Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar alkotmányról

6 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (58) tonosságra, a nemzet lelkéből a mult idők folyamán kialakult, alkalmasnak bizonyult történeti alkotmányra, az ország önállására, függetlenségére való azonnali és lankadatlan törekvés. II. Miután Romulus megalapította Rómát, a fallal körülvett kis városka egymás után következő királyai a városi közületi életet különböző intézmények létesítése által megszervezték. A személyi kiválóságuk által legelső helyre emelt patriarchális királyok (közvetlenül — közvetve) gondoskodnak a város ügyeinek intézéséről (közigazgatás), a keletkezett viták eldöntéséről (bíráskodás), az élet különböző viszonyaiban irányadó szabályok létesítéséről (törvényhozás, jogalkotás), hadsereg szervezéséről, vezetéséről, stb. Az utolsó király elűzése után a római nép consulokat állít a vezető helyre s a köztársasági államtormában a comitiák és a senatus kimagasló szerepe érvényesül. A mindinkább terjeszkedő római uralom nem mulasztja el a terület, a népesség és a hatalom megszervezését. A császárok - a kezükben összpontosult hatalom birtokában — folytatják a római birodalom szervezését, gondoskodnak az immáron hatalmas kiterjedésű állam közületi életéről. A római birodalom bukása után a hódító germánok első nagy királya Tfieodoricfi az elfoglalt területen rendezett állam létesítésén munkálkodik. Uralmát rendezi s a főhatalom birtokában állama életének szervezésére törekszik. A kelet-római birodalom hatalmas uralkodója, Justinianus azonban a keleti gótok itáliai uralmát megtöri és ő veszi kezébe Itáliának megszervezését. így változik azután az idők folyamán Itália területén a különböző hatalmak uralma (hosszas és felesleges volna a végigkísérés). 1870-ben Viktor Emánuel Cavour és Garibaldi szellemi és katonai segítségével az olasz egységet megteremtette és megszervezte az egységes olasz királyságot. Az 1914 1918-íg tartó világháborút követő időkben az egész világon jelentkező felforgató nemzetközi radíkálís-szocíálízmus (s igen nagy mértékben az ennek álarca alatt felszínre törő sekélyes, aljas törekvések: a legvadabb önzéstől egészen a beteges emberietlenségíg) hatása alatt jelentkező forradalom Olaszországban is anarchiát eredményezett és legújabban a hatalmat kezébe ragadó Mussolini az olasz királyság égisze alatt szervezte és szervezi az olasz állami életet. A történelem folyamán és egyes államok történeti életében ís egyaránt látható a különböző hatalmak uralomrajutásának váltakozása és az, hogy minden — rövíd vagy hosszú ideig tartó hatalom első kötelességének ismeri a közület megszervezését, a közösség fenn- és együttmaradásának, valamint működésének, fejlődésének előfeltételét képező szabályozottság, közjogi rend megteremtését és fenntartását. E téren hatalom és hatalom között nincsen különbség. Franciaországban az abszolút királyság által megteremtett közjogi rend után a forradalom utján hatalomra kerekedő uralom (nemzetgyűlés, majd convent) épugy teremt ilyet 1791-ben, majd 1793-ban, mínt ahogy a forradalom után korlátlan hatalomra emelkedő Napóleon (mint consul, majd mínt császár) ismét uj állami berendezkedést létesített, majd pedig a reactío adott chartalís közjogot. Oroszországban a cárok épugy rendezték hatalmas birodalmuk közhatalmát, mínt ahogy a lezajlott világháború után a hatalomra jutó szovjet (tanácsköztársaság) ís megteremtette a maga rendszerét, közületi formáját, közjogi szabályozottságát. Nálunk Magyarországon a honfoglaló Árpád vezér a szabad magyarok gyülekezetével épugy megszervezte a meghódított uj hazát, mínt ahogy az első király: István a magyar királyság közületi, állami életét megteremtette. A magyar nemzet elgyengüléseinek, kétségbeeséseinek időszakaiban a Habsburg-házi német, majd osztrák császárok sokszor tökéletesen negligálva, egyszersmind magyar kírályi mivoltukat ís - épugy tapodták le a történelem folyamán meggyökeresedett magyar állami, nemzeti, közjogi intézményeket, közjogi szabályokat, mínt a hogy az ísmét-ísmét erőre kapó nemzet mindig visszavívta azokat. 1848-ban a nemzet érvényesülő akarata épugy dobta sutba az elavultaknak ítélt intézményeket, épugy szakított gyökeresen a multak világába tartozónak tartott elvekkel, mint ahogy 1849-ben a nyers erőszak eszközével győző osztrák császár és kormány az abszolutizmus rendszerét, tetszésétől függő intézményeket, szerveket, elveket kényszeritett a magyar nemzet köz,- és magánéletére. Az 1918—1919. években lezajlott forradalmak alatt önkényesen összeállított „nemzeti tanács" (népköztársaság), majd a legterrorisztíkusabb módon megválasztott „katona,- munkás- és földművestanács" (szovjet-köztársaság), amelyek önkényes forradalmi csoportok gyanánt a hatalom tényleges birtokába helyezkedtek, épugy megteremtette a maga rendszerét, közjogi berendezkedéseit (néphatározat néptörvények, rendeletek), mint ahogy a forradalommal szemben az uralmat, hatalmat ismét kezéhez ragadó valódi nemzeti akarat (kormányok, nemzetgyűlés) az u. n. népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezéseit érvényteleneknek nyilvánította, a történeti magyar közjogi berendezkedés visszaállításának álláspontjára helyezkedett és ideiglenesen uj állami szervezetet létesített. Mindezen • - és végnélkül folytatható — példákból az a következmény vonható le, hogy a világtörténelem, valamint a hazai történelem tanusága szerint az állami életben az uralom tényleges birtokába helyezkedő hatalom a közületi, az állami élet szervezetének maga alkotta jelleget ad, máshonnan vett intézményeket átültet, ott meglévőket meghagy vagy módosít, egyszóval szervez, sőt maga az állam is egy bizonyos területen élő nép feletti hatalom megszervezése folytán áll elő. III. így jutottunk el induktív uton „az alkotmány" fogalmához. Magát a szót sokféle értelemben fogják fel. „Az alkotmány" fogalmára az irodalomban sincs megállapodás. Az alkotmány kifejezése nem képez tartalmára szigorúan határolt jogi fogalmat".'') Alighanem helyesen mondhatjuk mégis kellőképen megszorított, szabályszeríntí államjogí értelemben, hogy: az alkotmány az állam fogalmával kapcsolatosan előbukkanó ama jelenség, amely az állam megszervezettségének mikéntjét jelöli meg. Ilyen értelemben minden államnak van alkotmánya és — valóban helyesen — ezt ís kell érteni 2) Nagy Ernő: Közjog II. fe. 151. 1.