Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Vitás közjogi kérdések. Válasz Szonthag Vilmos dr. "Adalékok a magyar főkegyúri jog kérdéséhez és a jogfolytonosság problémájához" című cikkére

t MISKOLCI JOGASZÉLET (48) Ezeket a megjegyzéseket kellett előrebocsátanom, amidőn Szontagh Vilmos miskolci jogakadémiai ny. r. tanár „Adalékok a magyar főkegyúri jog kérdéséhez és a jogfolytonosság problémájához'"1) című vitairatára válaszolok. E megjegyzésekkel azonban koránt sincs szándékomban kritikát gyakorolni Szontagh vitairatának alakja s módszere felett, csupán a magam válaszának kívánok velük, — amennyire ezt a Szontagh cikke egyáltalában megengedi, — célszerű korlátokat szabni. Szontagh Vilmos dr. ugyanis, aki „Közjogi problémáink szuver énításunk szempontjából"2) című kritikai tanulmányában már korábban is foglalkozott Molnár Kálmán dr. „Magyar Közjog"*)-ával, e vitairatában azon megjegyzéseimmel száll szembe, amelyeket Molnár közjogának ismertetése kapcsán e korábban megjelent tanulmányának néhány kritikai kifogására tettem.4) Vitairata azonban, — bárha két központi probléma, a főkegyúri jog és a jogfolytonosság körül alakul is ki. — oly sok részletkérdés terére s részben önigazolásul szolgáló okfejtésre esik szét, hogy a tudományos irodalmi vita már említett célszerűségi szempontjainak okából, e részletkérdések mindegyikére ki nem térhetek. Kiemelve azonban a legfőbb ütköző pontokat, ellenkező álláspontom részint a magyar főkegyúri jog részint a főkegyúri jog s a vacuum iuris kapcsolata szempontjából igényel, — Szontagh vitairata folytán, — bővebb megvilágítást. Végül pedig tisztán alaki szempontokból a jogfolytonosság kérdésében is válasszal tartozom. Válaszom azonban e vitában, — az én részemről legalább is, — egyben pontot is jelent. A főkegyúri Jog fogalma és egyházi eredete Lássuk tehát legelső sorban is a főkegyúri jogot! Szontagh Vilmos dr. e kérdésnél a legélesebben Molnár Kálmánnak azt a definícióját támadta meg. amely szerint „a főkegyúri jog alatt azoknak az egy házhatalmi jogosítványoknak az összeségét értjük, amelyet pápai privilégium alapján és az emberi emlékezetet messze meghaladó időn át érvényesült jogszokásra támaszkodva, a koronás apostoli király gyakorolt a magyar jogrenddel nem ellenkező egyházjogi szabályok és azon magyar jogszabályok (törvények, szokásjog) szerint, amelyek e jogkörnek egyházi eredetére és természetére való figyelemmel alkottattak."'') Molnár Kálmán e definíciójával én is határozottan szembeszálltam s annak a megállapítása mellett, hogy „a király által gyakorolt jogok szükségképen nem csak egyszerű kapcsolatba kerülnek az állammal, hanem a király összes királyi jogainak átruházott természeténél fogva, a nemzet, illetve az állam jogai", s e2ek szerint megdől Molnárnak a király külön, az államhatalmi jogosítványok köréből kirekesztett s egyházhatalmi jogosítványnak jelzett ') Miskolci Jogászélet 1931. 3—5. sz. 24—29. k és Miskolci Jogászélet könyvtára 72. sz. 23. L ') Széljegyzetek Molnár Kálmán pécsi egyetemi tanár „Magyar Közjog"-ában, foglalt fejtegetésekhez és megállapításokhoz." Miskolc, 1930. ifj. Ludvig és Janovits könyvnyomdája 44. ]. *) Tudományos Gyütjemény. 103. sz. III. kiadás. Dunántúl Egyetemi nyomdája Pécsett. Danubia kiadás. 