Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 Meg kell e helyütt is állapitanom azt az utóbbi időben ritkán előforduló esetet, hogy ez a törvényjavaslat — kis terjedelme dacára — ugy az igazságügyi bizottságban, mint a plenumban igen alapos megvitatásban részesült. A javaslat ellen az általános vitában nyolc képviselő szólalt fel és pedig dr. Bródi Ernő, Kerekes Mih&y, Szilágyi Lajos, Rassay Károly, Pető Sándor, Ballá Aladár, Bárczy István és Drozdy Győző. Kifogásaik lényege a következő volt: 1. hogy a törvényre nincs szükség egyrészt, mert nincsenek olvan felforgató veszedelmek, melyektől a hazát meg kellene védeni (Ballá), másrészt és főképen azért, mert az érvényben levő büntető törvények rendelkezései alapján is megtorolhatok iaz állam és a társadalom törvényes rendje ellen elkövetett bűncselekmények. Hivatkoztak e vonatkozásban a Btk. 127., 133., 134., 171., 172., 175., 176. és 177 §-aira. A kezdeményezők és vezetőkre nézve a Btk. 69. §-ának első pontjára, az 1914. évi 40. t.c. (hatóság védelme), sőt az 1920. évi VI. t.-c. által fenntartott 1912. évi 63. t.-c.-re, — pedig egyesek ennek az eltörlését kérték. — A katonai fegyelem megbontására vonatkozó kísérletekre nézve, ez utóbb idézett törvény 22. §-ára ázzál, hogy ha ezek a rendelkezések nem eléggé szigorúak, vagv a bűncselekmény megjelölése tekintetében kiegészítésre, módosításra szorulnak, az novelláris uton is eszközölhető. 2. A javaslatban nincs kifejezésre juttatva,, vájjon kizárólag a bolsevista és kommunista uralom, mozgalom ellen iránvul-e1? Nincs meghatározva a védelem tárgva. az állami és társadalmi rend fogalma. Hv alakban könnven alkalmazható lesz az, az ártatlanok üldözésére, politikai célokra, sőt Drozdy szerhit e törvény alánján a hatalmon levők kisaiátithatják a közvéleménvt, elnémíthatnak minden ellenvéleményt, elnémíthatják azokat is, akik a közszabadságokért küzdenek. 3. Szerintük az állami és társadalmi rendet nem törvnivekkel ,hanem a szociális bajok orvoslásával, jó szciális intézmények létesítésével kell és lehet hathatósan védeni. 4. A hatalmi túlkapásokat kell szigorúan mnegtorolni, a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló törvénvt és ez alapon kiadott szükségnendcleteket hatályon kívül helyezni, a polgári elemeket a katonai nyomozás és büntető eliárás alól kivenni. (Két utóbbi időközben megtörtént.) 5. Enyhíteni kell a javasolt büntető rendelkezéseket mert drákói szigorúak a közszabadságot, a sajtót, gyülekezési jogot Stb. gúzsba kötik. 6. Ballá szerint a legitimisták védelmét célozza. Bávezv szerint a szociáldemokrácia elvei melletti aeátáeiőt leszi lehetetlenné. — Drózdv szerint bosszútörvény, m^lv a nyomdász-sztráik imiiatt alkottatik. végül 7. áttöri a büntetőjog íeddigi alapvető elveit. A javallat mellett az igazsácnio-ví Tníniszteren és az előadón kívül 11 képvi«elő szólalt fel és pedig: Somogyi Tsi+ván, Pröhle Vilmos, TTaller József, gróf Aí>ponvi Albert. Turi Béla. Mahnuka Imre, Tusnádi Kováé* József. Zákány G-vula. gróf Andrássy Gyula, Csukás Endre és TTornvánszkv Zoltán. Szerintük alnritalan az az ellenzéki kifoo-ás. hogv a törvényre azért nincs szükség-, mert az érvénvben levő törvén-w-ek ídnnián is meo'torolhntnk a javaslatbn foglalt MíneaoIríkm^uWk. híszmi ismételten hangoztatták az elVn^éki Ionok és kér>viselők. hogy a kornmunísda !