Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Néhány kérdés a magyar rádiójog köréből. A rádió-jog és a magánjog [1. r.]

30 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (46) dött, maga után vonva természetszerűleg a jogi kérdések egész sorozatának a felszínre jutását és ezen felmerült jogi problémák mielőbbi, gyors megoldásának a szükségszerűségét is. Másszóval szükségessé vált a gyakorlati életbe beilleszkedő rádiónak a tételes jogi szabályozása. Ez a szabályozás, — éppen a fent említett okokból, a világ minden kultúrállamában már úgyszólván megtörtént és pedig csaknem egyidejűleg. Alapul szolgáltak a szabályozásnál a távíró, a telefon és a szikratávíró szabályozásánál lefektetett alapelvek. Hazánkban az 1888. évi XXXI. tc.-ben (a távíró, a távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről) kodifikált távírójog volt a megindult fejlődés első lépcsőfoka, de egyszersmind alapja is. Ezen épülnek fel a későbbi jogszabályok, törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések; ez képezi elvi alapját az első (85.463/1924. K. M. sz.) és második (32.250/1925. K. M. sz.), valamint a mai érvényben lévő jogot megtestesítő legújabb rádió-rendeletnek, a 9.5.">7/1927. K. M. sz. rendeletnek is; ugyanis az 1925. évi IX. tc. (az 1924/25. évi költségvetésről), mely közvetlen alapját képezi a legújabb két rádiórendeletnek, nem tartalmaz semmi újabb elvi megállapítást, csupán az 1888 :XXXI. tc.-ben lefektetett kizárólagossági elvet terjeszti ki a rádióra.1) Az 1925-ben kiadott 32.250/KM. és az 1927-ben megjelent 9.557/KM. sz. rádiórendeletek, szemben az első rádiórendelettel (85.463/1924 K. M.) már széleskörű tételesjogi szabályozást adnak a rádió teremtette jogviszonyok terén. A két legújabb rádiórendelet elvi álláspont tekintetében teljesen azonos és az 1927. évi 9.557/K. M. számú rendelet kiadására a gyakorlati életből leszűrt tapasztalatok adtak okot. Ezen tapasztalatok értékesítése azonban inkább technikai szempontokból jelent előrehaladást (határidők, a kiterjesztett, vagy rendes használat pontos körülírása, a berendezés, főként az antenna közrendészeti szempontok szerinti kifeszítése, stb.), jogi szempontból azonban úgyszólván egy lépéssel sem vitte előre az állandóan felmerülő és úgy a gyakorlati, mint az elméleti jogász szempontjából megoldásra váró feladatok megoldásának kérdését. A rádió sajátságos természete mellett is sok rokonvonást mutat . fel a távíróval, telefonnal, stb., mert éppen úgy közlekedési eszköz, mint amazok és hozzájuk hasonlóan, — sőt még talán fokozottabban, kívánja a központi, egységes berendezést és kezelést,-) mert tulajdonságánál fogva minden határokon túlmenőleg képesíti az embert arra.hogy általa a maga teljességében bekapcsolódhasson ebbe a világhálózatba, ami pedig az államnak, úgy bel-, mint külbiztonsági szempontjaiból nemcsak hogy nem közönbös, hanem egyenesen nagy fontossággal bír. Nagy fontossággal bír a rádió a közbiztonság szempontjából azért, mert pl. lázításra — saját adókészülék birtokában — még alkalmasabb és veszélyesebb, mint a sajtó. Másrészt pedig kiváló esz') Hasonló szellemben mondja ki a párisi rádióértekezlet (1920), hogy a rádiótávíró a vezetékes távíróhálózat kiegészítő része, tehát reá ugyanazok az alapelvek érvényesülnek. (Hollós József <lr.: Rtuliójop. 169. 1.) *) Lásd részletesen kifejezve a központi, állami kezelés szükségességét Hollós i. m. 24—33. 