Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - Jogorvoslatok a közigazgatási eljárásban

•0^ Hatodik évfolyam. Somló Bódog és Mo5r Gyula hagyatékából Miskolc, 1930 május. MISKOLCI JOGASZELET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július cs augusztus kivételivel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS >ZERKESZTÖ.: DR- PUTNOKI BÉLA ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3 50 pengő. Egyes szám ára I' — pengő. TARTALOM: Tornán Kálmán <lr. ügyvédjelölt: Jogorvoslatok a 'közigazgatási eljáróslmn. — Vitéz Nagy Iván dr.: A kixhb*égi panaszjog reformja (IV.). — Ifj. Paraszlay Gyula dr.: Néluiny kérdés a házassági perek köréből. — KÖNYVSZEMLE: Schneller Károly dr.: Vitéz Nagy Iván: Európa kisebbségei. — ZseSenyi Béla dr.: Zilahi Gergely György dr. emléke. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — H1EEK. Jogorvoslatok a közigazgatási eljárásban A közigazgatási eljárásban használ hu U, jogfcwislatokiúi a közigazgatás rendezéséről szóló ltf2V. évi XXX'. t.-c. (T.) 46—56. §§-ai intézkednek. A T. ezen §§-ai a, jogorvoslati rendelkezések életbeléptetése és yégrehajtása tárgyában a T. 99. §. 2. bekezdésében kapott ielhatalmazás alapján kiadott 41/1.930. B. M, eln. számú rendelet (B.) 1. pontja érteLmében 1930 február 1-én léptek liatályba. A jogorvoslatok eme szabályozása, nem terjed ki a rendőri büntető, továbbá az adó- és illetékügyekre, melyek tekintetében a T. részben más helyen intézkedik, részben [HKlig a hatályos jogszabályokra utal. A T. a jogorvoslatok új szabályozásával hatályon kívül helyezi az 1901. évi XX. t.-c-nek a jogorvoslatokra vonatkozó szabályait s a bürokrácia.túltengését megakadályozandó, újból egyszerűsíti a 30 évvel ezelőtt már egyszerűsített közigazgatási eljárást, korlátozza a jogorvoslatokat s az Ügyek alapos elintézésére fekteti a fősúlyt. Közelebb hozza a közigazgatási eljárást a peres eljáráshoz, midőn a polgári perrendtartásnak egyes jogorvoslati szabályait megfelelő vonatkozásban átülteti a közigazgatási eljárás területére s ezzel némi egyöntetűséget teremt — máj amennyire a két eljárás különböző'sége megengedheti —, ami mindenesetre könnyebbé teszi az eligazodást a jogkereső közönségnek, főképpen pedig a feleket képviselő ügyvédeknek. A jogorvoslatok általában. Jogorvoslat a R. 3. p. értelmében az arra jogosultaknak mindazon aikaratikijelcntése, amelynek következtében a<z ügy újabb hatósági elbírálás alá kerül. Ezrei a jogorvoslat fogalmát a R. csupán alaki értelemben határozza meg, vagyis csak azt mondja, hogy a fél akaratkijelentésének minő alaki következménye vau. A jogorvoslat anyagi fogalmát akkor ismerjük meg, ha azt vizsgáljuk, hogy mi okból történik a fél akaratkijelentése? A fél akkor fogja kívánni, hogy ügye újból elbíráltassék, ha öt a közigazgatási eljárás folyamán valami jogi hátrány érte és iezt nem akarja elviselni, ebben, nem nyugszik meg. Ezen hátrány elhárítása végett hoz újabb határozatot ugyanaizon, vagy felsőbb hatóság. Az elhárítás közvetlenül az ügyre visszahatólag történik. (V. ö.: Magyary: Perjog, 526. 1.) Jogorvoslati tehát a félnek) a közigazgatási eljárásiban szenvedett valamely joghátrány elhárítása céljából tett akarallki jelentése, illetőleg kérelme, másfelől pedig e kérelem következtében hozott határozat, mert tulajdonképpen ez utóbbi „orvosolja" a hibát. A jogorvoslatok fajai a T. értelmében a f ellebbvitdfr mely gyűjtőfogalom aLá az 53. §. a fellebbezési, felülvizM yálati kérelmet és felfolyamodást sorolja, továbbá a köm igfayalási+bivítági puiiusz, végű" "az igazolás és az újrafelvételi kérelem. Ezek közül a/2özigazgatási bírósági panaszt e. J^rom szabályozza részleteiben, miután erről az 1896. évi XXVI. t.-c. intézkedik, hanem csupán a fellebbviteli jogorvoslatokat, melyeknél az ügy újabb elbírálása felsőbb hatóságnál történik, valamint az igazolást és' újrafelvételi, melyeknél a szenvedett joghátrányt ugyanazon hatóság hárítja el. A fellebbviteli jogorvoslatokat szokás rendes, utóbbiakat pedig rendkívüli jogorvoslatoknak nevezni. A közigazgatási bírósági panasz rendes (fellebbviteli) jogorvoslatnak nem tekinthető, mert a panasz feletti döntásre hivatott közigazgatási bíróság nem közigazgatási hatóság. A T. 46. S-a általában „'határozat" ellen enged jogorvoslatot, „kivéve, ha valamely joe^aa.bály a jogorvoslatot kifejezetten kizárja". Határozat lehet k.özl>eiiszóló és érdemleges. Érdemleges határozat a 48. $. 2. bekezdése értelmében a „véghatároza.t", mely nem más, mint az ügydöntő, vagy ügydönités mellőzését kimondó határozat. Ezzel szemben „közbeeső" határozat iá R. 6. p. érteiméiben az a; határozat, amely a véghatározat kialakulása előtt ennek mintegy előkészítéseiként jön létre. Ilyen az idézés, tanúkihallgatás vagy szakértői szemle elrendelése, a választás kitűzése stb. A véghatározat tehát, megfelel a perben hozott, bírói ítéletnek, a közbeeső határozat pedig a bírói végzés-nvk. Végzésnek, helyesebben kifejezetten végzésnek a T. ugyani a közbeeső 'határozatoknak csupán azt a fajtáját nevezi, mellyel az elsőfokú hatóság az el>késett vagy meg nem engedett, jogorvoslatot visszautasítja. A R. ezen elhatárolása azonban hiányos, mert. az 54. 5. 2. bekezdése értelmében, az a határozat is végzés, amellyel a hatóság az igazolási kérelmeit, elutasítja. Egyébként a R. 32. p. fölöslegesnek ítéli, hogy az 54. $. 2. bekezdése külön kiemeli ;iz igazolási kérelmet, mert a T. általában „jogorvoslat" visszautasításáról beszél.