Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 5. szám - A tömeglélektan aktuális kriminalaetiologiai tanulságai [2. r.]

(69) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 nem kétségen felül bünös de nem lehetnek-e büntársai? Nem jobb volna-e — kérdi, hogy az időt huzza — az igazságot ügyesen kisajtolni belőle Abbaye tömlöcben? A sansculottizmus tapsol s már majdnem sikerül Foulont a tömegből kiszabaditani, midőn megérezve, hogy az ötlet javára szólt, önkéntelenül szintén tapsolni kezdett.,, Nézd, értik egymást, — kiáltotta sötéten a sansculottizmus, egyszerre a gyanakodás dühe lángolva föl bennük. „Barátim, — mondá egy „jóruhás egyén" előlépve — mi szükség itéletet tartani ezen ember fölött ? nem. el volt-e ő már itélve harminc év óta?" A sansculottizmus vad orditozás közt megragadja ezer kezével; hurcolják a Placc de Greven keresztül a „Lanterne"-ra, a lámpavasra, amely ott van a Rue de la Vannerie sarkán; s a boldogtalan keservesen könyörög életeért a süket füleknek. Csak a harmadik kötéllel (mert kettő elszakad s a nyöszörgő hang még mindig az életért könyörög) tudják annyira vinni, hogy végre függ! Testét végigvonszolják az utcákon, feje magosan van egy dárda hegyén, szája füvel teletömve: s igy hordoztatik meg egy füevö nép pokoli orditozása közt. 58a) A tömegek - irja Le Bon, 58, b) - mindenütt asszonyi természetüek, de legtöbb asszonyiasság van a latin tömegekben. Aki rájuk támaszkodik, igen magasra juthat nagyon gyorsan, de közelében jár folyton a tarpeii sziklának és biztos, hogy egykor le fog róla zuhanni. A tömegek gondolkodása, ha ugyan lehet ilyenről beszélni, nagyon alacsonyfoku. A képzettársitásnál csak nyomai vannak meg az analógiának és. szukcessziónak — irja De Bon. 59) A nikolapalomai állomáson összesereglett elvtársakat hiába próbálja megnyerni észérvekkel az állomásfőnök (a katonai osztag és a népbiztosok utján a sürgőssége, államérdekek). A szónok hypnotisálja a tömeget, megcsillogtatja előttük a qui prior tempore — potior jure elvét s a tömeg ezt az ezuttal látszólagos igazságot vakon követi. A vonatok beérkezésük sorrendjében indulnak, elsőnek a személyvonat, amelynek a legkevésbbé sürgős az utja, másodiknak az express, a fontos államhireket vivő népbiztosokkal s végül a katonai büntetőosztag, amelynek a proletár haza szempontjából talán legsürgősebb lett volna az utja. A tömegek képzelőereje roppant erős és fogékony a benyomások iránt, mint mindazoknál a lényeknél, melyeknél a logikus gondolkodás nem számit. 60) Párisban 1791 julius 17-én vasárnap hosszu papirtekercs, fölül kérvénnyel, melyet Brissot, Danton, a cordelierek és jakobinusok szerkesztettek. — volt kitéve aláirás végett a haza oltárának faállványára. A reggeli órákban egy hazafi, vagy honleány, midőn ott állt a haza oltárának szilárd deszkapárkányzatán, hirtelen, leirhatatlan meglepetéssel, mintha a rájahal villamossága érte volna, ugy érzi, hogy cipője talpát alulról keresztülszurták. Hirtelen felkapja ezen villany által érintett talpat és lábat és abban a pillanatban látja, hogy egy furónak vagy lyukasztószegnek a hegye nyulik fel a szilárd deszkapárkányzatból, s most gyorsan visszahuzódik. Titok, talán árulás? A tömeg képzelete azonnal müködésbe jön és érezteti hatását, A faalkotmányt szétbontják s ime két szegényes külsejü ember rejtőzik ott, furóval kezükben; az éj folyamán kellett odahuzódniok. Eleség van velük, de lőporos hordó, amint látni lehet — nincs. Vaillatóra fogják őket, de nem sikerül egyebet ki58a) Carlyle leirása. I. köt. V. könyv. IX. fejezet. A lámpa. 