Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 2. szám - Amerika társadalmi problémái

Ötödik évfolyam 2. szám Miskolc, 1929. február JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Országgyűlési Könyvtár 0505465 A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3·50 pengő. Egyes szám ára 0'50 pengő. TARTALOM: Surányi-Unger Tivadar dr. szegedi egyetemi ny, rk. tanár: Amerika társadalmi problémái. — Szilágyi Antal dr. kir. törvényszéki tanácselnök, egyetemi m. tanár, jogakadémiai c. ny. r. tanár: Kritikai megjegyzések a magánjogi törvénykönyvünk javaslatára. (II. ) — KÖNYVSZEMLE: Szelényi ödön dr.: Böhm Károly: Az ember és világa. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — HÍREK. Amerika társadalmi problémái٭ Az elméleti közgazdaságtan és a gyakorlati gazdaság-

politika közötti ür áthidalása a modern gazdaságtudo-

mányi kutatás egyik legsúlyosabb problémája. Kutatá-

saink jelenlegi állása szerint a társadalmi szükségletek eltolódásainak kérdését látjuk azon határvonalnak, ame-

lyen, tuljutottunk majd, jelentős lépést teszünk tudományunk továbbfejlesztésének utján. A társadalmi szükségletek eltolódásai igen sulyos problémák elé állítanak bennünket. Már az egyéni szükségletekről való általános ismereteink is hiányosak. Ki kell küszöbölnünk ugyanis mindenekelőtt a hagyományos közgazdaságtannak azt a hibáját, mely a gazdasággal kapcsolatosan általában csak anyagi tényezőkre gondol és kikapcsolja a szellemieket. A hagyományos közgazdaságtannak ez a tanítása megegyezik ugyan a köznapi felfogással. Vizsgáljuk csak meg egyéni gazdálkodásunk körét és azon belül szükségleteinket, melyeknek kielégítésére gazdasági tevékenységünk irányul. Ezen tevékenységünkön belül megfontoljuk, mérlegeljük és szükségleteink sürgősségéhez mérten megosztjuk a rendelkezésünkre álló eszközöket; nyilvánvaló azonban, hogy itt szellemi és erkölcsi megfontolások is jelentős szerepet játszanak. Hiszen könynyü lenne példákat halmoznunk annak bizonyítására, hogy anyagi érdekeinket sokszor szivesen áldozzuk fel szellemi, erkölcsi érdekeinkért. Ha gazdaságról szólunk, el kell vonatkoztatnunk tehát figyelmünket tisztán anyagi szükségleteinktől és erkölcsi, szellemi szükségleteket is egyaránt tekintetbe kell vennünk. Ha valakinek pld. 500 pengő havi jövedelme van, nem fogja azt a maga egészében anyagi szükségleteinek kielégítésére forditani, hanem szellemi szükségleteinek kielégítésére is kihasit belőle bizonyos részt. Kielégíti belőle bizonyos mértékben erkölcsi szükségleteit is, amennyiben pld. alturisztikus célokra áldoz valamelyes összeget vagy pedig szegény rokonait támogatja stb. Anya٭) Surányi-Unger Tivadar dr., a szegedi Ferencz József Tu-

dományegyetem tanára, 1928. évi december hó 13-án ezen a cimen tartott a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesületben szabad előadást. Előadásának alábbi rövid kivonata gyorsírói jegyzetek alapján készült. (A szerk. ) gi szükségleteinket ilyenkor rendszerint még korántsem elégítettük ki teljesen; ellenkezőleg, áldozatot hozunk belőlünk, hogy erkölcsi szükségleteinket is kielégíthessük. Ezen latolgatás folyamán, mellyel megosztjuk eszközeinket saját egyéni, önző törekvéseink kielégítése és altriiisztikus céljaink között, az erkölcsi célok mindenképen jelentős szerepet játszanak. Hogy a hagyományos közgazdaságtan ezekre a szempontokra eddig nem ügyelt eléggé, azt fejlődésében meg is viselte. Ma már látjuk, hogy nagyon is gazdaságosan járhatott el a bibliai gazdag, amikor minden vagyonát szétosztotta a szegények között; gazdasági latolgatásában nyilván ugy látta, hogy reá vonatkozólag az erkölcsi céloknak igen nagy sulya van. Oly nagy sulya, hogy nyugodtan áldozhatja fel érdekükben anyagi céljainak javarészét. Rosszul csak az gazdálkodik,, aki elszámítja magát, aki rosszul becsüli meg egyes céljainak értékét és egymáshoz való viszonyukat. Ezekután rátérhetünk a társadalmi szükségletek fogalmának rövid taglalására. Egyéni szükségleteinknek egyik fajta összessége oly szükségletekből áll, amelyeknek kielégítéséről egyenként is önerőnkből törekedni fogunk. Ilyenek pld. táplálkozási szükségleteink és anyagi szükségleteink nagy része. Ezeknek kielégítéséről elsősorban maguk az egyének fognak gondoskodni, a közület csak akkor fog serkentőleg beavatkozni itt az egyének magánéletébe, ha az ily megfontolásnak valamely rendkívüli megfontolás alapján szüksége mutatkozik. Ezen egyéni szükségleteinkkel szemben állnak azon egyéni szükségleteink összeségei, melyeknek kielégítését hiába bíznánk az egyes egyénre, mert mint egyének nem vagyunk alkalmasak azok kielégítésére. Ilyen szükségleti összesség pld. a köztisztaság iránti szükséglet. Egyéni tisztasági szükségletünket otthon mindannyian kielégíteni igyekszünk. Más azonban az utcák és parkok tisztasága iránti szükségletünk. Itt egyéni szükségleteinknek oly összegéről van szó, mely csak közös magatartással és közös eredménnyel érhető el. Hiába törődöm pld. azzal, hogy magam ne szemeteljek, ha embertársaim elszórják a szemetet. Hasonlóképen a közegészség, közoktatás, közrend, közbiztonság, jogbiztonság stb. is oly szükségletek, amelyek csak közösen és közös sikerrel elégíthetők ki. Minthogy azonban éppen azon megfontolás következtében, hogy az egyéni magatartás nem fogja magával hozni a szóbanforgó szükséglet kielégítését, lazul a saját magatartásom és a társadalmi szükséglet kielégítése közötti kapcsolatom tudata. Leszállok pld. a villamosról, markomban a villamosjegy. Mit csináljak vele? Ha lenne Miskolcon utcai papírkosár, mondjuk a tulsó oldalon, gondolkozhatnám azon, vajjon átmenjek