Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - Az Intelem, mint jogtörténeti kútfő

(83) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 zetet illetőleg, az állammal szembe fordulni — nincs jogalap. Ha volna} azt elsősorban az érdekelt birtokos venné igénybe a teljesértékü vétel-, illetve megváltási árat illetőleg. Az állam tehát jogilag és mondjuk etikailaga kivül áll az obligón. Ha tehát valaki ellen keresettel léphet fel a haszonbérlő, ugy az csak a birtokos Leli' t s az ő másodsorbani kártérítési felelőssége, mert a haszonbérelt jognak ellenértékét megállapithatólag megkapta, minden további nélkül és teljes jogalappal megalapítható. Teljesen egyre megy, hogy a vadászterület csonkulása! vagy megsemmisülését a birtokos e tekmtetiben vétkes vagy véletlen magatartása, törvény rendelkezése vagy természetbeni esemény okozta. Ha bármelyik ható ok eredményeképen megszűnnek az önálló vadászterület közigazgatásjogi előfeltételei, az érdekelt vadászati joga, törvényes alap hiányában, ipso facto megszűnik, akár saját jogán személyesen gyakorolja, akár haszonbérli azt. A különbség az ügynevezett rendes és a birtokreform során előálló helyzetek között csupán annyi, hogy a rendes esetekben a bérlemény köz (-igazgatás) -jogi jellegű tárgya azért csökken, mert a terület némely része maga a vadászati törvény rendelkezései folytán változtatja jellegét, itt pedig egy másik törvény rendelkezései idézik elő azon alapváltozásokat, melyek eredményeképen előálló helyzetre hatnak azután ki a vadászati törvénynek jogalapitó, jogváltoztató, illetve jogfosztó rendelkezései. Kolosváry szóbanforgó értekezésében ugy mondja, hogy a községi vadászterület haszonbérlője az eddigi joggyakorlat szerint a bérelt területnek a vadászati törvény rendelkezései folytán bekövetkezett csonkulásait tűrni tartozott, illetve tartozik. Ha tartozik ezt tűrni, tiirlozhatik ezt a magánvadászterület haszonbérlője is tűrni egy végelemzésben ugyancsak törvényre visszavezethető s igy ugyancsak „kénytelennek" minősíthető mecsonkulásokkal szemben is, bár itt már komplikálódhatik a kérdés a terület magánvadászterület jellegének teljes megsemmisülésével, amikor aztán már nincs kinek ,,tűrni", mert az alany megszűnt. Talán felesleges mondanunk, hogy mindazon tulajdonváltozási égetőkben, hol a „vadászteiülct" mint olyan sérelmet nem szenved, korlátozatlanul érvényesülnek a magánjogi jogelvek, különösen a ,,Kauf bricht Miethe" elve. A felvetett kérdés, — mint erre annyiszor utaltunk — a magánjog és közjog határmesgyéjén fekszik s igy megoldása történhetik magánjogi, és történhetik köz(-igazgátási) - jogi elvek szerint. A megoldás aszerint lesz helyes vagy helytelen, amint az épen szabályozott viszonyban megállapithatólag csak a magánérdek dominál vagy azt a közérdek eszméje uralja. Meggyőződésem szerint itt az utóbbi esettel állunk szemben s mert a kérdés jogi rendezésének irányelveiről van szó, voltam bátor ennek a nézetnek is kifejezést adni, hogy a kérdés igy minden oldalról kellő megvilágításba kerüljön. Végezetül még csupán annyit, hogy nem mulaszthatóm el annak nyomatékos hangsúlyozását, miszerint, ha sikerült a kérdés helyes megoldásának nyitjára jutnom, ugy az erre vezető eszközt, Kolosváry szolgáltatta részemre. Vadászati jogunk dogmatikus helyes felfejtése tette ezt lehetővé! Szontagh Vilmos dr. X, Az Intelem, mint jogtörténeti kútfő Legközvetlenebb források: dr. Angyal: Büntetőjog tankönyve. Dr. Kosutány: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Magyar Törvénytár milleniumi Franklin-féle kiadás. Bartal: Uj Magyar Múzeum, 1852. évf. I. Békefi: Szent István király Intelmei (Századok,. 