Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetiologiai tanulságai [3. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLÉT fogalmaik szerint hihetetlen módon kiterjesztette a parlamenti választójogot, a döntő szavazásról hazajövet az alsóház egyik tagja azt a megjegyzést tette: „Uj urakat adtunk ön-magunknak, igyekezzünk most őket megfelelően nevelni."163) A francia, a német és a magyar szerzők tehát egyformán a nevelést tekintik a Salus rei publicae biztositékának. A tömegbüncselekmények megelőzésében tehát az izgatókkal szemben a törvényszakaszoknak szigorúbb alkalmazását, a gondolatközlés eszközei közül különösen a sajtónak éberebb ellenőirzését óhajtjuk, s pozitiv, az állam minden néprétegére kiterjedő áldásos népnevelő munkát tartunk kívánatosnak. Természetesen vigyázni kell rá, hogy a sajtó ellenőrzése a végleteikbe ne csapjon.164) A népnevelés keretében ép oly nagyjelentőségű a kisdednevelés, mint az egyetemi oktatás (nevelés) és a felnőttek nevelése. Midőn a tömeglélek, néplélek neveléséről beszélünk, nemcsak arra a nevelő munkára gondolunk, amelyik az iskolákban folyik. A nemzetnevelésnek körébe kell vonnia a hivatalnoki karnak a felekkel való érintkezését is és ki kell terjeszkednie a íelsölbb néposztályoknak az alsóbb néprétegekkel való barátságos érintkezésére is. Kell, hogy minden magyar, aki támogatásért a magyar hatóságokhoz fordul — már az érintkezésben is érezhesse, hogy ügyes-bajos dolgát testvérei intézik. E helyütt is szeretnők hangsúlyozni a jobban szituált, a műveltebb néposztályoknaik az alsóbb néprétegekkel való barátságos érintkezésének szükségességét. Hogy Hazánkban a forradalmi törekvések a közelmúltban oly alkalmas talajra találtak, annak okát a fennálló osztályellentétekben látjuk. Ezeket talán nem a vagyon egyenlőtlen elosztása idézte fel elsősorban. Foerster szerint163) az osztályharc elkeseredettsége elsősorban nem a nyomorúságos gazdasági állapotokból táplálkozik, hanem a magasabb osztályok képviselőinek gőgös urhatnámságából és pöffeszkedéséből. Végre igazán ideje volna már a válaszfalak ledöntögetésénék. Kontár kéz ne nyúljon ehhez a munkához. Ez neimes magyar lelkek feladata. Az osztályellentétek kiküszöbölése elsősorban a különböző néposztályoknak a krisztusi szeretetparancsolat jegyében történő barátságos érintkezése van hivatva. Ez nem vezethet a tekintélyek lejáratásához! A tekintélytisztelet 'megőrzésének biztositéka a műveltebb osztályok mentalitásának etnikai értékeiben rejlik. "^Ugyanott. l.M) A XIX. század elején a sajtó üldözése évről évre erősebbé vált és végül a nyomtatás utján teljesen lehetetlen volt liberális irányú gomdolatokat terjeszteni. Ezt a visszás állapotot gúnyolja ki Hoffmann von Fallerslében alábbi verse: „Istenem mily érdekes is ami kedves hazánkban az újság! mi mindent tudunk belőle! A fejedelemasszony tegnap megbabázott és holnap a herceg haza érkezik. Itt meg a király érkezett meg, amott meg a császár utazott keresztül, alighanem mind találkozni fognak, Istenem mily érdekes, mily érdekes! Isten áldja meg édes hazánkat! Mily érdekes is az újság, a mi kedves hazánkban! Mi mindenről nem számol be nekünk, egy hadapródból hadnagy lett, az udvari fökáplán ordót kapott, a lakájok ezüstsujtást kaptak, a legmagasabb uraságok északra utaznak, és milyen korán jön az idei tavasz . . . milyen érdekes, milyen érdekes! Isten áldja meg kedves hazánkat!" Ilyeníoirmán az akkori német újságokban az a rovat, mely a mi lapjainkban az időjárás rovatánál is kisebb: a személyi hirek rovata volt a leginkább megtűrt és a legterjedelmesebb. Túlságosan sohasem szabad megnyirbálni a sajtószabadságot. (L. Farkas Zoltán: A bidermeier 12—13. oldal.) ia8) F. W. Foerster: Élet és jellem, Budapest 1920. 