Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 2. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [2. r.]

(25) MISKOLCI JOGASZELET 9 vánulási rétegződés elméletét kell felállítanunk, már ! csak azért is. hogy e képletes rétegződés képletes távolságaival s e távolságokon áthúzódó összfüződésekkel plasztikusabb képet nyerjünk. Tehát vizsgáljuk meg, hogy álltalánosságban mikép születik meg egy bűncselekmény : valamely érzékelhető behatás folytán ötlet keletkezik, ennek oly iránybeti indokkal párosult tetszetős kiképzése, mely a megvalósítás óhajtásán állapodik meg a szándék; ez lehet időtartami dímensiók szempontjából közvetlen a cselekmény előtt hirtelen felvetődött, tehát nem megmegfontolt, de lehet huzamosabban érlelt, igy megfontolt ; A megfontoltság alatt olyan latolgatás értendő, melg latolgatás módot nyújthatott volna az elkövetendő cselekmény erkölcsi és következmények szerinti mérlegelésére. A szándéknak akár huzamosabb, akár pillanatnyi subjektiv indokolással fenforgó léte amidőn a tettrekészségben állapodik meg s magának a tettnek végrehajtására irányul, ezen végrehajtásra irányulásban elhatározássá lessz. Az elhatározás dynamikai kifejezője az akarat. Az akarat már ható erő, melynek leküzdése csak a szándék elnyomásával lehetséges vagy olyan ellenakarattal, mely már többnyire nem az ú. n. jobb belátásban, mint inkább a közbejött akadályozó körülményekben rejtegeti lökő erejét. Mig tehát az ötlet önkéntelen aktus, a szándék már egy felvetődött lehetőség létezése mellett a lehetőség kívánása, óhajtása, sőt ezen óhajtás bár pillanatnyi vagy huzamosabb ideig tartó érlelése, igy semmi esetre sem kényszer, hanem az erkölcsi tudatoknak s az egyéni hajlamoknak a gondolkozási és meggondolhatási mezőnyben való torlódása, a tudatos gondolkozásnak még szerepe juthat a subjektiv indokolásban, bár a szándék és az elhatározás között fekvő indok még nem annyira kötöttt, alávetett lelki motívum, mint az elhatározásban már' megtestesült indokolást mert az indok relatív s mérlegelhető adat feltódulás. az indokolás már egyénibb subjektiv s testet öltöttebb, de még mindig felszabaditható képzet ; már az akarat, bár ez a tudattól le nem választható jelenség, mégis az elhatározásnak alávetett, automatikusabb megnyilvánulás ; az akarat teljessége pedig egyenesen kényszerhatás, mely csak más kényszerhatás utján szorítható vissza, pl. ujabb indokban rejlő ujabb elhatározással. A szándékban a célzat az egyéni vagy kielégítésére irányul, pl. a bosszúvágy kielégítésére, a jobb gazdasági helyzet elérésére, tehát a tudat a célzatban jelentkezik, de az akaratban a kialakult cél már pusztán az elkövetés tényére irányulva merül ki, pl. a letörésre, az ékszer kimondott ellopására. Az akaratban a célzat kidomborultabb, előre vetettebb s kidolgozottabb, az akaratot ennél fogva a megindult lavinához hasonlíthatjuk, melynek megvan a külső körülmények szabta utja, medre, megakadhat, ellaposodhat. Ha az indító erő nem volt elég energikus, vagy ha a kínálkozó természetes ut az energiával át nem lökhető akadályokkal lévén teli, azt időben leállítja. Az akaratnak a lényege odahatás egyéni ténykedések irányítására a kivitel tényét illetőleg, a végrehajtás mikéntje azonban nem az akaratban, hanem annak nyomása alatt alakul ki részben az akaraton kívül eső körülményekben, részben pedig az akaratnak az ismert körülményeket illető gondolat szülemlitö hatékonyságában, melyet tervszerüsitésnek nevezhetünk. A tervszerüsítés az a lelki momentum, mely részben a megfontoltság, a mai