Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen. Irta: Zsedényi Béla [Könyvismertetés]

(ÍOÍ) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 25 Fénykorában a vármegye volt a tulajdonképeni ország, benne folyt le az egész államélet. Igaz, hogy a törvényeket nem ő hozta, — de az országgyűlés alsóházát ö adta s követeit utasítással küldte az országgyűlésre. Amikor nemzetünk vezérférfiai ugy látták, hogy elérkezett az ideje annak, hogy .a nyugati vezető kulturállamokban bevált demokratikus intézmények nálunk is válóra váljanak, a vármegyék és annak régi táblabirái ennek az áramlatnak a sokat emlegetett copf ellenére, pillanatig se szegültek ellene, ellenkezően a demokratikus eszmék és elméletek káprázatos fejlődési perspektívájától elragadtatva, önzetlen hazafias lelkesedéssel áldozták fel emez eszmék oltárán minden kiváltságukat. Az 1848-iki törvényhozás a vármegyék országgyűlési képviseletét megszüntette. Az alsóházból kiesett a vármegye, a felsőházban pedig sohase volt képviselve. Érdekes jelensége a radikálisan demokrata 1848— 49-iki orszálggyülés működésének, hogy a főrendiház arisztokratikus szervezetét érintetlenül hagyta. Zsedényi könyve megismertet bennünket ennek az anakronizmusnak az okaival. Teljes részletességgel ismerteti Zsedényi az 1885. és az 1926. évi országgyűlési vita anyagát. Érdekes és egyszersmind tanulságos ellentét mutatkozik a két országgyűlés felfogása közt. Mig az 1926. évben lefolyt parlamenti vita szinte egyértelműen azt a nézetet vallotta, hogy a felsőház korszerű átalakításának a legmegfelelőbb eszköze a választási rendszer alkalmazása, továbbá az, hogy a törvényhatóságoknak be kell vonulniok a felsőházba : addig az 1885-i országgyűlés konzervatív elemei tüesköt-bogarat összehordva, mereven elzárkóztak mind a két eszme megvalósítása elől s az újjászervezés abban merült ki, hogy cenzus alkalmazásával apasztották a főrendek számát és kinevezés utján uj elemekkel frissítették fel az elaggotttestet. Ma már tisztán látjuk, hogy a főrendiház 1885-i szervezést "ősén az udvar hatása alatt s annak szájaize szerint történt. Zsedényi alaposan megvizsgálja azt a kérdést, hogy a törvényhozó akarata átmeneti jellegűnek tekintetette-e a felsőház átalakítását., avagy maradandó alkotást kivánt-e ezzel a törvénnyel nyújtani? Nagyon helyes Zsedényi ama megállapítása, hogy a felsőház átszervezésének a müvét esak annak tisztázása után lehet helyesen bírálat alá venni, hogv a mü átmeneti, vagy pedig állandó jellegű alkotás-e? Vizsgálódásának eredménye az, hogy a felsőház átszervezését a törvényhozás igenis állandó alkotásnak szánta. Amint azt már érintettem, Zsedényi könyve részletesen ismerteti az 1885-i parlamenti vita anyagát az 1921. és 1925. évi felsőházi javaslatot, a. törvényhatóságok felsőházi kérdésének irodalmát és a nemzetgyűlési vita anyagát. Nagyon értékes része Zsedényi könyvének a külföldi analógiának ismertetése. A külföldi példákkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy felsőházunk öszszetétele konzervatív, de korántsem elmaradott. Zsedényi könyvének eddig ismertetett része lényegében a tárgyra vonatkozó adatok összegyűjtése és a tárgynak különböző szempontokból való megvilágítása. Annak a hatalmas munkának, amit ez az összefoglalás jelent, a gyümölcseit könyvének