^-í+övpoioiir pllipn r»íncsenek tm^°"l!eW) rend^lkp^écíAV a hiíri+p^ntöTnrpi-ívpkben. TV pftől eltekintve n bíí^+et^+örvénykönyvnek és a többi törvénynek az ellenörök által hivatkozott §-ai valóban nem is alkalmasak az állami és társadalmi rendet veszélyeztető alattomos és eredményekben még meg sem nyilvánuló bujtogatások, hangulatkeltések, összesugások, titkos szervezkedések megtartására, — ezek csak a tettekben és eredményekben már megnyilvánuló konkrét bűncselekmények megtorlását teszik lehetővé. — De nem lehet — az állam érdekében — addig várni, mig a bolsevista, törekvések számára a talaj előkészíttetik, a mozgalom kitör. A Btk. 127. § egyébként, csak azokat a cselekményeket bünteti, melyek arra vannak irányozva, hogy — a volt monarchikus kapcsolattól imimár eltekintve 1. a trónöröklés törvényes rendje erőszakkal megváltoztassék, 2. a magyar állam alkotmánya erőszakkal megváltoztassék, 3. a magyar állam területe vagy ennek valamely része erőszakkal idegen uralom alá jusson vagy az államtól erőszakkal elszakitassék. — Tulajdonképen tehát ez a törvényes rendelkezés csupán az alkotmányt és a területet védi és csupán azt a konkrét tettet vonja büntetés alá, mely bebizonyitotan az alkomány megváltoztatására, és a terület épségének megtámadására irányul, de nem védi az egész közületet, a közrendet; holott e törvény nemcsak az állam, de a társadalom rendjét is védeni kívánja és minden felforgató törekvés ellen irányul, még ha ki nem mutatható is, hogy a tettes szándéka, a magyar állam alkotmányának felforgatása, vagy területének megcsonkítása, idegen uralom alá juttatása volt és ki nem mutatható az sem, hogy ez a bebizonyított törekvés mily konkrét cselekményekben nyilvánult volna (meg. A Btk. 133. §-a pedig nem e bűncselekményre, hanem a Btk. 126. 5-ában meghatározott felségsértésre (a király elleni sértések) vonatkozó előkészületi cselekményt bünteti, mig a Btk. 134. §-a az egyenes felhívást; holott e törvény az olyan visszaéléseket is büntetni kívánja, amelyek felhívás nélkül alattomos és fondorlatos megtévesztésekben, félrevezetésekben nyilvánulnak. — Ugyanígy a Btk. 171., 173. 5-aiban meghatározott izgatásnak is a törvényes kelléke a nyilvánosság, sőt az elsői §-ba.n (171. §.) (meghatározotté még az „eg'venes felhívás is". A Btk. 175—177. §-okban meghatározott cselekmények pedig csupán a magánosok ellen elkövetett erőszakos cselekményekre, az 1914. évi XL. t.-c. rendelkezései pedig a hatóságok és hatósági közegek elleni erőszakosságokra rendelnek büntetést és minden esetben csak akkor, ha ez az erőszak pozitív tettekben nyilvánul mieg. Téves a kezdeményezőkre és vezetőkre nézve a Btk. 69. §. 1. pontjára hivatkozás nemcsak a most kifejtettek miatt, hanem azért is, mert a felbujtó fogalma ;i „kezdeményezők", .,vezetők" fogalmától különböző, amaz a pozitív tettekre vonatkozó rábírásban jelentkezik. A kivételes hatalomról szóló törvény pedig nem kreált uj luin cselekmén vekét, hanem csak súlyosabb büntetési tételeket állapít meg és azokat is csak háború esetére és ennek 22. §-ia nem védi a támadások ellen a katonaság intézményét'. Nem lehet kétség aziránt, hogy a bolsevizmus veszedelme a törvény parlamenti tárgyalása idején még erősen fenyegette az országot, még erős volt a h«mu alatt lappangó parázs és félő volt, hogv nem-e lobban újra Iáméra. S'/ökségésnek tartották tehát a törvénvt, annak pártfogói e szPímnonthól is, mint, a nemzet önvédelmi jop'ánflik gvnVorlásá.t, — szűkké gpsnek azért is, hogv a társadalmi fWarwfrok szignáltassanak, hiszen a konszolidáeíó s^im volt még tökéletes. Arra az érvelésre, boo-v a ííivnslathaii nrnea ilnífejezésre jnttntva az. h00"^ kizárólag komnnrn'ctíi é<? Lnl. sevista uralom ellen irányul, éppen Tomcsányi I. M.