Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - Sutherland: Criminology, Philadelphia, 1924 [Könyvismertetés]

g MISKOLCI JOGASZÉLET (Í4) vuyházuk segélyezésérc, különösen építkező egyházak gyár molitására; 2. a superintendens illőbb díjazására és a csekély fizetéses lelkészek némi dotációjára ; 3. a lekészi özvegyek és árvák Ínséges sorsának enyhítésére. Az alapítványt a báró még életében tette s az alapítványi okiratot 1876. év október hó 19-én írták alá a budapesti ref. egyházi épület tanácstermében a tizenegy prot. egyházkerület (dunamelléki, dunántúli, tiszáninneni, tiszántúli, erdélyi református, továbbá dunáninneni, dunántúli, bányai, tiszai ág. hitv. eV. egyházkerület, erdélyi ev. országos konszisztorium és végül a magy. unitárius vallásközösség egyházi képviselő tanács) képviselői. Baldácsy Antal kikötötte magának haláláig a hagyományozott birtokok kizárólagos használati jogát. Halála az 1878. évben augusztus hó 7-én hirtelen következett be, miután Debrecen két szavazattöbbséggel megválasztotta egyik kerülete képviselőjének. Halálakor az alapítványi bizottság 10.112 hold birtokot vett át, melyből azonban még Baldácsy első felesége rokonait Hunyady József grófot és annak hozzátartozóit kellett kielégíteni. Szerző részletesen ismertette azután a birtokperek és a peres felek között létrejött egyezségeket. Több kisebbrendbeli alapítványt is kellett kihasítani az alapítványi birtokból, ugy hogy hat esztendő is eltelt, mig végre a zárszámadás első feleslegét 8000 irtot az 1883-ban meghalt Török Pál ref. superintendens özvegyének juttatta oda az alapítványi bizottság. Az alapítvány kezelésére alapítványi igazgatóságot szerveztek az egyházkerületek meghatalmazottjai. Az alapítványi igazgatóság áll az elnökön és jegyzőn kivül 7 tagból. Az elnök megbízatása 3 évre szól, megbízatásának lejárása után azonban újból mégválasztható, Szerző most külön-külön fejezőtekben ismerteti Tisza Lajos (1888—£897), Tisza Kálmán (1898—1912), Bánffy Dezső báró (1903—1912), Laszkáry Gyula (1912—1913) és dr. Zsigmondy Jenő (1913—-1926) elnöki működését Különösen nehéz viszonyok között vezette a legutolsó elnök a Baldácsy alapítvány kezelését, amikor a háború után beállott munkahiány, a forradalom, oláh megszállás, majd a földbirtokreform következtében nemcsak csökken a báró Baldácsy protestáns alapítvány jövedelme, hanem annak ingó és ingatlan vagyona egyaránt súlyos károkat szenvedett. Dr. Zsigmondy Jenő érdeme, hogy 1,926. év végén a 1 ialdácsy-alapitvány ingó vagyona 107,487.700 K volt értékpapírokban és 95,549 086 K készpénzben. Az ingatlan vagyon jobban volt átmenthető, amenynyiben.az jelenleg 7000 kat. hold 1054 öl Dévaványán, Fegyverneken, Kisteleken, Nagykörűn és TiszarolTon együttesen. Függelékben közli a szerző az alapítvány-levél hiteles szövegét (101—106. 1.) s aztán még egyéb érdekes, az alapítványra vonatkozó eredeti okiratokat. A „báró Baldácsy protestáns alapítvány" nemcsak megmentette az átélt nehéz válságos gazdasági években a magyarhoni prot. egyházakat a súlyos terhek alatt való összeroskadástól, hanem közelebb is hozta az egyes prot. egyházakat egymáshoz, mert közös értekezleteken a Baldácsy alap ügyeinek megtárgyalása folytán sua spontc kialakult a közös prot. bizottság is. Báró Baldácsy prot. alapítványa érlelni kezdi a nemeslekü hagyományozónak uniós törekvéseit a prot. egyházak kebelében. A szerző alaposan és jól dolgozott, csak Baldácsy Antal báró jellemzését nem tartjuk szerencsésnek, különben