Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

11 MISKOLCI JOGASZÉLET (28) tevésünket, amely szerint itt kivételes ok: valószí­nűleg a szorosan idetartozó gömöri részekkel való forgalomnak az országcsonkítással összefüggő el­zsibbadása idézte elő a kedvezőtlen fordulatot. Már itten összehasonlításra kívánkozik a két térnyerő, népességbefogadó kapacitásban elöljáró terület: az ózdi-csernelyi dombvidéknek és Miskolc körzetének eltérő fejlődésű tendenciája. Régebben Miskolcz körzete, amely Miskolcz fellendülésének is táplálója volt, de amely egyúttal a város fejlődésé­nek is terméke, túlszárnyalta gyarapodásban Ózd vidékét, ma jelentékenyen visszaesett. A két alkörzet figyelmesebb szemlélete sejtteti a Mis­kolcra nézve éppen nem örvendetes okát a viszony­lagos stagnálásnak. Miskolcz elővárosai közül ugyanis Diósgyőr fejlődése kátyúba jutott. Erről még lesz szó a 9-ik fejezetben. Egyébként a nagy­város hiánytalan életképességére és életet fakasztó erejére vall az, hogy a távolabbi környezet: a vete­ményt, baromfit, állati terméket s munkaerejét is a városba hozó közeli községek népe szép fejlődést mu­tatott ebben az évtizedben is; sőt a különböző gazda­ságföldrajzi vidékek közt kivívott eddigi poziciójá­nál lényegesen jobb helyzetet biztosított magának ez az alkörzet. Ellenben a Miskolczcal szomszédos köz­ségek a szaporodásban mutatkozó fölénye egészen feltűnően csökkent.39) A megye északi részeinek (Boldva vidék) elég rossz, de a múlthoz képest feltűnően javuló szapo­rodása arra vezethető vissza, hogy az amerikai ki­vándorlás nagyon ellanyhult, tudvalevőleg ez a te­rület vett részt legjobban a tengerentúli kirándulá­sokban. Lehet azonban, hogy a földreform is segí­tett helybentartani a népet s emellett a Sajó-Szuha völgyén felettébb ingadozó bányászati termelés sem volt alkalmas arra, hogy a népfeleslegeket olyan nagy mértékben lekösse, idevonzza, mint egy­koron. 7. Meg kell emlékezni a legszélsőségesebb s fel­ötlő eredményekről községenként is. Aki a részletek iránt közelebbről érdeklődik, az a dolgozat végére illesztett táblázaton megtalálja az összes községen­kénti lélekszámra vonatkozó adatokat. A Statiszti­kai Hivataltól kapott abszolút számokból kiszámí­tottuk a 100 lélekre eső tényleges, valamint termé­szetes szaporodásnagyságát és egy további rovat tünteti fel a plus, vagy minus előjelű vándorlási mérleg arányát. (Lásd: 20—23. oldalakat.) A kép nagyon kaleidoszkópszerű! Igaz, hogy a 177 község túlnyomó része fejlődött, de mégis akad 30 fogyó falu ebben az évtizedben. Pedig a termé­szetes szaporodás mindenütt megvan. Igaz, hogy nagyon eltérő fokban. De a Duna-Dráva közének szomorú tünetét: a belső elerőtlenedés okából seny­vedő községeket Borsodban hasztalan keresnők. Szóval a fogyásnak nem a születési többlet hiánya az oka. ") Különböző gyorsasával fejlődő társadalmak több évti­zedre szóló szaporodási koefficiensét egy későbbi évtizednek arányszámával kifogástalanul csak az egy-egy évre oső átlagos szaporodási százalékok szembeállításával lehet összehasonlítani. Jgy a nagyon gyorsan gyarapodó vidékek szaporodási százaléka — a valóságnak megfelelően — mérsékeltebbnek fog feltűnni, mint ahogy a nagyobb időszakok nyers arányszámai sejttetik. Szóval több évtized összefogásával a kiindulóponthoz viszonyí­tott arányszámok túlozzák a nagy szaporaságú vidékek (igy pl. az ózdi, stb.) szaporodási képességének a többiekkel szemben egyébként valóban is fennálló fölényét. A legnagyobb százalékos apadás mutatkozik a következő községekben: Arnót -- 17.41 (Sajó-Szuha völgye) Sajókazinc — 16.53 (Sajó-Szuha völgye) Abod — 13.90 (Boldvamenti dombv.) Sajógalgócz — 10.