büntetőjogi fogalmával kapcsolatos, azonban azzal nem azonos. Ugyanis a megfontoltság vagy meg nem fontoltság a szándék elhatározássá vallásának mikéntje : tudatos vagy tudat alatti s ezzel esetleg paralell huzamos vagy kevésbbé huzamos érlelése a szándéknak. A megfontolás kifejlődési irányt mutató latolgatás, a tervszerüsítés már a megállapodott fix elhatározás szülte akaratnak odahatásából keletkezett termék, mely maga mögött hagyja igy eo ipso a megfontolást s egyben azt feltételezi. A megfontolásban még feltételezhető az erkölcsi mérlegelés, a tervszerüsítés már az elhatározás utáni elhatároltság, Unger Jenő dr. (Folytatjuk.) V A csődmegfámadási keresetek vázlatos ismertetése (Folytatás) A csődmegrámadási jog tárgya A csödbcli megtámadás tárgyát a 26. § értelmében a közadósnak a csődnyitás előtt eszközölt jogcselekményei képezik. A csődtörvény a csődigény érdekében a magánjogi semmisegi vagy megtámadhafósági okoktól eltérő, különös semmiségi vagy megtámadhatósági okokat Létesít. Csödbcli semmiségi vagy mcgtáiradási kereset tárgyát nem képezhetik az általános magánjogi szabályok szerint is semmis vagy megtámadható jogügyletek, hanem csak szükségszerűen a közadósnak a 26. § 1-ső bekezdése szerint csak a következő §-okban (27—29) említett jogcselekményei képezik. Ha valamely hitelező nem a közadós jogügylete alapján és nem ennek vagyonából nyer kielégítést vagy bizton sításí, hanem azt a kÖ2adóstól függetlenül egy harmadik adja, az meg nem támadható. (Győri tábla: 27—1899.) A közadós jogcselekményei is csak az esetben támadhatók meg, ha a megtámadott jogügylet által a csődhitelc/.ők ki* egészitésére fordítandó vagyon vonatott cl a csődhitclczők elől. Midőn tehát a vagyonbukott a csődnyitást előzőleg valamely követelés kiegyenlítésére nem készpénzt, hanem váltókat adott, ezen jogügylet csak akkor támadható meg, ha a vagyonbukott a váltókat tényleg beváltotta. (C. D. 61. 29.) Ki van zárva a megtámadása oly cselekménynek, amely a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyont nem csök* kentette, szükséges, hogy a hitelezők tényleg \ megkárosít* tassanak. (C. 8372 —1892.) A kúria 56 n.' polg. döntvénye indokolása szerint. „A kir. kúriának 1884-ben kimondott s azóta állandóan követett elvi kijelentése szerint a meg* támadási törvény nemcsak a közadóst tiltja el oly cselek* menyektől, melyek álfa' vagyonából valamit az egyes hitelezők előnyérc elvon, hanem az egyes hitelezőt is eltiltja attól, hogy a közadós vagyonából olyasmit elfogadjon mihez a csődhitclczők joggal igényt tarthatnak, a közadósnak nemcsak személyes cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek az ő rovására teljesittetvén jogilag az ö cselekményeinek tekintendők.. Felperes nem a közadós valamely cselekményének, hanem alperesek amaz eljárásának sérelmes, a csődtömegre kárositó voltát panaszolja, mely szerint az alperesek a köz* adós tulajdonát képező ingókat a közadós tiltakozása cllc* nére attól a csődnyitás előtt önhatalmúlag elvitték. Tckin* tettel arra, hogy a est. 26. §-a szerint megtámadás tárgya csak a közadós jogcselekménye lehet a keresetben előterjesztettek szerint pedig a jelen esetben oly jogcselekmény, mely a közadós jogcselekményének volna tartandó, fenn nem forog, ennélfogva a felperes által kert hatálytalanításnak tárgya a jelen esetben nem létezik. A közadós megtámadható jogcselekményei alatt azonban nem csupán az ő aktív ténykedését kell értenünk. Már a büntetőjog is szabályozása jlá vonja a nemtevést, amennyiben az az akaratnak a külvilágban való mcgnyilat-