Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

18 MISKOLCI JOGASZÉLET (I 8) lépett) egyezménytervezet, majd a Középamerikai Nemzetközi Bíróság146) (1907) s most a békeszerződésekkel életrehívott ú. n. Vegyes Döntőbíróságok révén egymásután jutottak magánszemélyek is nemközi jog alanyaivá, azzal a megszorítással mégis, hogy csak bizonyos meghatározott nemzetközi jogok alanyai lettek, s természetszerűleg nem lettek a nemzetközi jogosítványokhoz s váltak ezáltal a nemzetzetközi, jobban disztingválva, az ú. n. államközi jog alanyaivá. A kisebbségek is tehát nem bírnának a nemzetközi jogban azzal az alkotmányozó hatalommal rendelkező jogalanyisággal, mint az államok, de viszont pontosan körülírt s részletesen meghatározott nemzetközi jogoknak igenis lehetnek alanyai, csak -— s ez a második megoldandó kérdés —: minő közületeik révén. c) A szerződések ugyanis nem határoznak meg semmiféle szervet, mely a kisebbségek részéről és nevében a hozzájuk tartozó egyedek, illetve az egész közösség nevében eljárhat. Ennek alapján az eddigi „információs" petíciókat a legkülönbözőbb alakulások, sőt egyes kisebbségi személyek is juttatták el a Szövetséghez. Mikor az ilyen információs beadványok jogát nem kívánjuk az eddigi jogosítottaktól semmikép sem elkonfiskálni, mégis azt mondjuk, hogy a kötelező vizsgálatot involváló petíció benyújtását korlátozni kellene a nagy egyházi, gazdasági és politikai kisebbségi érdekképviseleti szervekre (iskolaszékek, kamarák, parlamenti pártok), de viszont ezek beadványai alapján a hármas-bizottságnak minden esetben le kelljen folytatnia a vizsgálatot. Megjegyzük azonban, hogy viszont megint a vizsgálat megindítását nem szabad egy az illető kisebbség részéről beérkezendő petíciótól függővé tenni, hanem lényegében tovább is hivatalból üldözendő cselekménynek kell tekinteni e szerződések megsértését. Nem lehet korlátozni tehát a védelem hatályossá tételét, illetve a Szövetség közbelépését esetleg csak arra az esetre, mikor a minden bizonynyal megfélemlített valamely kisebbség mégis hangot mer adni panaszának, hanem igenis a nemzetközi szerződésen esett sérelmet, mely valójában a közösség s a béke elleni támadás, mint ilyent kell a jövőben is elbírálni és megtorolni. II. A másik lényegbe vágó reform-terv az Állandó Nemzetközi Bíróság fokozottabb mértékben való bekapcsolása a petíciók elintézésébe. Ennek két étapja lehet ; az első, hogy minden a Tanács elé kerülő ügyben, ha jogi- vagy ténykérdésben egyhangú megegyezéshez jutni nem tudnak, kéressék ki a Á. N. Bíróság szakvéleménye (avis consultatif), <— a másik, hogy ha bármelyik fél a Tanács döntését magára nézve sérelmesnek tartja, fellebbezhessen a hágai bírósághoz, illetve, adassék meg a panaszosoknak (illetve az érdekelt államnak is), hogy magát az eljárást joguk legyen egyszerűen az Á. N. Bíróság elé kérni. Ha most még ehhez hozzávesszük, hogy a kisebbségek védelmének hatásosabbá tételére nemcsak e fenti nemzetközi jogi eljárási módosításokat, hanem még az ú. n. államjogi intézkedéseket147) is felhasználhatunk, úgy láthatjuk, hogy széles skálájú fejlődési lehetőség áll még rendelkezésére a kisebbségi "') P o 1 i t i s: i. m. 139. !. m) Ilyen intézkedések: az alkotmányba való felvétele a kisebbségek védelmének, bírói jogvédelem biztosítása, békéltető paritásos bizottságok szervezése, stb. jogvédelemnek. Hogy ezeket az oly szüséges s fontos módosításokat azonban mikor lehet beiktatni a reálpolitikai cselekedetek sorába, azt ma még tisztán nem láthatjuk. Mégis a kisebbségek védelmének haladó tendenciájából remélhetjük, hogy e korszerű reformok most már nem hagynak sokáig váratni magokra. Nekünk pedig követelni kell megvalósításukat úton-útfélén. Hisz alig feldtük el Mello-Franco asszimilációs theoriájának keserű ízét, íme, Poincaré is a teljes beolvadást követeli megint az elszásziaktól. Pedig a kisebbségek nem eltűnni, nem felszívódni,, hanem élni és virágozni akarnak; különleges kultúrértékei kiteljesítésével a legkisebb népcsoport is közre kíván működni az emberi haladás nagy munkájában, s maga s az egész emberiség ellen vétkezik az, aki ki kíván iktatni akár csak egy s bármilyen kicsiny népet is a világfejlődés nagy műhelyének munkáscsoportja közül. Dr. vitéz Nagy Iván. (Vége.) lOBÜHÜDÉMlíl A fiszai ág. hitv. ev. egyházkerület miskolci jog* akadémiájának tanterve az 1930^-31. tanév első felében.** A) KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK: I. évfolyam. Bevezetési a jog- és államtudományokba. Heti 2 óra.. Előadó tanár: dr. Zsedényi Béla. Római jog. Heti 8 óra. Előadó tanár: dr. Sztehlo. Zoltán. Magyar alkotmány és jogtörténet, különös tekintettel a nyugateurópai jogfejlődésre. Heti 5 óra. Előadó tanár: dr. Bruckner Győző. II. évfolyam. Jogbölcsészet. Heti 6 óra. Előadó tanár: dr. Haeker Ervin. Magyar magánjog. Heti 5 óra. Előadó tanár: A megválasztandó tanár. Közgazdaságtan. Heti 5 óra. Előadó tanár: dr. Sehneller Károly. III. évfolyam. (Jogtudományi.) Magyar anyagi büntetőjog. Heti 5 óra. Előadó tanár: dr. Haeker Ervin. Magyar polgári törvénykezési jog. Heti 5 óra. Eljadó: A megválasztandó tanár. Magyar kereskedelmi és váltójog. Heti 6 óra. Előadó tanár: A megválasztandó tanár. Osztrák magánjog. Heti 6 óra. Előadó tanár: A. megválasztandó tanár. IV. évfolyam. (Államtudományi.) Politika. Heti 5 óra. Előadó tanár: Dr. Zsedényi Béla.