Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diákszövetség közgyűlése

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 21 bujtót a magyarok között keresték és megtizedelés, agyonkínzatás volt a. fegyverük a védtelen magyar foglyok ellen, akiknek védtelen táborát ágyúkkal lőtték. — Egy derék oliasz ezredes közbelépése sok ezer halálraítélt és agyonsanyargatott magyar katonának- az életét, mentette meg. Volt olyan időszak is, amikor a foglyok kézműipari! cikkeket, készítetlek és árusítottak és ezzel pótolták gyenge élelmezésüket. A legkülönbözőbb és a magyar katona legnagyobb leleményességére valló kézműipari tárgyak kerültek ki a katonák kezei közül. — A Kolcsak-féle ellenforradalmi megmozdulás után kiütött a tífusz és a halál aratása megkezdődött. Csupán Krasznojarszkban harmincezer hadifogoly pusztult el. A csonttáfiagyott hullákat a foglyokkal rakatták máglyába s némelyik halom, máglya ezerötszáz holttestből is állott. A foglyoknak az élelmet pedig ugyanazokon a szánokon szállították, amelyeken a hullákat vitték ki a tundrás .szibériai temetőbe, ahol sok-sok ezer jeltelen magyar sír fájdalmas mementévként emlékeztet mindnyájunkat a wagy világégésre, amelyben nemzetünknek oly sors jutott osztályrészül és oly nagy áldozatot kívánt. A Diákszövetség nevében Papp József d'r. mondott köszönetet Halmay Béla dr.-nak a rendkívül érdekes előadásért. Ezt követőleg Mágocsy-Dietz Sándor tett jelentést a Ludmann Ottó emlékalapitványról. Jelentette, hogy az alapítványra eddig még, sajnos, kevés összeg folyt be, azonban meg van a remény arra, hogy az alapítvány rövidesen megfelelő összeggel fog rendelkezni. Eddig az alapítványra a követkéz" befizetések, illetve megajánlások történtek: Bruckner Győző dr. 20 P, Elischer Viktor 50 P, Fiffik Árpád 50 P, Glüek Adolf 150 P, Horvay Sándor 20 P: Hlaváts Gyula 24 P. Keresztl'alvy Oszkár dr. 20 P, Lehoezky Ede 10 P, Mágocsy-Dietz Sándor 50 P, Neményi Sándor 5 P, Pap József d'r. 50 P, Raisz Aladár 5 P, Reich Lajos dr. 70 P, Schneller István dr. 100 P, Sehőn Hugó dr. 10 P, Sichermann Bernát dr. 100 P, Szepesi Arnold 5 P, Szőllősi Sándor 20 P, Sztehlo István 10 P, Tirscher Ernő 25 P, Turek Antal 25 P, Ungár Géza 20 P, Vájna József 10 P, Vojtko Miksa dr. 100 P, Weisel Samu 5 P. Majd indítványt terjesztett elő, hogy a rozsnyói öreg diákok példáját követendő, adjon ki a Szövetség röpívszerüen megszerkesztett cikkeket, melyek egyfelől a diákkori élmények megörökítésére, másfelől a Szövetség tagjait érdeklő mozgalmakról való tájékoztatásra szolgáljanak. A közgyűlés örömmel járult az indítványhoz és megbízta az elnökséget la terv megvalósításához szükséges intézkedések megtételével. Vasskó /Béla pénztárnok részletes jelentést adott a közgyűlésnek a Szövetség vagyoni helyzetéről s felkérte a tagokat a tagsági díjak pontos befizetésére. A jelentés tudomásulvétele után Bruckner Győző dr., a kollégiumi jogakadémia dékánja a következő indítványt terjesztette elő: „Illusztris előadónk, Halmay Béla dr. miskolci helyettes polgármester, eperjesi jogakadémiánk jeles tanítványa megrázó színekkel ecsetelte, előttünk <a nagy világégés minden borzalmát és szenvedését, felidézte emlékünkben azt az időt, amikor annyi drága magyar vér öntözte a haza védelmében a harctereket és pusztult el fogságban és kórházban. Ez az előadás méltán illeszkedik be közgyűlésünk tárgysorozatába, mert ősi Kollégiumunk hallgatói és tanulói egvmásután hagyták ott az Alma Mater padjait, fegvvert fogtak a haza hívó szavára és ifjú szívük minden lelkesedésével áldozták fel a hazáért azt, ami legbecsesebb, életüket . . . És hosszú éveken át öntözték vérükkel Wolhynia véres mezőit, ai doberdói fensíkot, a Kárpát bérceit és lassanlassan szaporodtak a katona-sírok Galíciában, Szerbiában, Szibéria hómezőin ... és mindenütt . . . Osi Alma Materünk is meghozta a hazáért a maga nagy áldozatát és nekünk, kik itten most egybegyűltünk és meggyújtottuk ez emlékezet fáklyáját, csak az lehet a gondolatunk, hogy az emlékezet fáklyáját többé ne hagyjuk kihunyni, hanem fennen lobogtassuk és hirdessük vele, hogy mi, ha kell a legnagyobb áldozatot is meghozzuk hazánkért . . . Mai letiportságunkban különösen nagy szükség van a dicső hősök lelkesítő példájára es áterezve ennek a gondolatnak a nagy jelentőségét, fenségét, azzal a javaslattál járulok a közgyűlés színe elé, hogy mondja ki a közgyűlés az Alma Mater világháborúban hősi halált halt volt tanítványai emlékének méltó módon., márványtáblán névszerint való megörökítését és gondoskodjon annak költségeiről. Evégből javaslom: bízza meg a közgyűlés Horvay Sándor főtitkár urat azzal, hogy budapesti és vidéki lapokban felhívást tegyen közzé, melyben felkéri mindazokat, kik az Alma Mater bevonult tanítványainak életkörülményeiről, hősi haláláról tájékozódva, vannak, 'at.likat j; h ntsék be Horvay Sándor főtitkár úrnak, vagy a miskolci jogakadémia dékáni hivatalának, hogy ezek alapján a h"«i halottak neve és egyéb életkörülményei egy márványtáblán való megörökítése céljából összeállíthatók legyenek és határozzon a közgyűlés a megörökítés együttes vagy intézetek szerinti módjáról és helyéről is." A közgyűlés az indítványt egyhangú lelkesedéssel fogadta el, mellyel a közgyűlés véget ért. A közgyűlést társasvacsora követte, melynek során Pap József elnök pohárköszöntőjében a kollégium régi tanóraira emlékezett. Méltatta az elhunytak közül Vandrák András, Hertfurt József és Hazslinszky István, a még élők közül Schneller István, Ludman Gttó és Berzeviczy Albert érdemeit. Azt az óhajtását fejezte ki, hogy minél sűrűbben és minél nagyobb számban gyülekezzenek össze a kollégium volt tagjai, mert ez az életben nélkülözhetetlen kedélyre is csiszolólag, nevelőleg hat s itt találjuk meg azt a visszhangot, amelyet a régi diákélet, felújítása kelt lényünkben.