Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - Csengey Gusztáv emléktáblájának leleplezése

(83) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 15 Összegezve as eddigieket, arra as eredményre jutottunk, hogy a bírói gyakorlat, — a bírói munka nem csupán símplex jogalkalmazási mivoltából, hanem sok eredeti és sajátos tényezőből összetett jellegéből kifolyólag, ha alkotmányjogilag és doktrínaílag nem is, de tényleg, a valóságban kifejtett szerepét nézve igenis forrása a jognak, a jog különböző ágainak, sőt (: miként erre eklatáns példa a napjainkban nyugvópontra juttatott valorizáció kérdése) igen becses anyaga magának a törvényhozásís és valóban keletkeztető, vezérlő motívuma a szokásnak. „ A bírói gyakorlat, mint a bírói gyakorlat forrása" kérdésénél pedig különbséget kell tenni a bírói gyakorlat, mint „a bírói ítéletekben kíjegecesedett elvek és a döntvény között, amelyek közül az előző igen, az utóbbi azonban nem a bírói gyakorlat •erejénél fogva forrás. ifj. Paraszkay. Ggula dr. i Csengey Gusztáv emléktáblájának leleplezése. A Magyar Könyvhét rendezése sugallta az illetékeseknek azt a gyönyörű gondolatot, hogy Miskolcnak irodalmi kiválóságairól elnevezett utcáiban emléktáblákkal örökíti meg a magyar irás miskolci nagyjainak emlékezetét. Az ünnepeltek sorában emléktáblát kapott a nagy bujdosó-poéta, Csengey Gusztáv is és az emléktábla leleplezésére a hivatalos város azokat kérte fel, akik Csengey Gusztávhoz legközelebb állottak : az Eperjesről menekült miskolci ev. jogakadémia ifjúságát. A jogászifjuság május 18-án kegyeletes ünnepély keretében áldozott nagynevű költőprofesszora emlékének. Az ünnepélyen megjelent Miskolc város képviseletében HalmayBéladr. polgármesterhelyettes, azonkívül Csengey Gusztáv özvegye és rokonsága, Bruckner Győző dr. dékán vezetésével a jogakadémia tanári kara és Miskolc müveit közönségének színe-java. Az ünnepély a Szózat eléneklésével kezdődött, majd a jogászzenekar játszott kurucdalokat, azokat a nótákat, amelyeket olyan nagyon szeretett az „utolsó kuruc". Ezután Czövekh Károly dr. szavalta Csengey Gusztáv leghíresebb versét, a „Fogoly lengyel"-t, nagy hatást keltve. Majd Végh László joghallgató a következő megrázó beszéddel leplezte le az emléktáblát: — Most, midőn az Eperjesről kiüldözött ősi főiskola miskolci ifjúsága — a Magyar Könyvhét alkalmából — kivonult ide, hogy leleplezze halhatatlan költőprofesszorának az emléktábláját, ugy érzem, hogy egy nagy tartozását rótta le Miskolc városa ezzel akkor, amikor felújította és megörökítette annak a költőnek az emlékét, akit már életében kezdtek elfelejteni, aki pedig nagyon megérdemelte azt, hogy neve örökre fennmaradjon és ismert legyen. Az idő kereke folyton gördül tovább és tovább .. . „Elhull a virág és eliramlik az élet. .." Csillagok gyúlnak ki az égen és üstökösök jönnek utánuk . .. Az idő kereke nem ismer megállást. . . Pereg a sok szürke homokszem alá és elföd mindent, betemet mindent, ami van, mindent, ami anyag, mindent, ami mulandó csupán . .. Csengey Gusztáv nevének hallatára — nem is olyan régen — felcsillantak még a szemek. Lelkesedve szavaltak országszerte egy költeményt... Az emberek áhítattal forogtak egy fehér Kossuth-szakállas csizmás, zsinóros magyar ur után . . . Aztán fordult az idő kereke pár évet. . . kizöldült az első fű a sirján ... és ma már nagyon kevesen vannak, akik tudják azt, hogy ki volt néhai Csengey Gusztáv. Születésének ideje 1848 elé esik. Dajka-meséi a csatatörténetek voltak, zenét az ágyú dübörgésétől, később a menekülők és bujdosók jajveszékeléseitől tanult ... és ezek a képek oly mélyen hatnak rá, oly élénken rajzolódnak emlékezetébe, hogy egész költészetében ott kisértenek. Hazát igazán szeretni a Bach-korszak alatt tanul. A Bach-korszak tanitja izzó hazafiságra és gyűlöletre a zsarnokság iránt. Ez a hangulata szüli meg a Fogoly lengyelt és ez teszi a még alig 19 éves ifjút egy csapásra országos nevü költővé, ünnepelt íróvá. Ez után a jenai egyetemre megy kiképezni magát és itt forditja le magyarra a hires német Bursch-nótát, a végzett diákok gyönyörű búcsú dalát, azt a nótát, melyet mindnyájan énekeltünk, melyet mindenki ismer, de melyről nagyon kevesen tudják, hogy a magyar szövege tőle származik, azt a nótát, hogy „Ballag már a vén diák . .. tovább, tovább . . . Jenából hazajőve egymásután jelennek meg verskötetei. A Petőfi Társaság tagjává választja. Országos dijakat nyer meg. Majd megválasztják az ősi eperjesi Collegium professzorává. Itt uj irányt vesz költészete. Az eddigi szerelmes, szép versei után áttér a vallásos és hazafias lírára. Tárgyait legtöbbször a hazafias érzés sorvadásából veszi, szivének keserűségét önti dalba, hogy annál inkább megnyugodjon vallásos lírájában. Pusztulónak látja azokat az erényeket, amelyek a nemzet fennmaradását biztosították. Félti a népet a nyugati uj eszméktől, nemzetrontó törekvések sikereitől, melyek előkészítették a világháborút. Tanítványai lelkesednek érte. Rajongó szeretettel csüggnek az „utolsó kurucon" (ahogy magát nevezte volt), elmennek hozzá, felkeresik a lakásán, tanácsot kérnek tőle az Írótól, vagy elmennek hozzá csak azért, hogy beszélhessenek a Fogoly lengyel hires szerzőjével. Azután jött 1914. .. . Megsuhogott a Halál kaszája az Ország, a Világ fölött.. . Vérbe tipródott a hullámzó magyar vetés.. . Sugárzó szép, magyar életek sorvadtak fekete csontvázakká.... és megkötötték nekünk a békének csúfolt Trianont. Elszakították tőlünk Erdélyt, a Bácskát, Bánátot; elszakították a Felvidéket, Eperjest.... Kiűzték ősi otthonából a Főiskolát.... Es Csengey Gusztáv professzort, a lángoló magyarságú „utolsó kuruc" 80 esztendővel a vállán, otthagyva Eperjest együtt menekül az Akadémiával Miskolc városába. Eljött ide szenvedni, bujdosó magyarnak, mert nem akart lenni ott fogoly magyar .... Es itt Miskolcon fiatalos lélekkel, acélos erővel hirdeti a szabadságharcok dicső napjainak tanításából leszűrt szózatát: Önzetlenül szeresd a hazát! Dolgozz, küzdj, képezd magad, hogy méltó légy és el légy készülve az „uj honfoglalásra", a régi határok visszaállítására. Es én, hogy eleget tegyek az ő emlékének, szeretnék most valami emberfeletti módon belekiáltani a levegőbe, hogy meghallja mindenki, hogy mi itt a Felvidékről kiüldözött nagy költő: Csengey Gusztáv emlék-