Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar alkotmányról

(61) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 változásából folyólag — uj törvények, uj alkotmány hozataláról. Ha azonban a nemzet egésze akaratának nem minősíthető egyéni vagy többes akarat lép fel — akár az egyszerű meg nem tartás ténye által is — a törvény vagy alkotmány ellen, akkor nem erkölcsi, hanem fizikai kényszeralkalmazásban is jelentkező sanctíok lesznek aktuálisakká. így szövődnek bele az u. n. vérszerződésben lefektetett magyar közjogi-szálak a későbbi magyar alkotmányba. V. ' A keresztyén hítü, a pápától kapott koronával megkoronázott és a magát „királynak" nevező, neveztető I. (Szent) István hosszú, erélyes, gyökeres reformokban bámulatosan gazdag uralkodásának eredménye: az ősi magyar nemzetségek (törzsek) hatalmának teljes megtörése, a törvényhozásnak, végrehajtásnak (közigazgatás-igazságszolgáltatás) királyi kézben való összpontosítása, egyszóval: „az egységes s az egység révén hatalmas és minden más nemzettől független keresztény magyar állam."9) Ámbátor valószínű, hogy István előtt a kalandozások szomorúan végződő eseményei a magyar nemzetben csendesebb életre való állandó letelepedési, a nagyobb erő kífejthetése végett szorosabb egyesülési, szervezkedési gondolatokat ébresztettek, s habár István éppen ennek a gondolatnak lett — lelke mélyéig átérzett, meggyőződéses apostola, megvalósítója, — mégis a királyi erélyes, kíméletlen, az ősi hagyományokkal egyszerre szakító fellépés a nemzet csak egy töredékének helyeslésével és támogatásával találkozhatott. István király — a nemzeti akarat (régi nemzetgyűléshez hasonló) képviseletének nem tekinthető „királyi tanács" meghallgatásával hajtotta végre programmját10). „Ha Gyejcsa és István maguk körül a nemzet fegyverfogható tagjait összegyűjtik (ősi nemzetgyűlések formájára), nekik az ős hit kiirtása, az alkotmány átalakítása és a keresztény vallásnak a magyarok közti terjesztése nem sikerült volna".11) A nemzeti akarat érvényesüléséhez viszonyítva, István király alakító munkásságának mikéntje kétségkívül az abszolutizmus igénybevétele mellett folyt le. Nem lehet igazat adni Kmety ama megállapításának, hogy: „csak tendenciózus, vagy a dolgok felületén maradó elmék hirdethetik, hogy alkotmányosságunkban folytonossághíány támadt a királyság első idejében, hogy Szent István és utódai a XI. és XII. századokban még abszolutizmussal uralkodtak a nemzeten".12) Ezzel szemben: István király eljárását abszolutisztikusnak kell neveznünk olyan értelemben, hogy: a nemzet ajkáról addig valóban elhangozhatott „semmit rólunk, nélkülünk" elvet a nemzet egésze által ís óhajtott egységesülés, szervezkedés kivitele tekintetében — megtörte, de ehhez az abszolutizmushoz nem tapad semmi olyan utóíz, mint amely a 9) Ercky István: A magyar helyhatósági önkormányzat Bp. 1910. 226. 1. 10) Ereky i. m. 2S8. 1. n) Kerékgyártó Árpád: Magyarország mivelödésének története, külön tekintettel államélete kifejtésére. 1. K. Pest 1860. 259. 1. 12) Kmety i. m. XIV. 1. magyar állam későbbi életében a magyartól idegen törekvések abszolutisztikus eljárását nyomon kísérte. Szent István tetteit — amint fényeinek későbbi következményei ís megmutatták — a magyar nemzet jövőjének érdeke irányította s a nemzet sorsáról, ha nélküle is, de javára intézkedett. István alkotásának maradandóságát és a maradandóságon (belső erőn) kívül félig-meddig a nemzet akaratára ís utólagos helyezkedettségét igazolja, hogy az országnak — utódai alatti — számtalan belső és külső zavara dacára alkotmányi változás nem történt és a' királyság intézménye megmaradt. Azonban „az alkotmányos (államszervezet!) berendezés bölcsen elvetett egészséges magva"13) csak később fejtette kí hasznos termését, a nemzetnek a királysággal egy közjogi egészbe való egybeolvadása amely jellemző vonása volt (mutatís mutandís) a vérszerződés tanúsága szerint a fejedelemségnek s amely lépcsőfok ís a később kifejlődő Szent Korona-tan (Szent Korona közjogi rendszer) felé - - valóban csak Szent László uralkodásától kezdődik, „ugy, hogy (a nemzet) a XII. században már a királyt tekinti a nemzeti eszme vezérének, a magyar állami lét megtestesülésének és akkor a királyság udvari tisztviselői ís már országos főméltóságokká fejlődnek".34) Nem vagyunk tehát sem felületen mozgó, még kevésbé tendencíózusak akkor, amikor a királyság első idejében a fenn kifejtett értelemben vett abszolutizmust konstatálunk és azt mondjuk, hogy a magyar nemzetnek a királysággal való egységbeolvadása valamivel később, akkor történt meg, amikor: a nemzet a királyságban önmagára ismert, amikor a királyságban „a szabad nemzet saját „én"~jét látta és becsülte".15) Az „a politikai mély belátás, a nemzetközi helyzet felismerésének nagy ténye", amelyet Kmety16) a királyság megalapításakor a nemzet oldalán fennforogni vélt, s amelynek eredménye lett az egységes keresztyén központi magyar királyság, — majdnem bizonyosan a kimagasló egyéniségű Géza fejedelem és István király javára írható s ezért a magyar nemzet csak szilárd jellemvonásáról, múltjához, köz-, és magánjogi hagyományaihoz görcsös ragaszkodásáról tesz tanúságot akkor, amikor idegenkedik az újítástól, de bölcs belátásáról ís akkor, amikor meggyőződik a reformok szükségességéről és hasznosságáról. Ekkor lép előtérbe az egységes nemzeti akarat, sanctíonalja a multat és biztos, állandó erőforrásává tesz a királyság, a magyar állam alkotmánya fejlődésének. VI. Bármil\r erős volt ís a Szent István által megalapított (Szent László és Kálmán királyok által fejlesztett, erősített), központi magyar királyság, a nemzet szabad tagjai (nemesek) befolytak az ország ügyeinek, intézésére közülük vette a király tanácsosait, a nemesek bejártak a királyi udvarba, foglalkoztak a közügyekkel és befolyást gyakoroltak a királyra17) 13) Boncz Ferenc: Magyar államjog Bp. 1S77. 25. 1. 14) Ferdínandy Gejza: Magyarország Közjoga Bp. 1902. 41. 1. ls) Kmety: A magyar közjog tankönyve Bp. 1902. XVI. 1. 16) I. ni. XIII. 1. n) Pauler: A magyar nemzet története. I. 177. 1.; Ferdinandy: Magyarország Közjoga 43. 1.