Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - Könyvtártan

JO MISKOLCI JOGÁSZÉLET (ÍO) Lange kutatásai elleni kifogásaink kizárólagosan csak módszeri természetűek. Ilyen messzemenő tételek megállapítására — szerintünk — ilyen csekély számú eset megfigyelése alapján még csak gondolni sem lehet. Az emberek beláthatatlan millióival szemben csak néhány megfigyelt eset áll. Lange eljárása hasonlít ahhoz a módszertani hibához, amelyet Lombroso legelső kutatásainál ejtett, amidőn például a bűntettes-koponya különleges sajátosságainak megfigyelését csak 383 kizárólagosan súlyos bűntettes koponyájára alapította. Lombroso eme módszertani hibája arra vezetett, hogy később tételeit ismételten megváltoztatni, tételeit sokkal nagyobb általánosságban formulázni kényszerült. Megengedjük, hogy sok ezer ilyen bűntettes ú. n. egypetés ikerpár élettörténetének megfigyelése, feltárása és lerögzítése majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ez a tény azonban a tudományos kutatót még nem menti fel az ú. n. nagy számok törvényének, a statisztikában olyan fontos tételnek respektálásától. Hiszen elképzelhető, hogy a kutatás nagyobbszámú ú. n. egypetés kriminalis ikerpárra kiterjeszthető lenne, különösen figyelembe véve azt, hogy már 80 szülésre körülbelül egy ikerszületés esik (Lásd e tekintetben Lange dolgozatának 12. oldalát.). Jól tudjuk, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy az ikertestvéreknek körülbelül 40%-a életképte'en lévén, a további kutatásokból kiesik, hogy ezek közt is kevés az ú. n. egypetés, azaz olyan iker, akiknek hasonlósága tökéletes, hogy az ikreknek csak kis része lesz kriminalis stb.; mégis mindezek a kutatásoknál felmerülő nehézségek a statisztika örökérvényű törvényeinek figyelmen kívül hagyását nem teszik indokolttá. Lange kutatásainak értékét most vázolt módszeri hibája erősen csökkenti. Éppen hogy az imént kifogásolt módszeri hibát elkerüljék, határozták el a belga szakkörök dr. Vervaeck javaslatára, hogy a gyűjtött adatok feldolgozásához csak akkor fognák, ha legalább 20.000 bűntevőre vonatkozó adat áll rendelkezésükre. Hasonló csapáson halad Just Günther greifswaldi egyetemi magántanár is, az ő fejtegetései és megállapításai4) azonban sokkal körültekintőbbek. Az ő megállapításai bennünket tulajdonképpen csak közvetve érdekelnek. A bűnözési hajlam átöröklésének kérdését ő nem érinti, mert hiszen őt elsősorban és főképpen éppen csak a testi tulajdonságok és jellegzetességek átöröklése érdekli és foglalkoztatja. Ezek megtárgyalása keretében Just kitér az ujjlenyomati képeknek vérrokonok, és főképpen ikreknél való hasonlatosságára (Lásd 361. és 362. old.). Minthogy azonban az ő megállapításai csak hasonlatosságra, de nem azonosságra konkludálnak, az ő végső következtetései a ma uralkodóknak mondható büntetőjogi tételeket nem érintik. Az ujjlenyomatok hasonlósága a daktyloskopia mai rendkívül fejlett és magas színvonala mellett máinem gátolhatja a bűntettesek személyazonosságának minden kétséget kizáró megállapítását. Just következtetései azonban, amelyek — mint ő is jelzi — ') Dr. Günther Ju.«t, SpazáeHe Yererbiraigsl-ehre; Die Bio.logie der Person, kiadták Th. Brugsdh és F. H. Lewy, I. kötet: AFlgemeiuer Teü der Personallehre, Beriin-Wien, 1926, 323—430. de különösei 336, valamint 360. g köv. old. tulajdonképpen Poll H.tól ) erednek, egyébként szintén hasonló hibában szenvednek, mint Lange kutatásai; Poll H. és Just az ujjlenyomatoknak vérrokonok közti hasonlatossága tekintetében csak néhány esetet említ, amiből általános érvényű tételekre alig lehet következtetni. A probléma megoldása tekintetében a való helyzet, sajnos, az, hogy ennek a rendkívül szövevényes kérdésnek a megoldásánál szükséges adatok még csak megközelítőleg sem állanak rendelkezésre. Csekély számú eset alapján megállapított tételek viszont — természetesen — nem lehetnek helytállók és következésképpen állandó módosítást igényelnek. A probléma megoldását még megnehezíti az a tény is, hogy a probléma megoldásánál érdekelt orvosi és jogászi körök egymással szemben rendszerint ellentétes álláspontot foglalnak el, az orvosok legtöbbje elfogadván, a jogászok többsége pedig elvetvén az átöröklés tételét, utóbbiak főként azon a téren, ahol az átöröklés tétele szükségszerűen jogi következményeket válthatna ki. Hacker Ervin dr. Könyvtártan A művelődés fejlődésével a tudományok száma is erősen gyarapodásnak indult. Ezek közül azonban különösen a könyvtártan még ma is küzd azért, hogy végre tudománynak elismertessék és bizony ma még az a helyzet, hogy ha tudománynak kívánja magát feltüntetni, sokszor mosollyal találkozik. Gyakran a tudományos pályákon, sőt éppen a társadalomtudományok mezején működő s egyébként jeles tutrésok is erősen kétségbe vonják és tagadják a könyvtártan tudomány voltát. Ennek meg van a maga oka. Magyarországon — sajnos — valóban nem lehet beszélni könyvtártanról, mint tudományról, mert a hazai könyvtárügy még nem jutott el addig, hogy a tan elnevezést vindikálhatná magának. Lehet, hogy ennek oka (azonban mindenesetre csak kis részben) a közönség közönye. Legalább is velem szemben több helyütt erre hivatkoztak. És ez valóban meg is van. Mert míg pl. Angliában számtalan esetben kenyérkereseti forrásul szolgál már egy kisebb kölcsönkönyvtár is, addig minálunk ilyennel, mint lukrativ üzleti vállalkozással, csak nagy ritkán találkozunk. A közöny tehát valóban megvan, de ez nem azt jelenti, hogy a könyvtártannak nálunk nincs létalapja, hanem pusztán azt, hogy ezt a közönyt meg kell törnünk. Angliában is törni kellett a közöny jegét. De ez már 1850-ben megtörtént, amikor törvényt hoztak, hogy minden 5000 lakosnál többet számláló község adót szedhet közkönyvtár felállítására. Az angol Eivarttörvény (1850) szerint minden font adó után joga volt a községnek 2% pótadót szedni közkönyvtári célokra, aminek az lett a következménye, hogy hamarosan egész sereg városi és népkönyvtár nyilt meg*) és csak a londoni közkönyvtárak évi látogatottsága is, nem számítva a tudományos könyvtárakét, állandóan a 10—15 millió között mozog. A közkönyvtárak látogatottságával arányban a nálunk nagyon hiányzó ') Über ZwHlingsfor.schunijr als Hiillfamittel menschlic'her Ertbkunde, Zeitschrif t für íMinotogie, 46. (1S14.) évf. *) Centralblat für Bibliotheksuesien. Leipzig. Ottó Harrasowitz kiad.. X. 1893. 105—117. li.