Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 2. szám - Kritikai megjegyzések a magánjogi törvénykönyvünk javaslatára 2. [r.]

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (20), fejez ki: „Az özvegyi jog megszorítása esetében az özvegyet . . u a hagyaték megfelelő részének haszonélvezete illeti meg." A II. bek. szerint azonban a megszorításra jogosult, ezt a t. i. a hagyatéki vagyon bizonyos részére szoritott haszonélvezetet kellően biztosjtott életjáradékkal megválthatja. A rendiség hatásának a. megszüntetése folytán második változtatást képez, hogy minden uj házasságra lépő — tehát minden rendű és rangú özvegy — méltányos kiházasitást követelhet az özvegyi joggal terhelt örökségből, mely nem lehet több, mint az özvegyi jog átlagos évi hozadékának kétszerese. A harmadik változtatás, hogy a megszorított özvegyi jog nem terheli az örökhagyó oly ivadékának a köteles részét, aki mz özvegynek nem ivadéka. Bár szabály, hogy a férjet özvegyi jog nem illeti meg, mégis oly esetben, amidőn a. 117. § szerint a férj feleségétől eltartást követelhetne, a feleség örököse köteles ezt a tartást a megszorított özvegyi jog módjára, szolgáltatni az 1885. §-ban megállapított megszorítással. A végrendeleti öröklés terén első eltérés a mai jogtól, a végrendelkezési képességnél nyilvánul meg, amennyiben az 1876. évi XVI. t.-e. 21. §-ában felsorolt 18 éven aluli kiskorúakon és siketnémákon kivül vakok és általában a gondnokság aláhelyezettek vannak közvégrendeleti formára utalva még. Egy elvi álláspontbeli eltérést jelent az 1838. §-nak az a rendelkezése, hogy a bíróság a szükséges alaki kellékek csekélyebb, rendkívüli körülményekkel menthető sérelmét bármily alakú végrendelkezés esetében figyelmen kivül hagyhatja. • • < ' if-f(- ív.'-'if. í . . Az 1876. évi XVI. t.-c. által ismert végrendeleti típusok közé a j. beiktatja a rendes közvégrendeletek mellé — a jegyzőkönyvi közvégrendeletet, melynél az a fő, hogy a végrendelkező nyílt — a végakaratát tartalmazó iratot adjon át a közjegyzőnek, mely 'aláírásával is el legyen látva. Hogy teljes terjedelmében az örökhagyó kézírását tartalmazza és tanuk által is alá legyen írva, az nem fontos, csak a névaláírásán kívül még az, hogy a végrendelkező az átadott irat nyelvét ösmerje és azt el tudja olvasni is. Nóvumot képez az 1849. §-nak az a rendelkezése is. hogyha a végrendelkező egyikét sem érti azon nyelveknek, melyeken a hiteles személy okiratot felvenni hivatva van, vagy amely nyelvet a közreműködő itélő bíró beszéli, akkor a közvégrendelet csak ihit.es tolmács közremüködéséNóvumot képez a szóbeli magánvégrendeletek terén az 1867. §-nak az a rendelkezése, mely szerint az ily végrendeletek érvényben való maradásához nem elég az — amit az 1876. évi XVI. t.-c. 17. §-a is megkívánt —, hogy ily végrcndcletettevő három hónap alatt elhunyjon, hanem megkívántatik még m is, hogy ia tanuk egyike a megtett szóbeli rendelkezését az írásbeli magánvégrendeletekre elöszabott módon írásba foglalja és a tanuk aláírják, vagy legalább két tanú valamelyik közhatóság előtt egyetértőiéig jegyzőkönyvbe mondja. Nyitva hagyja, azonban felhívott szakasz azt, hogyha az első esetben nem valamennyi, hanem a tanuknak csak a fele irja alá az egyik tanú által felvett írást, érvényes-é az. A felhívott § betűszerinti rendelkezése szerint nem, ellenben a ratio iuris szerint igen, mert ha közhatóság általi jegyzőkönyvbe való mondás esetén elegendő két