Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - Miskolcz halálozási hányadosának átértékelése

Ötödik évfolyam Somló Bódog és Moór Gyula hagyat Miskolc, 1929 junius MISKOLCI JOGÁSZÉLET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER julius és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3, 50 pengő Egyes szám ára 0, 50 pengő TARTALOM: Schneller Károly dr. egyetemi m. tanár, jogakadémiai ny. ti, tanár: Miskolc halálozási hányadosának átértékelése. — Putnoki Béla dr. ügyvéd, jogakadémiai m. tanár: Részvényjogunk reformjához. — vitéz Nagy Iván dr.: A Nemzetközi Jog Akadémiája Hágában. - Ifj. Paraszkay Gyula dr. szegedi kir. törvényszéki jegyző: A birói gyakorlat mint jogforrás. — Csengey Gusztáv emléktáblájának leleplezése. — Az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diákszövetség 1929. évi közgyülése május hó 8-án Budapesten. A Miskolci Joghallgatók Testületének 1928—29. évi jelentése. A Miskolci Jogász Turista Egyesület 1928- 29 tanévi müködése. — A Werbőczy B. E. jelentése az 1928 29. tanévről. — KÖNYVSZEMLE: Tornán Kálmán dr.: Bruckner Győző dr.: A svéd alkotmány. JOGAKADÉMIA hírei. — HIREK Miskolcz halálozási hányadosának átértékelése. I. Prinzing egyik legjelesebb munkájában klasszikus tömörséggel fejezi hí a statisztika tudományának egyébként a köztudatba már igen régen átment — jellegzetes sajátosságát, amikor azt mondja: „a statisztika lelke az összehasonlítás" Érthető, hogy a társadalom tömegjelenségeit induktív módszerrel észlelő és magyarázó tudomány signaturáját ebben látja Prínzíng2), mert - mint Rátfi mondja — „az induktív uton elérhető tudományos következtetéseknek legtermékenyebb módja az, hogy a jelenségek közt valamely különbséget észlelünk s azt egy tényezőre vezetjük vissza". 3) De — hogy tovább variáljuk Prínzíng mondását — a lélekhez hasonlóan az összehasonlítás is szubtilis és könnyen sebezhető. Nemcsak azért, mert az összehasonlítás révén nyert különbségek tényéből még vajmi keveset következtethetünk a különbségek okaira, (már pedig a különbség puszta észlelése még mindig csak alap a tudományos következtetésekre, de önmagában véve nem tudomány) hanem azért is, mert a különbségek szabatos meg1) Prinzing: Handbuch der medízinischen Statistib. Jena, 1906. 10. 1. 2) Bár a statisztika által nyújtott új ismeretek s azok rendszerbe foglalása tudásállományunk jelentős gyarapodását jelenti - összehasonlítás nélkül iís s ezért helytelen Prínzíng további következtetése, amely szerint „.. ohne díesen.. (Vergleich).. ist sie ein lebloser Körper. " 3) Ráth: Magyarország statisztikája Budapest, 1896. 12. 1. állapítása ís nehéz és sokszor a zavaró, merőben formális jellegü tényezők valósággal elfátyolozzák a tisztánlátást. Ez azután a látszólag oly könnyen megállapítható különbségekből levont puszta ténykövetkeztetéseket ís ílluzóriussá teszi. Már pedig nyilvánvaló, hogy mindaddig közelébe sem juthatunk az ok-magyarázásnak, amíg az alapul szolgáló ténymegállapítások tartalmi helyessége vitatható. Felettébb egyszerünek látszó tény-különbség levonására nyujt alkalmat pl. két társadalom (város stb. ) halottjainak a két társadalmat alkotó egyének számához mért viszonyítása, amely műveletek utján nyert halálozási hányadosok nagyságából látszólag joggal következtethetnénk az illető társadalmak életerejére, az élet veszélyeztetésének különböző fokára. Minthogy pedig azok a jelenségek és szabályszerü a melyek az értékelé forrásának. az emberi életnek az elmúlására és megmaradására vonathoznak, felettébb érdeklik az embert, ' ezért ezen, alapjában oly egyszerü számításmódot érthető hévvel alkalmazták és alkalmazzák minduntalan s belőle nemcsak ténybeli, de nem egyszer messzemenő oksági következtetéseket ís levonnak. Holott erre ez az u. n. „nyers" halandósági hányados, amely a halottaknak 1000 lélekhez viszonyított számát közli, legföllebb csak durva megközelítéssel alkalmas. Már Süssmilch, de különösen Wappaus4) felismerte, hogy a halálozási arányszám nagyságát menynyire determinálja a születések kisebb vagy nagyobb száma; bárha tévedett is akkor, amidőn a halandóságbeli színvonal-különbségeket jóformán kizárólag a natalítás eltéréseivel indokolta. Ez alapon ő a nyers halandósági arányszámot teljesen értéktelennek találta. Ez tulzás. Valóban viszonylagos értékűek e viszonyszámok; értékesek annyiban, hogy a természetes szaporulat nyers egyenlegét a születési arányszámmal együtt megadják. De félértéküek, mert az életveszély fokát nem tükrözik vissza híven. Azonban nemcsak a születési arányszám nagysága zavarja a tiszta látást azáltal, hogy a több születés - az életveszélynek nagy mértékben kitett zsenge korúak telítettebb képviseletét előidézvén — emeli az összhalandóságot, hanem áltatában azon összes okok, amelyek a kor~ megoszlás tekintetében különbségeket idéznek elő. (Itt csak mellékesen említjük meg, hogy Wappausnak és általában a XIX. század feltűnően stabil népmozgalmával foglalkozó demográfusainak alig volt és lehetett fogalmuk arról, hogy a nagyon kevés születés mennyire emeli nem ís tul hosszu idő elteltével — 4) Wappáus: Allgemeine Bevölkerungs-Statistik. 1859. és köv. 1. 165.