1901. évfolyam). Schiller: Das erste ungarisehe Gcsetzbuch, das deutschc Becht. Corpus Juris Hugarici. Collar: Históriáé jurisque publici Regni Ungariac Amoenitates. Isiodorus: Etymologiac. Simon de Keza: Gesta Hungarorum sive Hunnorum. Pray: História Regni Hungáriáé. Az első írott törvényünk Szent István királytól maradtak reánk, — jóval az 1000. év után . . . Az első magyar király törvényei az Admonti, a Bécsi-, Turóczi- és Ilosvay-íéh kódexekben maradtak fenn, — de nem teljes szövegben; ami fenmaradt, csak fogyatékos összeírás. Szent István királynak két törvénykönyve maradt reánk. Az első könyv a Liber Decretorum Primus, vagy másként az Imre herceghez intézett intelem, a következő jogtörténeti anyagot tartalmazza: 5. fejezet: A türelem gyakorlásáról és az igazságszolgáltatásáról. Türelem és igazságos Ítélkezés a királyi korona ötödik ékessége. 1. Dávid király és próféta mondja: Isten Ítéletedet add a királynak. És ugyanez más helyen: A királyi tekintély Ítéletet iszeret. A türelemről Pál apostol beszél: Türelmesek legyetek mindenkihez. És az Úr az Evangéliumban: Békességes tűrésetek által bírjátok lelketeket. 2. §. Erre törekedj fiam! Ha óhajtod a királyság tiszteletét, ítéletet szeress, ha uralni akarod lelkedet, légy türelmes. 3. Szerelmes fiam! Valahányszor ítéletre méltó ügy, vagy valaki főbenjáró ügyben elédbe jön, légy türelmes hozzá és ne esküdözzél, hogy őt megbünteted, mert ez gyarlóság és erőtlenség lenne; mert a bolond fogadkozások erőtlenek, és ne itélj te magad, nehogy alábbvaló ügyek által csorbát szenvedjen királyi méltóságod, hanem az ily ügyet bocsásd inkább a bírákhoz, akik megvannak bízva, hogy törvény szerint határozzanak. 4. óvakodjál biró lenni és öruíj annak, ha király vagy és annak neveznek. A türelmes királyok uralkodnak; a türelmetlenek ellenben^ zsarnokoskodnak. 5. §. Amikor pedig méltóságodhoz illő dologban Ítélkezned kell, itélj türelmesen, könyörületesen és irgalmasan, esküdözés nélkül, hogy koronádat dicséret és ékesség illesse! A Liber Dccretorumnak ezen könyve a maga valójában nem is törvény, hanem erkölcsi oktatás (Morum instituiio) vagy másként — mint általában szokták' e könyvet emlegetni: Intelem (Admonitio), — i^y tulajdonképen jogtörténeti forrásként se volna kezelhető. Figyelembe véve azonban, hogy ez az Intelem —részben világot vet arra, hogy az első magyar király jogi — büntetőjogi szempontból miként gondolkozott, — milyen elveket óhajtott fia és vélt utóda által követtetni, — jogtörténeti szempontból forrásértékűnek tekinthető. Ami az Intelem keltét illeti, —ugyanaz áll, mint az egész Decretorum Liberről, — t. i., hogy az nem Szent István király életében kelt. — A törvénytári szöveg végén ugyanis ez olvasható: „Explicit decretorum S. Stephani Resis promulgatum Strigonii Anno 1035." — Azaz: „Végződik Szent István királynak Esztergomban, .1035. évben kihirdetett dekrétuma". Szembetűnő, hogy Szent István királyt, még a kiadás idejében, — tehát életében — már szentnek nevezi. Dr. Kolosváry Sándor volt kolozsvári egyetemi tanár, a jogforrások nagyszorgalmu összeállítója, a Magyar Törvénytár milleniumi Franklin-féle kiadásában a bevezető részben megjegyzi, hogy senki nem volt még életében szent, — tehát nyilvánvaló, hogy ez a szöveg későbbi keletű, — abból az időből való lehet csak, amikor Szent István király már szentté avattatott, — s igy