Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Leopold Wenger: Der heutige Stand der römischen Rechtswissenschaft ; Erreichtes und Erstrebtes. München, 1927, X+113 lap [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 37 a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Á 98 lapra terjedő és öt fejezetből álló tanulmányt két s/.ép műmelléklet is disziti. A szerző mindenekelőtt tisztázza a Kray-család eredetét, majd behatóan foglalkozik Kray .Jakab ifjúi évei* vei és kutatja azokat a nevelő tényezőket, melyek egész egyéniségének fejlődésére hatással voltak. Külön fejezet szól Kray Jakab azon szerepéről, melyet a késmárki Thököly^féle várkastély és tartozékainak visszaszerzésénél kifejtett. Kray Jakab közszolgálati működése is eredeti levéltári kutatások alapján nyer megvilágítást és részletesen analitikus módszerrel mutatja be a szerző Kray Jakab diplomáciai szolgálatait II. Rákóczi Ferenc érdekében. Uj megvilágításba kerülnek e fejezetben azok az összeköttetések, melyek I. Frigyes porosz király és II. Rákóczi Ferenc között fennállottak és mely diplomáciai események középpontjában á'löH a fejedelem hűséges hive Kray .Jakab, akinek vértanuságáról külön fejezetben emlékezik meg a szerző. 2. Surányi-Unger Tivadar: „A gazdaságpolitika tudományos alapkérdései," Budapest, 1927. XI. és 280 1. Szerző az alkalmazott közgazdaságtan problematikájának rendszerét óhajtja ebben a munkájában nyújtani. A közgazdaságtan értékítéletei körül ujabban támadt széles medrü vitából indul ki és ezen vita tanulságaként azt a következtetést szűri le, hogy a gazdaságpolitika normatív résztudomány. Különbséget kell azonban tennünk a gaz^ daságpolitika heteronóm és autonóm céljai között, mely utóbbiaknak érvénye független általános világnézeti felfogásunktól. A gazdaságpolitika ezen autonóm, tehát teljesen önálló céljai a gazdaság fogalmából, mint a közgazdaságtan kiindulópontjából a teleologikus megismerés utján vezethetők le. Munkájáiink második felében a szerző ezt a levezetést kísérli meg cs ennek kapcsán egysegei szem^ pontokból összefoglalt, újszerű rendszerét nyújtja a gazdasága politika problémáinak. Emlékirat az egri érseki jogakadémiáért a kultuszminiszter sérelmes rendelkezései miatt. A kultuszminiszternek a felekezeli jogakadémiák elsorvasztását célzó rendeleteit az egri érseki jogakadémia is sérelmesnek találta magára nézve és néhány egri jogtanár ,,Emlékirat a kath. egyház főiskola fenntartási joga [tárgyában" cimen felsorakoztatja súlyos érveiket a kultuszminisztérium jogakadémiaellenes kultúrpolitikája ellen. A sérelmezett 50150/1927. és 47061/1927. sz. kultuszminiszteri rendeletek súlyosan veszélyeztetik a r. kath. egyháznak főiskola fenntartási jogá*, még pedig törvényellenesen, melyet az 1868 évi XLIV. t.-c. 26. §-a világosan és kifejezetten biztosit. Az idézett törvény, amennyiben benne állampolgárok, nemzetiségek és egyházak természeti és alapjogai szabályoztatnak, valóban alaptörvény számba megy, s mint ilyen, alkotmányunk integráns alkotórésze s épen ezért nem mert soha hozzányúlni a törvényhozás sem, annál kevésbbé lehet erre hivatott a kultuszminisztérium. Épen ezért a kultuszminiszternek e tárgyban kiadott és sérelmezett rendeletét, melynek jogosan következtethető végcélja a jogakadémia megszüntetése, a „kath. egyház és a keresztény kultúra veszedelmének" tartják. Kifejti az emlékirat a kath. egyház oktatási, illetve iskolafenntartási jogát, melyet a felvilágosodás óta királyi privlegiumok szabályoznak, de amelyek megcsorbítása, ha a főiskolák az állam által előirt szabályoknak megfelelő működést fejtenek ki, nézetük szerint még az apostoli király sem vonhatja meg az alkotmánv megsértése nélkül és annál kevésbbé teheti ezt jogszerűen a kormányzatnak egyik szerve. Az emlékirat hivatkozik a corpus iuris canonici-re (1375. §.), „mely kifejezetten megállapitja, sőt kötelezően előírja egyházunknak a főiskolák fenntartásában való részvételét (1379. §.)." A „pozitív jogfenntartáson" kívül mint a jogakadémia létéhez fűződő „gyakorlati erdeket" említi az Emlékirat az egyetemi tanári karnak a jogtanárok közül való állandó succerescentíáját. Részletesen felemlíti az emlékirat az egri érseki jogakadémiához fűződő kath. érdekeket és megszüntetésének káros társadalmi kihatásait, melyeket különösen Eger város és Heves vármegye éreznek meg legjobban. A kulluszkormánynak az 1920. évi XXV. t.-c. alapján kiadott 47.061/1927. IV. sz. rendeletét, mellyel a hallgatók létszámát Egerre nézve 40-ben állapítja meg, hasonlóképen sérelmesnek találja, mivel ebben céltudatos einéptelenitést látnak. Szemben áll ezzel az egyetemek túlzsúfoltsága, hol már e miatt sem adható megfelelő jó képzés a jövendő jogászgenerációnak. Nem éri el tehát a sérelmezett rendelet közvetlenül kitűzött célját sem, a jogásztulprodukció eliminálását, mert annak egyedüli helyes módja a jogi oktatás reformja. A kultuszminisztérium ténykedése tehát nemcsak a prot. egyházak alkotmányos jogait sérti, hanem a kath. egyházra nézve is veszélyes és épen ezért a felekezetek együttesen küzdenek ellene. |Dr. Molnár Imre élete cs niunkHssága.| A Miskolci Jogiászélet szeptemberi (IX.) számában közöltük Molnár Imre dr., a nagyváradi jogakadémia nyúg. ny. r. tanárának halálát, azonban mivel a hir lapzártakor érkezett, hely- és idöszüke miatt nem terjeszkedhettünk ki a megboldogult kartársnak életére és irodalmi munkásságára. Tekintettel arra, hogy az elhunyt élettörténete kulimképét nyújtja a nehéz viszonyok között élő tudós munkásságának, szükségesnek tartottuk azt a követ kezűkben közreadni: Molnár Imre dr.-t, mint Hoffmann Fáinak, a kiváló romanistának kedves tanítványát és párt fogóit ját nevezte ki 1869-ben báró Eötvös József & nagyváradi jogakadémiához helyettes tanársegédnek, 420 frt. évi fizetéssel. 1870-ben az ausztriai jogot tanította, mini helyettes tanár. Az 1870—71. tanévre ugyancsak báró Eötvös állami ösztöndíjjal Német országija küldötte a büntetőjog cs jogbölcselet tanulmányozására. Az első félévet Berlinben, a.második félévet lleidelbergben töltötte- 1872 elején a budapesti in. kir. tudomány egyetemen megszerezte a büntetőjogból az egyetemi magántanári képesítést, s ekkor rendes tanársegéddé lépett elő. 1873-ban a kassai jogakadémiára neveztetett ki a magyar alkotmány és jogtörténet, a magyar közjog, valamint a közigazgatási és pénzügyi törvényisme ny. rk. tanárává. 1874-ben az