1. köz is lehet a hatóságok, közbiztonsági intézmények, így a csendőrség és rendőrség szolgálatában. Különösen áll ez a rádión közzétett körözésekre, híradásokra, felszólításokra. Éppen erre tekintettel a legtöbb államban — így nálunk is — a közbiztonsági szervek (rendőrség, csendőrség) szolgálatában rendszerint még külön adó- és vevőberendezés is áll, kizárólag hivatalos szolgálati és a nagyközönségre egyáltalában nem tartozó közlések adására és vételére. De más érv is szól az állami kezelés, az állami monopólium közé való sorozás mellett. így különösen nemzetgazdasági érdekek, pl. a tőzsdehírek, időjárás-jelentések, vízállás-jelentések, s egyéb közgazdasági (nálunk speciálisan mezőgazdasági), valamint a kereskedelmi és ipari élet forgalmát, életét érintő rádióközlemények, melyeknek a közérdek egységes, központi és főként teljesen megbízható forrásból való közreadását kívánja. Közérdeket, közelebbről a közoktatás és közművelődés kérdését érinti a rádió oktató tevékenysége is és az egységes, állami kezelést teszik szükségessé a nemzetközi szerződések, illetve az ezekben vállalt kötelezettségek is, melyeknek az állam magánkezelés mellett nehezen vagy épenséggel nem tudna eleget tenni.3) Egyrészt tehát a rádió fizikai tulajdonságai és az államnak a magánosok jól felfogott érdekében kifejtett központi tevékenysége (a közlekedés biztonsága, olcsósága, hozzáférhetősége és rendszeressége stb.), vagyis célszerűségi okok, másrészt pedig az állam bel- és külbiztonsága szolgáltattak alapot ahhoz, hogy egy-két kivételtől eltekintve, az egész világon a rádió intézményét monopolisztikus alapon kezeljék. Ez természetesen reásüti a maga bélyegét a jogi szabályozás mikéntjére is, vagyis a rádióra vonatkozó jogi szabályoki nem a magánjog, hanem a közjog (közigazgatási jog) alapelveit követik. A rádió intézményének központi, monopolisztikus berendezése és kezelése és az ezt elvileg lehetővé tevő kizárólagos, fenntartott jognak a kimondása tehát úgv az állam, mint az egyén jól felfogott érdekében szükségszerű és teljesen indokolt. Amikor pedig az 1925. évi IX. tc. 24-ik §-a kimondja, hogy „az 1888. évi XXXT. törvénycikk rendelkezései a jeleknek. írásnak, híreknek, képeknek, hangoknak villamosság útján fémvezeték nélkül vagy fémvezetéken nagy váltazásszámú áramok segítségével adására vagy vételére (rádió) is kiteriednek"..., tételesjogi alapot ad a fenti célszerűségnek és a kérdést végérvényesen el is dönti. Egyszersmind bevonja a rádió-teremtette jogviszonyok kiindulási alapját a közjog (közigazgatási iog) uralmi területébe. A rádió intézményének monopolisztkus alapon *) A nemzetközi szerződések közül különösen nagv fontoss ággal liír a ..Nemzetközi Rádió-távíró egyezmény" és ennek szabályzdlta. BeeikkeJyezi az 1914. évi XVT. tc. Érinti ez az e-n-ezmény a forgalom kötelező felvételét, a nemzetközi vésziéi f8i O. S.) elsöhb séges kezelését .stb.. de még csak a tengeri M.-ijó) és a parti állomások viszonylatában. Az újabb nemzetközi szerződések a szárazföldi viszonylatokban is rendezik a nemzetközi vonatkozásokat és főként a n 'iti's. árvíz, időjelzés, időjárás és vízállásjelentés, valamint .1 hullámhossznak szjám- és mérték szerinti elosztási kérdését faszik rendezés tárgyává. Sajnos az egyöntetű állami kezeié- és így egységes állami fellépés mellett is a nemzetközi rádióforgab rimák már most is számottevő hibái vannak és csak ezzel magyarázható meg az a tény. hogy pl. a legutóbbi semmeringi nemzetközi hullámelosztó konferencia is eredmény nélkül oszlott ezét.