260. o. Anglia talán éppen az az ország — irja Gineverné166) ahol a vagyon a legegyenlőtlenebbül oszlik meg az osztályok között és mégis a szegény osztály aránylag távolról sem érez annyi ellenségeskedést a gazdagok iránt, mint másütt, még pedig azért nem, mert — ha ez csupán illúziókeltés is — a gazdag osztály ezer, meg ezer tagja mozog közöttük barátságos érintkezésben. Midőn az angol egyetemi telepek (University Settlement) életét festi — azt irja, hogy az osztálygyülölségnek a századrésze sem maradna meg, ha az osztályok valamivel jobban ismernék egymást. Ezt teljesen osztjuk. A szegényebb néposztályokkal való barátságos érintkezés nevelő hatását továbbra is felhasználatlanul hagyni — igazán nagy hiba volna. Miért ne lehetne az egyetemi telepek gyönyörű intézményét nálunk is megvalósítani ? A kérges tenyerek szorításától ne féljünk, csak az aranyfüst keserüli meg a daróc dörzsölését — a vert arany ragyogóbbá válik tőle — irja Gineverné. Különösen a müveit középosztálynak a munkássággal való barátságos érintkezése — és itt nem illúziókeltésre gondolunk, — amellett, hogy a nemzetnevelés szempontjából a legszebb eredményekkel biztat — még a legnemesebb élvezetet is jelenthetné mindkét félre, mert az emlberiség legigazibb tanulmánya az ember. A társadalmi munkára, már az egyetemi évek alatt kellene nevelni az ifjúságot. Kiváló szolgálatokat tehetnének ezen a téren a Pátronázs Egyesületek. Arnold Toynbee tanítványa, Canon Barnett, egyszer odakiáltotta az angol diákoknak:167) „Ha törődtök a szegényekkel, ha részvéttel vagytok a munkás iránt, miért nem jöttök és éltek közöttük? — Nem mint előkelők, akik leereszkednek az alacsonyabbakhoz, nem mint tiszták, kik az elesetteken segíteni akarnak, hanem egyszerűen, mint szomszédok, mint barátok és polgártársak!'' Az angol és az amerikai ifjúság ezt a felhívást a legnagyobb mértékben elfogadta. Ezek a körök egyenest a teljes műveltség követelményének tekintik, hogy valaki néhány hónapig, mint rezidens, valamelyik settlementiben tartózkodjék, vagy legalább hetenként néhány szabad, estéjét szociális munkának szentelje. Sőt Amerikában a nő'hallgatóknak minden nagyobb városban saját College Settlemcntjük van, melyeket volt egyetemi hallgatónők pénzén tartanak fenn. Newyorkbain a Columbia University diákjainak saját University settlementjük van. Ezek a telepek nem csak hogy minden némü szociális segitő tevékenységre nyújtanak alkalmat, hanem mindeneik előtt, az uri és a munlkiásosztály közti érintkezést is megalapozzák.108) Hozzáértő emberek mily áldásos nemzetnevelő munkát végezhetnének egy-egy ilyen settlementben. A tömcgkrimiinalitás csökkentése körül elsősorban a társadalmi nevelő munka szükségességét hangsúlyozzuk. A társadalmi munkának természetesen megvannak a maga veszélyei, — erre azonban itt nem térhetünk ki. Addig is, mig a megfelelő társadalmi egyesületeket sikerül életre kelteni, illetve a meglévőket átalakítani, az állam feladatát képezi a magyar néplélek nevelése. A forradalmak romboló munkáját kiküszöbölni, a tömegkriminalitást csökkenteni és ujalbb nagyszabású nemzeti vállalkozásokat előkészíteni, csak a néplélek ,M) Gineverné: Angolok, Budapest 1914. 34. oldal. ie:) L. Foerster: 266. oldal. 1M) L! Ugyanott.