Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 9-10. szám

(123) MISKOLCI JOGASZÉLET 3 hallgatására — az irodalom feladata, melynek meg­oldásánál figyelembe veendő a törvény értékelése, a kor szociál etikai felfogása és a bírói gyakorlat. Angyal eme felsorolás-ellenes nézetével szemben némileg ellentmondó az a körülmény, hogy az általa szerkesztett, a magyar büntető törvénykönyv általá­nos részét tartalmazó előadói tervezet 85. §-a a kö­vetkezőképpen van szövegezve: „A büntetések kisza­básánál a bűnösség fokára befolyással bíró súlyosító és enyhítő körülményeken kívül figyelembe veendők a bűntettes egyénisége, értelmi és erkölcsi állapota, életviszonyai;a cselekmény célja, indító okai és követ­kezményei és a bűntettesnek a cselekmény elkövetése után tanúsított magaviselete." E §. a súlyosító és eny­hítő körülményeken kívül, tehát azoktól megkülön­böztetve rendel figyelembe venni bizonyos körülmé­nyeket, amelyek pedig nem egyebek, mint a súlyosító és enyhítő körülmények alapjai, útmutatások arra nézve, hogy hol keresse a bíró a súlyosbító és enyhítő körülményeket, miket vegyen figyelembe azok érté­kelésénél, — s a felsorolás itt is csak hiányos lehet. Finkey szerint (Tankönyv 363. 1.) súlyosító kö­rülménynek tekintendő általában minden oly körül­mény, mely a felmerült esetben vagy alanyilag vagy tárgyilag nagyobbnak tünteti fel a tettes bűnösségét, súlyosabbnak a jogsérelmet, közvetlenebbnek s na­gyobbnak a veszélyt, mely a cselekményből egye­sekre, a társadalomra vagy az államra hárulhatott. Enyhítő körülmény pedig minden olyan jelenség vagy mozzanat, mely a tettes alanyi bűnösségét eny­hébb színben tünteti fel, vagy a cselekményt tárgyi szempontból kisebbíti. Finkey Angyal felfogásával szemben azt a nézetet vallja, hogy a felsorolás ellen felhozott indokokat a tapasztalat megcáfolja. Sze­rinte éppen az hozza zavarba a bírót s az eredmé­nyezi az állandó ingadozásokat a bírói gyakorlatban, ha a törvény példaszerűleg sem tájékoztatja a bíró­ságot az ő (a törvényhozó) felfogásáról. E felfogás kitűnik Finkey professzornak előadói tervezetéből is, melynek 108. §-a értelmében enyhítő körülménynek tekintendő különösen: a kifogástalan előélet; az erkölcsileg és társadalmilag menthető indító ok, így a jogos felháborodás, a cselekmény megenge­dett volta felőli jóhiszemű tévedés; a súlyos kényszerhelyzet; a más által való kényszerítés vagy csábítás; a kisebb károkozás, holott könnyen nagyobb is lett volna előidézhető; az őszinte megbánás és az oko­zott kár jóvátétele vagy erre való komoly törekvés. A 107. §. szerint súlyosító körülmények különösen: a munkakerülő életmód; az erkölcsileg és társadalmilag elítélendő indító ok, így a gyűlölködés, kegyetlenség, rombolási vágy, nyerészkedési vágy; a különös erkölcsi és jogi kötelességek durva megsértése ; a hosszab ideig tartó előre megfontolás és a terv­szerű előkészítés; a mások, különösen fiatalok elcsábítása a bűn­elkövetésre ; a szükség nélkül nagyobb károkozás, embertelen (cinikus) magaviselet a bűnelkövetés után, a bűn­ismétléssel vagy folytatással fenyegetőzés vagy kér­kedés. Az enyhítő körülmények közül az erkölcsileg és társadalmilag menthető indító okot tartja a rendkí­vüli enyhítés alapfeltételnek, ami csak akkor foghat helyt, ha azon kívül más enyhítő körülmények is fo­rognak fenn. (115. §.) Bernolák szintén a példaszerű felsorolás híve. Az ő tervezetének 71. §-a szerint súlyosító körülmények különösen: a csavargó és munkakerülő életmód, az aljas indító ok, az erkölcsi és jogi kötelességek durva megsér­tése, a gyermekek és fiatalkorúak elcsábítása, a cselekmény tervszerű előkészítése és hosszabb időn át történt megfontolása, a jogsértés vagy veszélyeztetés szándékosan elő­idézett nagysága, a cselekmény véghezvitelének durva módja, a tettesnek a cselekmény elkövetése után tanúsí­tott közönyös és embertelen magatartása. A 72. §. értelmében enyhítő körülmények külö­nösen : a kifogástalan életmód, az alacsony értelmi és erkölcsi fejlettség, a cselekmény elkövetésének erkölcsileg és tár­sadalmilag menthető indoka, a tettesnek az a meggyőződése, hogy a cselek­mény elkövetésére jogosítva volt, a kényszer-helyzet, az erős izgalom és felindulás, az a körülmény, hogy a cselekmény elkövetésére mások csábították, a jogsértés vagy veszélyeztetés tudatosan cse­kély mértéke, az őszinte megbánás, az okozott kár jóvátétele vagy az arra irányuló komoly igyekvés. A 74. §. teret enged a minima non curat praetor elv alkalmazására, amennyiben kivételesen enyhe esetekben — aminő a, tettes gyengeemejűsége, a cselekményre rábírás eredménytelensége, a cselek­mény erkölcsileg és társadalmilag menthető indító oka, vagy elenyészően csekély súlya stb. a kir. ügyészség a vádemelést mellőzheti s a bíróság a büntetés alkalmazásától eltekinthet. Az Edvi-Illés-féle tervezet 109. §-a szerint sú­lyosító körülmények különösen: csavargó és munkakerülő életmód, büntetett előélet; a tett érett megfontolása és előkészítése, a tett elkövetése másokkal szövetségben, nyereségvágy és más aljas indítóokok, a tettben megnyilatkozó sze­mérmetlenség és különös durvaság; gyermek és fiatalkorú felbujtása és felhaszná­lása ; a jogsértés vagy veszélyeztetés nagysága, amennyiben e körülmény egyszersmind a tettes na­gyobb bűnösségére mutat; az okozott kárnak a sértett viszonyaihoz mért nagysága, amennyiben a tettes ezt tudatosan idézte elő. A 110. §. szerint enyhítő körülmények különö­sen : a feddhetetlen életmód; a belátóképesség és az akarat gyengesége, a tizennyolc—huszonegy évek közötti életkor és az aggkor; szorult vagyoni helyzet, izgatottság, a kínál­kozó alkalom és az a körülmény, hogy a tettest a cselekményre valaki rávette;

Next

/
Oldalképek
Tartalom