Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - Kriminalitás és bevándorlás

MISKOÍ.ÖI JOGÁSZÉLE? U 015) jöttének sajátos körülményei között és a magyar alkotmányos jogfejlődés közjogi jellegű vonatkozásainak a szelleméből íolyólag az evangélikusok és reformát'.usok e'gyeteménck hozzájárulása nélkül még az országgyűlésnek sem áll jogában megváltoztatni. Éí lehet képzelni, mielőtt én, aki a vezetésemre bízott lelkeket a törvény és - felsőség iránti engedelmességre és a tekintélyek tiszteletére nevelem, akként rendelkeztem volna, hogy a szóban forgó" rendeletet végrehajtani nem engedem, nemcsak a saját történeti ismereteimmel és jogi érzékemmel, de az államférfiak, politikusok és jogászok egész sorával tartottam tanácsot s csak amidőn kivétel nélkül és pártállásra való tekintet nélkül minden oldalról egyöntetűen nyilvánult meg az a meggyőződés, hogy ez a rendelet igenis beleütközik a fent ismételten hivatkozott nagyfontosságú Iörvény szellemébe, határoztam el magam püspöki esküm parancsából annak végre nem hajtására. Téves tehát Őexcellenciájánál^ az a megállapítása, hogy ez az állásfoglalás renitenciát jelent. A renitencia alkotóeleme a törvényellenes ellenkezés és engedetlenség. Holott az én és egyházkerületem állásfoglalása kifejezetten a tradicionális jogfejlődés és a tételes törvény keretei között marad. Ami végül a mi őszintén nágyrabecsült és mindnyájunk által tisztelt kultuszminiszterünk nyilatkozatának azt a részét illeti, hogy ő nem szünteti meg a mi akadémiánkat, csak korlátozza működését, arra vonatkozólag legyen szabad kijelentenem, hogy éppen az a baj s az idézi fel a hazai protestáns közvéleményben, de talán az egri jogakadémia felettes hatóságában is a rendelet feletti fájdalmas megütközést, hogy e rendelet egybevetve egyéb, a jogakadémiák létét és működéséi éi'intőleg, a közelmúltban kibocsátott miniszteri rendeletek különböző etappjaival, végeredményben gyakorlati kihatása szempontjából a jogakadémiák elsorvasztásával, vagyis •megszüntetésével jár.. őexcellenciája közvetlen elődje pénzügyi okokból megszüntette a gr. Apponyi Albert minisztersége óta folyósított tanári fizetés-kiegészítést, kifejezeten kiemelve azonban rendeletében, hogy ezzel a jogakadémiák további háboritlan és teljeskörü működése elé akadályt nem szándékozik gördíteni és reményt adva arra, hogy az állami háztartás rendbejöttével ismét l'olyósittatik az államsegély. Ettől kezdve jogakadémiánk saját tandíjbevételeire és a helyi hatóságok áldozatkész anyagi támogatására voltak utalva. Azután •— most Őexcellenciája kormányzása alatt — jött a rendelkezés, amely az évfolyamonként felvehető hallgatók létszámát 80ban kontingeitálta. Azután jött az ujabb rendelet, amely ezt a számot már csak 40-ben állapítja meg. S végül jött a rendelet, amely konfiskálja az akadémiák államvizsgáztató jogát... Kérdek minden tárgyilagosan ítélő, előzményeket következményekkel egyszerre áttekinteni tudó olvasót: Mi más ez, mint aggodalomkeltő következetességgel való törekvés arra, hogy ezek az ősi, a nemzeti kultúrának hasonlíthatatlan szolgálatot tett intézmények kényszerülve lesznek bezárni.kapuikat és pedig anélkül, hogy a miniszter ur Őexcellenciája által hangoztatott, a jogásztultermelés okozta bajokon ezzel valójában segítve volna. Köztudomású tény ugyanis, hogy a vidéki egyetemek jogi fakultásai számára engedélyezett hallgatólétszám meg nem telik, ha i ehát a jogakadémiák hallgatólétszáma elsorvad, legfeljebb az következik be, hogy az oda fel'nem vehetet; hallgatók a három vidéki egyetem padsoraiba