állításai eredeti forrásokon épülnek fel. Egyháztörténeti, de egyházjogi szempontból is érdekes problémát oldott meg. Dr. Bruckner Győző. \ Sutherland, Criminology, Philadelphia, 1924, 643 oldal. A modern bűnügyi tudományok a kriminalitás okait kutató és tárgyazó kriminolaetiologiát és a bűncselekmények elleni küzdelmet szolgáló eszközök hatását taglaló poenologiát összefoglalják és az igy nyert problémakomplexumot a kriminológia névvel jelölik meg. Bár a megbeszélendő, az északamerikai irodalomban jelentős feltűnést keltett munka is ezt a címet viseli, eleve jelezzük, hogy tartalma eltér a fentebb jelzett megállapítástól, amint ezt Sutherland munkája tartalmának rövid vázlata is mutatja. Sutherland munkája összesen 25 fejezetre oszlik, amelyekben a kriminológia, a jog és törvény, valamint a bűncselekmény tárgyában az elméletben leszürődött nézetekkel polemizál; majd vázlatosan a bűnözés tárgyában végzett statisztikai adatgyűjtések eredményeiről számol be; azután a bűntettesek osztályozásának a problémájára tér ki. A munkának jelentős részét képezik azok a fejtegetések, amelyekben a bűnözésnek egyes tényezőiről számol be; itt aztán főként azokra a kriminalitási tényezőkre fektet különös súlyt, amely ele az északamerikai viszonyok közt jelentősek, mint például a faji tényezők, a négerek kriminalitása; vagy amelyeknek a megoldását az északamerikai szakemberek különösen szivükön hordják, mint például a degenerációnak és közvetve az átöröklésnek a kihatását a kriminalitás terén. A kriminológia tulajdonképeni köréből való jelentős kitérést képeznek azok a fejezetek, amelyekben a rendőrség szervezeti kérdéseit érinti és ahol a népigazságszolgáltatás (Popular Justice) megnyilatkozásairól, az u. n. Lyneh-Justiz esetről számol be; ugyanez áll arra a fejezetre nézve is, amelyben elég hosszadalmasan a büntető bíróságok és a fiatalkornak bíróságainak szervezetével foglalkozik; megengedjük, hogy van összefüggés ezen utóbbi problémák és a kriminalpolitika feladatai közt, mégis a legtöbb itten érintett kérdés, például a bizonyítás (271. J,d.) vagy a rendes büntető perben való nyilvánosság kérdése (279. old.) meglehetősen kivül esik ugy a kriminálpolitika és következésképen a kriminológia köréből is. Sutherland hosszasabban foglalkozik azután még a büntetés eredetének, fejlődésének és történetének, valamint a büntetés ökonomájának problémáival, majd pedig az egyes büntetési eszközökkel is. Itt találjuk azután az északamerikai börtönügy történetének, szervezetének és mai állásának rövid foglalatát is; és itt érinti azután a mai börtön ügyeknek néhány kényes problémáját, mint például a rabmunkának, az elbocsátás, a feltételes szabadságrabocsátás kérdéseit is. Végül a megelőzés kérdésének érintésével zárja be munkáját Sutherland. Kétségtelen, hogy Sutherland munkája az európai szakembernek kezében érdekes olvasmányt képez; bennünket sok érdekes amerikai életmegnyilatkozás tekintetében tájékoztat mint például a 249. s köv. oldalon a Ku Klux Klan tevékenysége tekintetében. Viszont azonban az európai büntetőjogtudomány mai állásának szintjéről nézve a munka nem állja meg a kritikát. Ezen állitásunk hosszasabb bizonyítása helyett helyszűke miatt alig foghat helyt; csak néhány kifogásunkra, akarnánk itten reámutatni. Először is kutatásai nem eléggé mélyek, hanem inkább a felszínen mozgók, nem annyira általános érvényűek, hogy tudományos jcllegüeknek volnának minősíthetők, ellenkezőleg többnyire csak az aktualitások szine-