VIII. fejezetében nyújtotta a szerző. A hatalmasan felépített alapon fölényes biztossággal vizsgálja a szerző a törvényhatóságok felsőházi képviseletének alkotmánypolitikai jelentőségét. A könyv első része a szerző alaposságáról és nagy szakirodalmi ismeretéről tesz bizonyságot, mig annak nyolcadik fejezete az elmélyedő, analizáló tudós értékes alkotása. Mély logikával vizsgálja a szerző a törvényhatóságok felsőházi képviseletének politikai, közjogi és közigazgatási jelentőségét s arra az eredményre jut, hogy a törvényhalóságok felsőházi képviselete nemzeti szempontból előnyös, hátrányai nincsennek, a vármegyei intézménynek pedig kétségtelenül az erősítésére szolgál. Zsedelényi könyvének e fejezetében igen sok önálló, eredeti és érdekes felfogás nyilatkozik meg. Felismeri a vármegyei intézmény jelentőségét, látja, hogy ez az intézmény szervesen beleépült a nemzet organizmusába, annak eltávolítása, vagy lesorva sztása nemzetünket veszélybe döntené. Zsedényi munkája nem a jogtudós száraz, rideg nyelvén van megírva. Gondolatait világosan fejezi ki, stílusa közvetlen, munkáját a nem jogász ember is teljes átértéssel és nagy érdeklődéssel élvezheti. Szepessy Orbán dr. Tisztújítás a jogakadémián A jogakadémia tanári kara 1927. évi június hó 21-én tartott kari ülésén prodékánul dr. Hacker Ervin egyetemi magán- és jogakadémiai ny. r. tanárt, kari jegyzőül újból dr. Zsedényi Béla jogakadémiai ny. rendkívüli tanárt választotta meg. A lelépő prodékánnak, dr. Sckneller Károly egyetemi m. és jogakadémiai ny. r. tanárnak, valamint a volt jegyzőnek a kar jegyzőkönyvi köszönetet mondott. Beiratkozások a miskolci jog:akadémián az, 1927—28. tanév I. felére. A beiratkozni óhajtó joghallgatók és végzett középiskolai'tanulók a beiratkozási engedélyért a jogakadémiai dékáni hivatalhoz nyújtandó kérvénnyel folyamodni tartoznak. A folyamodási határidő 1927 augusztus 31. A beiratkozási engedélyért benyújtandó kérvényhez csatolandók : a) születési anyakönyvi kivonat ; b) középiskolai érettségi bizonyítvány; c) azok, akik nem a felvétel évében tettek érettségi vizsgálatot, hatósági bizonyítvánnyal tartoznak igazolni, hogy az érettségi vizsgálat óta letelt idő alatt mivel foglalkoztak s erkölcsi tekintetben feddhetetlen életmódot folytattak; d) községi elől járósági bizonyítvány a szülők fog lakkozásáról és vagyoni helyzetéről; e) a más főiskoláról jövők még távozási bizonyítványt is kötelesek kérvényükhöz csatolni. A joghallgatók beiratkozása szeptember 12—14-ig tart. Megokolt esetben a dékán utólagos beiratkozásra még október 14-ig adhat, engedelmet. A beiratkozásnál személyes megjelenés kötelező. A tandíjmentesség iránti kérvények szeptember 7-ig adandók be. Mindennemű kérvényhez 1 pengő csatolandó a menzaalap javára. Felvételnek csak a megengedett létszám keretén h lül van helye. Előnyben részesülnek a főiskola székhelyén lakók. A mellék- és tandíj köztisztviselők gyermekeinek, kik az előadásokat szoraalmasan látogatták és legalább 3 főkollégiumból jó eredménnyel kollokváltak: 90 pengő. Aki ezen feltételeknek nem felel meg, a nem köztisztviselők gyermekei részére megállapított mellék- és tandijat : 130 pengőt fizeti. Az újonnan beiratkozó hallgatók azonfelül még 3 pengő iktatási dijat fizetnek. Az előadások 1927 szeptember hó 26-án kezdődnek.