Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Közigazgatási biróságunk hatásköri térfoglalása

(77) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 zett rendelkezései ellen cselekvő orgánumra és ténykedésére az alkotmányellenesség, a törvénytelenség bélyegét rásüsse. Erre a feladatra a tapasztalat szerint, a mindenkori kormányok szerint alakuló és alakítható parlamentek s a kormánytól legszorosabb függő helyzetben lévő törvényhatóságok nagy általánosságban nem bizonyultak képeseknek. Az uj orientálódás a bíróságok felé fordult. A bíróságok működése immár nemcsak a létező jogszabályok alkalmazása utján eszközlendő jogvédelemre szorítkozik, hanem kiterjeszkedik ezen tulmenőíeg már egyébb szempontok szerinti mérlegelés eszközlésére is, tehát olyan térre, melyen szoros értelemben vett bírói működés ki nem fejthető. Nézzük ezek után, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre mily lényeges vonatkozásokban szenvedett hát változást. A közigazgatási bíróság hatáskörének eredeti megállapítása szerint csak a törvényben felsorolt jogvitás konkrét határozatok, intézkedések ellen engedtetik panasz, illetve kereset. Ezen eredeti meghatározással szemben ujabb törvényeink kiterjesztették azt, az alaptörvényben enumerált eseteken kívül ujabb esetekre, az ügyeknek elvi meghatározás szerinti egy nagyobb csoportjára, nem jogvitás esetre és végül nemcsak konkrét intézkedéssel, hanem a végrehajtó hatalom általános érvényű intézkedéseivel szemben is megadta. Vegyük egyenként! Körülbelül ötven törvényünk van c), melyek ujabb, a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt eseteket állapítanak meg. Ezen ujabb besorozással részint enyhítve lett az eredetileg ís indokolatlanul szűk hatáskör, részint a jogi szabályozásnak kiterjesztésével ujabb alanyi jogmegállapitások eszközöltettek, melyeknek védelmére a közigazgatási bíróság hatáskörének megállapítása a jogállam követelményeként mutatkozott. Jelentősebb azonban elvi szempontból a közigazgatási bíróság hatáskörének a szabad belátás terére történt kiterjesztése az Í924:XXVI. t.-c. 19. §-ával, mely szerint a közigazgatási bíróság dönt végérvényesen abban a kérdésben, volt-e joga a belügyminiszternek a székesfőváros törvényhatósági bizottságát tartós munkaképtelenség ckából feloszlatni. A munképesség, illetve munkaképtelenség fenforgásának megállapítása ugyanis, miután hiányzik ídevonatkozólag ugy általánosságban, mint ín concreto azt ezt meghatározó vagy csupán csak körülíró jogszabály, egy par excellence díscrecíonárius döntésre utalt ténykérdés. A törvényhozó az általános szabálytól eltérő eme kivételes eset indokolását nem adja. Magunk részéről ezt a bíróságok alkotmányvédő hivatása szinte öntudatlan honorálásának tekintjük s a legnagyobb megnyugvással fogadhatjuk ezen törvényhozói rendelkezést, mely a kormány díscrecíonárius intézkedése körébe eső ténykedésnek felülbírálását egy csupán a törvényesség, az alkotmányosság szempontjai által vezetett orgánumra bízza. A bíróság a függetlenség minden intézményes biztosítékával el lévén látva, azt maga ezen körülmény is szinte predestinálja a jogszolgáltatáson már kívül álló s az alkotmányosság írott és íratlan szabályaínak betartása feletti őrködésre. Ez a perspektíva további tápot nyer az 1907: LX. tc-kel, mely viszont szakít a taxatíóval s a közigaz6) Kimerítő felsorolásuk dr. Márffy Ede: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog. Budapest, 1925. 85 — 86. L gatásí bíróság előtti eljárásnak ad helyet a miniszternek vagy a miniszter közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata és intézkedése ellen és pedig megilletvén a törvényhatóságot a bírósághoz való ezen kereseti jog a kormány vagy közegének nemcsak konkrét, hanem általános érvény ;', tulajdonképení értelemben vett rendeletével szemben ís. Ott tartunk hát majdnem, hol az Eszakameríkaí Unió, — illetve részben még messzebb. A különbség az, hogy az Unióban a bíróság az alkotmánnyal ellenkező törvényeket jogosítva van nem alkalmazni, nálunk a közigazgatási bíróság jogosítva van, hogy az alkotmánnyal ellenkező, a törvényhatóságok törvényes jogait sértő kormányrendeletet megsemmisítse. A bíróság a rendesen kihirdetett törvények érvényét kétségbe nem veheti de az önmegállapítása szerinti törvénytelen rendeletet adott esetben alkalmazni nem köteles, ') volt a helyzet nálunk a törvény (1907: LX. tc.) megalkotása előtt, mí a kifejtettek szerint most már annyiban módosult, hogy a bíróság a rendeletet, ha az a törvényhatóságok jogaínak sérelme címén maga a törvényhatóság által keresettel megtámadtatott, — meg ís semmisítheti. A kép teljessége és tökéletessége szempontjából kell megemlékeznünk a közigazgatási bíróság hatáskörének alkotmányjogi vonatkozású kiterjesztését eszközlő Í925: XXVI. t.-c-ről is, mely az országgyűlési képviselő választások feletti bíráskodást, mely eddig a ház és a Curía között megoszlott, kizárólag a közigazgatási bírósághoz utalja. Ha mindezeket, a közigazgatási bíróság hatáskörét érintő változásokat, — külön-külön méltatva, — | egybevetjük, ugy megállapíthatjuk, hogy a közigazgatási bíróság többé már nem az alaptörvény szűkös korlátai közzé szorított működésű szakbíróság, hanem e keretekből — különösen az Í907: LX. t. c.-kel — kinőtt, az alkotmányvédelemnek a kor igényei szerint kialakulófélben lévő intézménye, mely jelentőségében eddig folyton csak gyarapodott s hivatottnak kell tekintenünk arra, hogy nemcsak az írott jog őre legyen, hanem őre annak az írott jogból táplálkozó, bizonyos körülmények között azonban még ennek ellenére is ható geníusnak, mely él bennünk, él a köztudatban, amely szálaival visszanyúlik a múltba, mely egységbe foglalja a mult és jelen alkotásait, mely ezt az egységet védi támadásokkal szemben s amelyről alkotmányosság, jogfolytonosság néven van fogalmunk, képzetünk, tudásunk. Szinte szemünk láttára ment végbe az átalakulás, mely az alkotmányvédelemnek hasznavehetetlenné válott intézményei helyett egy uj intézmény keletkezésével és megfelelő kialakulásával ment végbe s a legközelebbi jövő feladata, hogy a hatáskör kiterjesztésének egy és más törvényekben foglalt eseteit rendszerbe foglalva, a közigazgatási bíróság feladatkörét minden kétséget kizárólag jelölje ki azokban a vonatkozásokban, melyekre most még csak itt-ott található tételes rendelkezés mutat. 8) Szontagh Vilmos dr. 7) 1869 : IV. t.-c. 199. 8) A cikkben felvetett kérdéssel idegen államok jelen állapotaira való utalással is foglalkozik dr. Tomcsányi Móric : A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Budapest, 1926. 205-208. 1. Felkérjük azon előfizetőinket, akik még az előfizetési dijjal hátralékban vannak, fizessék azt be a kiadóhivatalnak a 38.256. sz. postatakarékpénztari csekkszámlánkra.