Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetiologiai tanulságai [3. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 15 Büntetőitörvénykönyvünk intézkedik a bűntett vagy bűnt evő feldicsérééével szemben is.101) Nézetünk szerint, ha valamit szemére lehet vetni a magyar törvényhozásnak az izgatók letörése körül, ez nem annyira a Btk. hézagos voltában, mint inkább abban keresendő, hogy nem őrködött éberebb figyelemmel a büntetőtörvénykönyv végrehajtása felett. De ha voltak is Btk.-nek ebből a szemszögből nézve hézagai, talán pótolták azokat az 1921. évi III. t.-c. 5. és 6. §-ai.102) Angyal a töanegkriminalitás csökkentése érdekében — mint mondottuk — az izgatók felelősségrevonásának szükségességét hangsúlyozza s a tömegnézeteknek inkább a közvetlen tényezőivel óhajt harcbaszállni. Ez a követelés az ujabb törvényhozási munkálatok által — nézetünk szerint — kiegyenlittetett s ma már talán a törvényszakaszok szigorúbb alkalmazását lehetne csak szorgalmazni. Ezen a téren de lege ferenda bajos volna ujabb javaslatokkal előállani. Legyen szabad azonban, az olvasó figyelmét a tömegkriminalitás okairól szólva a tömegnézetek közvetett tényezőire is ráirányítani. Nézetünk szerint ugyanis a kriminalaetiológusnak s a kriminalpolitikusinak a tömegkriminalitás kórokozó baktériumainak vizsgálatánál nem szabad pusztán a tömegnézetek közvetlen tényezőire szorítkoznia, hanem mélyebbre hatolva ki kell terjeszkednie a tömegnézetek közvetett tényezőire is, aminők a faj, a hagyományok, idő, politikai és társadalmi intézmények, de főleg a tanítás és a nevelés, melyek valamennyien többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak a tömegkriminalitással. Mint fentebb emiitettük, rámutat ugyan röviden arra, hogy a megelőző tevékenység keretében oda kell haltr nunk, hogy az igen sokszor jogosultan, békétlen munkásosztály úgy gazdaságilag, mint a kultúra terén emelkedjék, ezzel azonban nézetünk szerint a tárgy korántsincs még kimerítve. A következő fejezetnek tehát az lesz a feladata, hogy rámutasson arra: milyen szerepet töltenek be a tömegnézetek közvetett tényezői, különösen a tanitás és a nevelés a tomegkriminalitás előidézése körül. VI. fejezet. A tömegnézetek közvetett tényezőinek, különösen a tanításnak és nevelésnek szerepe a tömegkriminalitás elődézésében. 1) A francia forradalom sajtója. 2) A magyar forradalmak sajtója. 3) A magyar közoktatásügy és a bolsevizmus Mig a kriminalaetiológusnak az a célja, hogy a társadalom életében ható bünbalctériumokat kutassa, rámutasson azokra a körülményekre, amelyek közepette legjobban éreztetik káros hatásukat, — a kriminálpolitikusnak az a feladata, hogy rávilágítson azokra az eszközök1M) Lásd a Btk. 174. §-át és az 1912. évi LXIII. t.-c. .19. szakaszát. lta) Lásd az 1921. évi III. t.-c. 5. ós 6. §-ait. A rendtörvőny 3. § szerint: aki az állami társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalomról vagy szervezkedésről kitelt•érdemlő tudomást szeren és erről a hatóságnak, mihelyst lehetséges jelentést nem tesz, az amennyiben részesség nem terheli vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő. Az előbbi bekezdés alapján nem büntetendő a tettesnek vagy a részesnek hozzátartozója. (1878. évi V. t.-.c. 78. §.) Nem büntethető a cselekmény akkor sem, ha a mozgalomról vagy szervezkedésről a hatóságnak, valamely köztudomású tényből, különösen sajtóközleményből értesülnie kellett. re, melyek a kriminalitást okozó baktériumok hatását a legeredményesebben csökkenthetik. A jelen fejezetben, mint mondottuk, a tömegnézetek közvetett tényezőinek, különösen a tanításnak és nevelésnek a tömegkriminalitásra gyakorolt hatását tesszük vizsgálódás tárgyává. Már most sietünk kijelenteni, hogy midőn fejtegetéseink végefelé kriminálpolitikai megjegyzéseinket is megtesszük, nem elégszünk meg majd annak a hangsúlyozásával, hogy a tömegkriminalitás csökkentése ugy érhető el legkönnyebben, ha a közigazgatási és igazságügyi hatóságok csak a negatívumokkal szállnak szembe. A gondolatközlés eszközei közül a sajtó lesz az a tényező, amelyikre szemlélődésünk elsősorban irányulni fog. Az élőszó, a szinház, a zene, a képzőművészetek, a filmipar mind szerepelhetnek, mint a tömegnéztek közvetett tényezői, de egyikük sem olyan jelentős, — és veszedelmes — tényező, mint a sajtó. A tömeglélektan kutatói mind nagy szeretettel fordultak a francia forradalom eseményei felé, mert a francia forradalomban mindaz előfordult, ami alkalmas a tömeglélek rejtélyeit kutatók érdeklődésének felkeltésére. A francia forradalom története kiváló szolgálatokat tett már és tesz mindazoknak, akik a forradalomcsinálás mesterségével foglalkoznak. A történelem az élet mestere s balgaság volna, ha tanulságait csak azok nem igyekeznének levonni, akik nemzetük életében bizonyos állandóságot szeretnének teremteni. Minő szerepe volt a sajtónak a francia forradalomban? 1. La Bruyere, a XVII. század egyik legbéketürőbb irója még azt panaszolta, hogy a franciának nehéz dolog irnia; mert a nagy tárgyak megbeszélése tilos!103) A hírlapi sajtó 1789-ig néma is marad. A rendek egybehivásától kezdve megváltozik a helyzet. Megindul a szabad vitatkozás és vele együtt a hirlapirás. Párisban a forrongás ideje alatt rengeteg sok elégületlen és félmüveit ember gyülekezett össze, akik keresvekeresték az alkalmat, hogy kenyeret és dicsőséget találjanak. Mindezek az újságírás uj mezejére vetették magukat. Minden nap száz uj hírlap indul, melyek szörnyű mód versenyeztek egymással.104) Némelyik annyira viszi propagandadühét, hogy ingyen küldözi szét lapjait. De akadnak agyafúrt konkurrensek, akik még ezeket is lefőzik, megjelennek a plakáthirlapok és Páris utcáin megindul a plakát-háború. Neményi Ambrus azt irja, hogy a nap 24 órája nem lenne elég, ha az ember mindazt el akarná olvasni, amit a forradalmi újságírók a közönség épülésére írtak.105) „Ezer meg ezer lap jelenít meg — irja — s az újságok e fegyelmezetlen sokasága volt az, mely a forradalomnak mindenik szakában döntött, jóban ugy mint rosszban. Szabadságra, terrorizmusra, részvétre, közönyösségre, gyávaságra s végül az apathiára a jelt megadta s a nép tömeget irányozta.100) A sajtó hatalma végre is tultengésbe csapott és gyűlöltté tette önmagát ugy, hogy 1793 március 8-án a konventben indítvány hangzott el arravonatkozólag, hogy a konvent mindazokat, akik újságírással foglalkoznak, taszítsa ki a kebeléből, mert „azok a szennyes teremtmények csak megmételyezik a levegőt, amelyben a törvény103) Neményi: 5. old. I<M) Ugyanaz 6. old. *w) Ugyanaz: 8. old. 1M) Ugyanaz: 9. old.