(34 (Sajó-Szuha völgye) Galvács — 10.00 (Boldvamenti dombv.) Mezőkeresztes — 8.61 (Alföld) Káráld — 7.93 iÓzdi-csernelyi dombv.) Kondó — 7.3b (Bükkvidék 3.) A természetes szaporodás Galvács (6.17) és Arnót (6.46) kivétélével kielégítő, vagy legalább is tűrhető, sőt helyenként kiváló (Sajókazinc). Szóval nem itt van a baj. A Miskolczhoz elég közeleső, de mellékútvonalon fekvő Arnóton azzal van összefüg­gésben a fogyás, hogy 1920-ban a véderőhöz tartozó kereső népesség itt 120 volt, több mint Borsod bár­melyik községében. Ezeket az 1930. népszámlálás nem találta itt. Az 1920-ban észlelt 110 főnyi férfi(l) többletet az új népszámláláskor már 16 lélekre rugó nőtöbblet váltotta fel. A különbség te­hát 126. Emellett valószínű, hogy Miskolczra és a bevándorlási többletet mutató, kitűnő fekvésű közeli Felsőzsolcára is sok elköltözés történt az egyébként régebben is vontatottan fejlődő községből. Sajóka­zinc 300 főnyi fogyásáért a Herbolya bánya 1924-ben való és a községre akkor valóságos ka­tasztrófát jelentő beszüntetése felelős. A Sajó­Szuha völgye mérlegének a megromlása jelentős mértékben visszavezethető erre az egy népes köz­ségre. Abod a felvidéki dombság közepe táján, út­talan helyen fekszik. Az 1910-es népszámlálás sze­rint népének 16%-a akkor külföldön volt. Feltehető­leg most is van kivándorlása. Határának talán túl­nagy a 2.656 holdas nagybirtok, amely a községben van. Sajógalgócon tulajdonképpen az 1910—1920 közt kivételesen (fakitermelésnél alkalmazott mun­kások révén) megnőtt népesség szállott le az 1910­ben észlelt népszámnál még mindig nagyobb szín­vonalra. Galvács az említett Abod szomszédságá­ban központja annak a községcsoportnak, amelyek közül sok minimális fogyást, vagy legfeljebb csak minimális gyarapodást tüntet fel, jelezve, hogy ott a föld már szűkös, vagy pedig a fekvés kedvezőtlen. A népes Mezőkeresztes sülyedése aggasztó tünet. A nagyhatárú községben sok a módos, (50 holdasnál is gazdagabb), birtokát elég jól, de családját sok­szor hiányosan konzerváló gazda; valószínű, hogy azután a szomszédos Mezőkövesden élő, vállalkozó­szellemű, sommásnak szegődő és szűk határon sza­porodó matyók közismert földvásárlásai a gyen­gébb kezekből fokozatosan kiragadják a mezőke­resztesi földeket s a birtoktalanná váló mezőkeresz­tesiek beköltöznek a városba. KiráMon és Kondón a szénbányászat visszaesésével függ össze a hanyat­lás. Ezzel szemben lássuk az ellentétes számsoro­kat. Volt a népesség szaporodása az 1920-as népes­ség százalékában kifejezve: Kurityánban Bolyokon Sajóvárkonyon Berentén Barcikán Hejöcsabán Mezönyéken 05.37 (Sajó-Szuhavölgye) 55.66 (Ozdi-csernelyi dombv.) 49.54 lOzdi-csernelyi dombv.; 47.31 i Sajó-Szuhavölgye) 42.71 (Sajó-Szuhavölgye) 42.69 (Miskolc körzete 1.) 36.03 (Miskolc körzete 2.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom