Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:III. t.-c.)

(Í23) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 amelynek vezetői Ónody Ignácz, Hacsik János és Balai István voltlak, — néhány nap múlva, augusztus 31-én a másikat, 'amelyben Tóth István elektrotechnikus, Hoffmann György segédmunkás és Kertész János vízvezetéki szerelő voltak az értelmi szerzők s megegyeztek aljban, hogy munkatársaikat uj szervezetbe gyűjtik, amelynek célja a fennálló rend és kormányzati rendszer megbuktatása. •— Külföldi pénzzel; hólabda-rendszerrel dolgoztak. Gróf Károlyi Mihályt akarták köztársasiági elnökké kikiáltani. — Puccsot terveztek Pécs város visszaszerzése idejére Budapesten, arra számítván, hogy ott is zavart csinálván a budapesti helyőrséget odarendelik s ezalatt ők megszállják a fővárosban a középületeket és magukhoz ragadják a hatalmat, — majd szeptember 24-én revolverei merényletet követtek el az Országházban. Hasonló nagyarányú és súlyos eredményű merényletek folytak le az antibolsevisták szereplésével igy B> Dohány-utcai robbanás, — a leitta ni ások esete a Lipótköruti kávéházi verekedés stb. Ez állapotok hatása alatt hírlapokban, gyűléseken, a nemzetgyűlésen is folyton sürgették a jogrend helyreállításánál alkalmas törvényhozói intézkedéseket. Hazánk mai koráinak egyik legnagyobb államférfia, gróf Apponyi Albert 1920. évi június 20-án Jászberényben tartott nagy beszédében, Huszár Károly nemzetgyűlési képviselői a házban erélyes hangon követelték a kormánytól a leggyorsabb és legradikálisabb intézkedéseket. — ígéretet is tett a kormány ismételten, hogy a jog uralmát helyreállítja, la jogrend alapját támadó minden felforgatással szemben kérlelhetetlenül fog eljárni. A kivételes hatalom gyakorlásáról szóló 1912. évi XLI1I t.-c. módot is nyújtott erre a kormánynak, módot, amennyiben a törvény 12. §-ában feljogosította a kormányt aura, hogy a törvényszék hatáskörébe utalhatja mindazokat; az ügyeket, melyek az 1897 :XXXIV. t.-c. ir>. §-a szerint az esküdtbíróság hatáskörébe tartoztak,, amennyiben a hadviselés érdekeit érintik és oly helyen, hol az igaizségszolgáItatás érdekében szükséges az esküdtbiróságok működését felfüggeszthesse. A hadviselés érdekeit érinti, vagy a közrendet, közbiztonságot veszélyeztető egyes bűncselekmények tekintetében aiz eljárási é.s Ítélethozatalt a fennálló törvények szerint arra hivatott bíróságokról kivételesen más polgári bíróságokra is ruházhatta, végül elrendelte a törvény azt is, hogy a hadviselés érdekeit érintő bűncselekményekre, amenynyiben iaeok az 1912. évi 33. és 34. t.-c. értelmében katonai büntető bíráskodás alá nem esnek, ai polgári büntető bíróságoknál a gyorsított bűnvádi eljárásnak, a rögtönin ráskodásra is kiterjedő és a törvény 31. §-a értelmében az I. M. által kibocsátott szabályai nyerjenek alkalmazást. Az akkori kormány a jelzett viszonyok kényszerítő hatásaalatt élt is ezzel a jogával és ki is adta a gyorsított bűnvádi eljárást szabályozó 1914. évi 12.002. m. 'alaprendeletet, amelyet a háborús évek folyamán és a törvény életbe léptét megelőző időben is módosított s kiegészített, — ugyanez alapon kiadott egy tömeg szükségrendeletct is, amelyek azonos célt szolgáltak. Az esküdtbiróságok működését felfüggesztette; az ezek hatáskörébe tartozó bűncselekményeket a törvényszékek hatáskörébe utalta, a rögtönin ráskodást kiterjesztette; mindezek azonban csak szükség parancsolta ideiglenes remediumok voltak és mert különben is erős korlátait képezvén a személy- és szabadságjogoknak, általános volt az