha most de lege ferenda és egyetemes nemzeti szempontból tekintve, felvetjük in concreto a kérdést, mi áll inkább a nemzet egyetemes érdekében, az-e, hogy a főpapi róm. kat. stallumok betöltése — mint belsővonatkozású ügy — a nemzet jogának ismertessék el s így azzal minden körülmények között maga rendelkezhessék, vagy hogy a jog gyakorlását az államfő személyi körülményeihez kössük s azzal a nemzet csak akkor és addig rendelkezhessék, míg az, államfő bizonyos személyi kellékeknek megfelel, — s ezek hiányában külső faktor nyerjen befolyást belügyeinkre — a felelet egyetemes nemzeti szempontból nem lehet kérdéses oly értelemben, amely az első értelmű jogi elrendezés mellett szol." (A főkegyúri jog. (Pesti Napló 1931. ápr. 2.) 4) Reiner János: A magyar király főkegyúri joga. Nemzeti Újság 1930. nov. 1. — Szontagh Vilmos: A főkegyúri jog. Pesti Napló 1931. április 2. — Ugyanő: A főkegyúri jog forrása a nemzet. Pesti Napló 1931. április 3. — Reiner János: Miben áll a főkegyúri jog. Nemzeti Újság 1931. ápr. 22. 5) Az egyoldalú egyházjogi felfogás hívei pedig főkép Werbőczy és Pázmány ellen hadakoznak. Lásd különösen Tomcsányi Lajos 8. J.: A főkegyúri jog szerepe a püspökök kinevezésénél. Bp. 1922. — és: Vita a főkegyúri jogról, Budapest. 1923.