költöznek, de maga a jogásztultermelés nem apad le. Én nem adom fel a reményt, hogy Őexcellenciája az őt jellemző nagyvonalú államférfiúi belátás és méltányló bölcsesség teljes magaslatára emelkedve, maga is igyekezni fog a protestáns egyházak e jogos és fájdalmas érzékenységének elkerülésére és méltányos ujabb rendeletek kibocsátásával a kormányzatával teljes érzelmi összhang helyreállítására. Nyíregyháza, 1927. évi aumisztus 27-én. Geduly Henrik s. k. ev. püspök. Nemcsak a magyar protestáns egyház, hanem a magyar nemzeti kultúra eminens érdeke, hogy ezen ősi kulturintézeí, -— melynek gyökerei a tőlünk elszakított Felvidkre nyúlnak, — nemzetképző munkáját ismét zavartalan nl l'olytatbassa. Az uj végeken nem olthatja ki a magyar kultúra c fáklyáját épen egy nagy koncepcióval biró magyar kultuszminiszter. A három évszázados múlttal biró ősi főiskolának — melynek tanítványai voltak Thököly Imre és Kossuth Lajos, tanárai közül ott láttuk Pankratius Mihályt, Vécsey Tamást és Bcrzeviczy Albertet — élnie kell, hiszen viharedzett főiskolánk Kara ff a, Bach és a csehek megsemmisitő intézkedéseit is túlélte. A magyar nemzet becsülete megkívánja, hogy c főiskola újra viszatérhessen az ősi fészkéből kiüldözött eperjesi kollégium bástyafalai közé. /^Kriminalitás és bevándorlás^ 1. A bevándorlás folytán az államok területére került külföldieknek nagyobb kriminalitása mindenütt azt a problémát állítja az illetékes tényezők 'elé, hogyan, milyen különös, a büntetésekkel általában alkalmazott intézkedésektől eltérő eszközökkel lehetne a külföldieknek kriminalitását leküzdeni, vagy legalább is tűrhető mértékre szorítani. A kriminalitás és bevándorlás problémájának ezen kriminalpolitikai része több szempontból tárgyalandó meg, aszerint, hogy az alkalmazandó intézkedések milyen, természettel bírnák. Azokat az eszközöket, amelyek ezen különleges kriminalitással szemben alkalmazhatók, több csoportba oszthatjuk aszerint, amint büntetőjogi, közigazgatási jogi természettel, vagy egyéb jelleggel bírnak. 2. A különleges büntetőjogi természetű intézkedések közé tartozik mindenekelőtt a kiadatás és kikérés intézménye. Az elkövetés helyéről elmenekült bűntetteseknek a kiadása, illetve a saját hazája, vagy pedig az elkövetési hely állama által való kikérése, ezen nemzetközi jogsegélynek kiterjesztése közelebb hozna bennünket a külföldiek által elkövetett bűncselekmények nek leküzdéséhez vagy legalább is apasztásához. Ugyancsak itt volna említendő a kiutasítás rendszabálya, amely a külföldieknek az elkövetés helyéről, illetve államterületéről való eltávolítására felette alkalmas rendszabály. Persze eldöntetlen marad a kérdés, hogy a mai fejlett közlekedési technika m'elletl nyilik-e mód ennek a rendszabálynak hatásossá tételére. Egy hasonló, de hatásában szükebbkörü rendszabály a kitiltás, amely az illető bűnelkövetőnek nem az egész államterületről, hanem csak annak egy részéről, rendszerint az elkövetési helyről vagy annak vidékéről ') A problémának kriminalaetiologiai oldalával: azzal a ténnyel, hpgy a külföldiek bűnözésé mindenütt nagyobb, mint a bélföldieké, és hogy milyen kriminalaetiologiai' tényezők idézik elő eme jelenséget, már volt alkalmunk foglalkozni lapunk hasábjain; lásd Miskolci Jogáazólet I. (1925.) évfolyam 141. s köv. hasábjait, valamint a Miskolci Jogászélet Könyvtárában megjelent 8. számú füzetet. Ez alkalommal a problémának kriminalpolitikai oldalát óhajtjuk érinteni; megtárgyalni azokat az intézkedéseket, amelyek a külföldieknek nagyobb kriminalitásával szemben alkalmazandók volnának.