óhaj, hogy >ai nemzetgyűlés megalakulása után ezek helyét a parlamentáris uton hozott törvények foglalják el. Az ellenzőknek az az érve tehát, hogy a törvényre azért nincs szükség, mert a jogrend helyreállott és mert jövőben a bolsevizmus ujabb kitörése és az állami rend felforgatása nem fenyegeti az országot és ennek megelőzése céljából nem szükséges törvényt adkotni és hogy Í!Z előbb jelzett intézkedésekkel is el van a cél érve; — tehát alaptalan volt. Az ellenzőknek az a másik érve, hogy e törvényre azért sincs szükség, mert az érvényben levő törvények alapján is megtorolhatok a bűncselekmények, helyreállítható és megvédhető az állami és társadalmi rend; az alábbiak szerint, de az immár 6 évi tapasztalat alapján is megd öntöttnek tekinthető. Hangsúlyoztuk már, hogy büntető törvényeink egykét §-a kivételével, csak a már tényleg elkövetett és eredményekben nyilvánuló bűncselekmények megtorlása iránt intézkedtek, ellenben a, veszélyeztető cselekmények iránt vagy épen nem, vagy oly enyhén, amely a fennebb jelzett gyors és erélyes megtorlás érvényesítésére nem alkalmas. Preventív és elrettentő rendelkezésekre volt tehát szükség, hogy az állami életet veszélyeztető vágyak, mozgalmak, szövetkezések még csirájukban! elfőjtassanak. Az 1912. évi LXIII. t.-c, 12. §-a alapján kiadott statáriális rendeletek a felségsértésre irányuló szövetségre, előkészületi cselekményre, az alkotmány, törvény és hatóságok elleni izgatásra rendelettel nem voltak kiterjeszthetők, holott abban az időben a közrendet veszélyeztető cselekmények legtöbbje ide lett volna sorozható. .— Ezek a körülmények, ezeken kívül még az is, hogy ai büntetőtörvények novelláns módosítása — minthogy az több irányú, részben halasztható is volt ily célból helyetelcnnek és késedelmet előidézőnek látszott és mert a román hadsereg kivonulása, a maroknyi magyar csapat bevonulása után igen kétséges volt, vájjon a vörös uralom titokban lappangó szervei nem bontják-e újra fel a rendet, viszont a széltében önállóan működő különítmények erőszakos tényeivel szemben, kétséges volt, hogy a kormány képes lesz-e erélyesen és gyorsan fellépni ; — sürgősen szükségessé tették azt, hogy oly törvény hozassék, melynek alapján az erőszakosan fellépő é.s a helyreállított állami és társadalmi rendet veszélyeztető tettek, jelenségek már abban a stádiumban elfojtássanak, amelyben' azok, még csak mint előkészületi cselekmények jelentkeznek, de magvát képezhetik oly bűncselekményeknek, amelyek később a még gyenge alkotmányos erővel nehezen volnának orvosolhatók. A jövő amint később kimutatom, — igazolta. egyrészt azt, hogy a törvényre az utóbb tárgyalt szempontból isi szűkség volt, de másrészt azt is, hogy a cél elérése szempontjából kívánatosabb lett volna a javaslatból kontemplált szigorúbb büntetési tételeket meghagyni. — Végül megemlítem még azt is, hogy — amint ugyancsak kimutatom, — nem csak az utódállamok, de Európának majdnem minden állama szükségesnek találta hasonló törvények alkotását. III. A tervezet. A törvény tervezete 1920. évi augusztus 13-án terjesztetett a kormányzó Ö Főm éltósága elé a célból, hogy engedélyt adjon, annak a nemzetgyűlés elé terjesztésére. Az előterjesztés indokait tanulságul idézem: „Büntető törvényeink nem tartalmaznak kielégítő rendelkezéseket, ama felette veszélyes cselekmények megelőzésére és igazságos megtorlására, amelyek az állam és társadalom fennálló törvényes rendjét jogellenes támadással fenyegetik. — Mig a törvényjavaslat szigorúan sújtani kívánja nemcsak azt, aki az állam és tár-