1929. 752. 1. ') Molnár Kálmán „Magyar Közjoga". Miskolci Jogászélet könyvtára 70. 87. 32. 1. ') L. Molnár id. művét. 644. L jogköréről szóló elmélete"), megállapítottam egyben azt is, hogy Molnár áthidaló kísérlete a főkegyúri jog ujjonan megkonstruált elméletével nem sikerült, mert „a magyar közjogi felfogást nem elégítheti ki, azzal össze nem egyeztethető.'"') Kénytelen voltam azonban egyben rámutatni arra is, hogy Szontagh Vilmos közreadott széljegyzeteiben Molnár elméleti konstrukcióját félreérti, amikor e definicióból azt a következtetést vonja le, hogy ennek a szemszögében „a helyzet jogilag az volna, hogy lehetnének a magyar államnak törvényei, melyeket koronás királya nem tartoznék főkegyúri tárgyú eljárásában és intézkedésében alkalmazni és tekintetbe venni, mert úgy állapítja meg, hogy azok nincsenek figyelemmel a főkegyúri jogkörnek egyházi eredetére és természetére, jóllehet azoknak megalkotásában esetleg ő maga is közreműködött." Félreérti, — nézetem szerint, — azért, mert „hiszen Molnár éppen a magyar jogrend határán állítja fel a tilalomfát az egyházjogi szabályok érvényesítése elé s nem a magyar állam törvényeit helyezi háttérbe az egyházjogi szabályokkal szemben". 8) Szontagh Vilmosnak a polémiára e helyen ez a megállapításom adott okot. Igyekszik tisztázni magát a félreértés vádja alól és e vádat reám szeretné áthárítani. Szerinte ugyanis e Molnár féle konstrukció a jogszabályok alkalmazásának megengedettsége és lehetősége tekintetében, nemcsak a kánonjog szempontjából, hanem a magyar jogszabályok között is bifurkál, megengedi tehát, sőt célozza egyenesen, hogy bizonyos esetben — ha a főkegyúri jogkörnek egyházi eredetére és természetére való figyelem nélkül nyertek volna megalkotást — maguk a magyar jogszabályok is mellőztessenek. Mert megállapítja, hogy e konstrukció szerint vannak tehát: A) 1. a magyar jogrenddel ellenkező s 2. a magyar jogrenddel nem ellenkező egyházjogi szabályok, továbbá B) 3. a főkegyúri jogkörnek egyházi eredetére és természetére való figyelemmel és 4. erre való figyelem nélkül alkotott magyar jogszabályok s ezek szerint a koronás magyar király a főkegyúri jog gyakorlásánál mellőzheti a 4. szerinti, tehát a főkegyúri jognak egyházi eredetére és természetére való figyelem nélkül alkotott magyar jogszabályokat (törvény, szokásjog) is, amivel azonban megsérti a magyar jogrendet.9) Éppen ebben érti azonban Szontagh Vilmos félre Molnár Kálmánnak különben az én megállapításom szerint is téves definícióját. Mert Molnár—Szontagh szavaival élve — a jogszabályok alkalmazásának megengedhetősége és lehetősége szempontjából csak a kánonjogra vonatkozólag bifurkál, itt beszél „a magyar jogrenddel nem ellenkező egyházjogi jogszabályokéról s itt számol tehát következesképen oly egyházi jogszabályokkal is, amelyek a magyar jogrenddel ellenkezhetnek. Itt állít azonban, — amint már meg is írtam, — egyben tilalomfát is azok elé, mert hiszen határozottan kizárja azok alkalmazását. Ugyanezt a bifurkációt azonban a magyar jogszabályokra vonatkozólag Molnár definíciójából, bármiként bizonygassa is Szontagh, — nem tudom *) L. Molnár Kálmán Magvar Közjoga e. ismertetésemet 23—24. L ') TJ. o. 26. 1. ') U. o. 2& 1. 29. jegyzet. •) L. Adalékok. 4.1.