58b) Le Bon: 32. old. 59) Le Bon: 52. old. 60) Le Bon: 59 old, csikarni belőlük, csak azt, hogy a kiváncsiság vitte oda őket, Azért furták ki a, deszkát, hogy egy -kis nézőlyukat kapjanak: s hogy azon át lássák talán némi buja vággyal mindazt, ami ezen a nézőlyukon keresztül látható. „A patriotizmus — irja Carlyle — felbőszitve magát feltevések, gyanu és mende-mondák által, vallatni kezdi ezen két emberi lényt s azután ujra vallatja őket; bezárja őket a legközelebbi őrházba, majd ismét elővonszolja, egyik képzelődő csoport a másik kezéből tépi ki őket: mig végre az ideges izgatottság ilyen végletes állapotában a patriotizmus felakasztja őket, mint Sieur Motier kémieit s életük és a titok mindörökre ki lőn szoritva belőlük. Előttünk csak annyi bizonyos, hogy furójuk, ennivalójuk s egy falábuk volt nekik s ott fulladltak meg a lámpavason, mint ahogy a legszerencsétlenebb bolondok meghalhatnak. ''61) A tömegek csak képekben tudnalk gondolkozni és csak képekkel befolyásoltatják magukat, ezek a képek rémitik meg, vagy kápráztatják el őket és inditják tettekre — irja Le Bon. 62) A nikolapalómia. menetrendváltoztatás csak megeősiti Le Bom-nak azt a tételét., hogy,, husz kötet kései beszéd nem ér annyit, mint néhány frázis, ha odajutott a meghóditandó agyvelőkbe. "63) Az ötszázak tanácsa előtt álló csapatokat Lucien frázisa mozditotta meg. Szinpadias gesztussal leragadta az egyik tiszt kezéből a. kardot s a bátyja mellének szegezte: Esküszöm, leszurom az édes bátyámat, ha valaha veszélyeztetni merné Franciaorszáig szabadságát. Murat parancsára megperdülnek a dobok, majd magához rendel egy csapat katonát s dörgő haragon elkiáltja magát: Fiaim ! dobjátok ki az egész bandát a teremből! Nevetnek! Végre! Szuronyt szegezve, de anélkül, hogy bárkát is megszurnának, jókedvüen, nevetve tuszkolják ki a képviselőket. A lehunyó nap szürkületében össze-vissza kavarodik minden, piros tógák, barettek, gárdista csákók. Az utolsók az ablakon keresztül menekülnek. 03a) Ha valiaki. még ezek után kételkednék a frázisok, a szónoklatok erejében, bátor vagyok a Desmoulins Camille beszédjére utalni. mely csak nyolc mondatból áll. azonban tömve képekkel, minők,, kergetett nyulak", esztrengájukba összekergetett. juhok", „elnyomók ós elnyomottak",, gyors halál, vagy örökbe valló megszabadulás!" Azt hisszük, nem tévedünk sokat, ha a dadogó Camille hatásának titkát a fenti képeikben és hasonlatokban keressük. Napoleon ugy játszott a. tömegek képzeletével, mint a zsonglőr a labdáival. .. Befejeztem a vendéei háborut és közben kiatholikus lettem — mondotta egy izben az államtanácsban —; megvetettem a lábam Egyptomban s közben, muzulmán lettem; megyertem magamnak az olasz papságot azáltal, hogy ultramontán lettem. Ha a zsidó népet kormányoznám, visszaállitanám Salamon templomlát!"64 Folytonosan foglakozatatta környezete képzeletét. Erre gondolt győzelmei, beszédei, tárgyalásai közben és minden tettében, mint láttuk, még a halálos ágyán is. Szónoklatai retorikai remekmüvek. Legfőbb sajátságuk, hogy elsősorban a fantáziát foglalkoztatják, Ime egy-kettő belőlük: „Katonák! 61) Carlyle: II. köt. IV. könyv. IX. fejezet: A sortüz. 62) Le Bon: 59. old. 63) Le Bon. 63a) Emil Ludwig: 140. old, 64) Le Bon: 6. 1, old,