tanúnak jegyzőkönyvbe foglalta vallomása a végrendelet tartalma és annak miként lefolyásáról, akkor a felvetett esetben is elegendőnek keli lenni a. ratio iuris alapján. De az interpreitatio gammalika túlsúlya esetén is érvényesnek mondható ki bíróilag az ily végrendelet a már felhívott 1838. § alapján. * A kiváltságos végrendeleiek terén nóvumot képez az 1871. § azon rendelkezése, hogy azok — bármily fajuak is legyenek, tehát nem csupán az egyenes leszármazó és házastárs javára, tett, ha maga az örökhagyó irta és. aláirta, tanuk nélkül is érvényes, minden más esetben csak két. tanú elegendő és elegendő, ha. a tanuk a végrendeleti iratot az addig megkívánt tanúsítás és záradékolás helyett csak előttemezik. ;_ " '•'•?f:\. • A kötelesrész intézményénél a mai jogtól való eltérést jelent a 2008. §-nak az abból származó igények három évben megállapított elévülését kimondó rendelkezése. # A kitagadás intézményénél ujjitás az, hogy az örökhagyó ivadéka, házastársa, az örökhagyó szülője elleni élet-elleni törés, vagy ezen személyek sérelmére szóló más súlyos bűncselekménynek az elkövetésén kivül, kitagadási okként fogadja el becstelen, vagy erkölcstelen életnek megátalkodottan való folytatását és hazaárulás elkövetését. Feleslegesnek vélem az örökhagyó élete elleni bűncselekménynek kitagadási okként való felvételét, mert ez ugy is méltatlansági esetet képez. (1770. §, 1. p.) s mivel minden méltatlan.sági ok alapján amúgy is helye van kitagadásnak, nem csupán felesleges munkát müvei a J. ezen egy méltatlan sági esetnek kitagaklási esetként való felvételével, dé azon téves conclusiora: is alapot nyújt, mintha, méltatlanság ok alapján nem volna kitagadásnak helye, ennek pedig éppen az ellenkezője áll. Végül nóvumot képez a 2106. §. azon, rendelkezése, hogy az 1894: XVI. t, c. 114. §-bau emiitett azon eseten, kivül, -hogyha az örö'kha'gyó örökös hátrahagyása, nélkül hal el, vagy örökös létezéséről senkinek sincs tudomása, gondnok rendelendő, ki elrendeli a hagyatéki hitelezők kielégítése végett, a gondnoki felszámolást. Ha ezek után azt a kérdést vetjük fel önmagunkban, hogy helyes volt-e az 1848. évi XV. t.-c. 1. §-ban a ptkv. megalkotására vonatkozóan adott megbízásnak a teljesítése 80 év multán és ha! a. kérdésre meggondoltan kívánjuk válaszunkat megadni, nemcsak azon pro és contra argumentumokra kell gondolnunk, amelyek a ms seriptum és ius non seriptum mellett és ellene szobinak, hanem a mai jogéletünkben tapasztalt félre nem ismerhető jelenségeket sem szabad figyelmen kivül hagynunk. Az első csoportba sorolható érveket és ellenérveket illetőleg közhelye a jogi polémiáknak, hogy az írott jog, amíg egyfelől fíxirozza és a fluctuatiok ellenében permanenssé teszi a. jogot, addig másfelől, mert a. mindennapi élettel való összeköttetése nem közvetlen, az élet vitális kívánalmai és az írott jog között egy elhajlás, majd idővel egy széles rés áll elő, amit a jogalkotó a maga nehézhez gépezetével nem képes a.zonnal kitölteni. Felhozzák továbbá azt is, hogy a codek megfosztja, a jogi műveltséget a maga perspektívájától. Ezen utóbbi érveknek a. hatása alatt alakult ki az angol jogéletben az a felfogás, hogy a magánjogot természeténél fogva a codex merev §-ai közé beszorítani nem lehet, és ez az oka annak is, hogy a continens leghatalmasabb nemzetének ma, sincs codifieált magánjogi törvénykönyve, csupán csak mondhatni egyes kérdéseket szabályozó actjai. Hogy ez. a jog-