Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - Az állam magángazdasága [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (80) Az állam magángazdaság! szereplése az állam beavatkozását az egyén közgazdasági viszonyaira, eredményezi. Az állam ezen beavatkozásának mértékével a közgazdaságtani elméletek mindegyike foglalkozik. Ezen beavatkozást többféle szempontból bírálják, leginkább azonban pénzügyi, gazdaságpolitikai s szociális szempontból. Általában véve három csoportját alkothatjuk meg az erre vonatkozó elméleteknek. Az első csoportba tartozók minden gazdasági tevékenységet az állam körébe utalnak, azt vélvén, hogy mivel minden hatalom az államban összpontosul a gazdasági érdekek irányításának ís onnan kell kiindulnia. így már a görög írók ís Platónnál és Aristotelesszel az élükön s a rómaiak ís ezen elvet vallják. Machiavelli és a monarchísta írók ismét az állam szerepét emelik kí. Ezek elveit elevenítik fel a német Haller s a német jogtörténeti iskola. Az absoíutízmus kora minden ügyet államivá igyekezett tenni. A merkantilizmus Colberttel a legszélsőségesebb álláspontot foglalja el. A klasszikus közgazdaságtani eszmék kimagasló egyénisége Miit Stuart János az igazságosabb jövedelem megosztás céljából a legmesszebb menő állami beavatkozást követeli. A kommunizmus a szociális tanokat a legszélsőbb állami beavatkozással akarja keresztül vinni. Fourier „phalanstére" rendszerével a munka központi szervézését óhajtja. Luis Blanc szerint pedig az állam rendszeresebben láthatja el a munkásokat munkával és munkaeszközökkel. A tudományos szocíálízmus Marxszal az élén szintén a legmesszebbmenő állami beavatkozást hirdeti (Folytatjuk.) ifj. Mikulecz Antal. Külföldi ösztöndíjat a miskolci joghallgatóknak! A trianoni békeszerződés a magyar intelligenciát igen súlyos helyzetbe sodorta. Az elszakított részeken az uj hatalom nem tűrte meg azt a magyar értelmiséget, amely nem akarta magyarságát megtagadni, amely nem tudott egy idegen hatalom ideiglenes uralmának behódolni. Ez a társadalmi osztály ilyen módon ott hagyni kényszerült szűkebb hazáját azért, hogy ezután ís magyar maradhasson, ezután ís nyíltan vallhassa magát Hazája törhetetlen harcosának anélkül, hogy egy intelligencia tekintetben ínferíorításban levő nép börtöne juttassa őt abba a koszorúba, amelynek minden szála egy magyar martírt személyesít meg. Ennek az intelligenciának a Csonka-Magyarországi a való tömörülése azt eredményezte, hogy betöltésre kerültek már jó előre azok a helyek, amelyek a jövő generáció megélhetését és boldogulását lettek volna hívatva biztosítani. Ez a helyzet egy igen sivár és aggasztó perspektívát tár az elé a mai főiskolát látogató ifjúság elé, mely előtt még a boldogabb, nyugalmasabb idők fata morganája lebeg és annak a belátására kényszeríti, hogy itt csak az boldogulhat, csak az tudja majd heroikus küzdelmek árán megszerezni mindennapi kenyerét, aki a normálisnál nagyobb felkészültséggel, nagyobb tudással, bővebb tapasztalattal, bővebb ismeretek birtokában indul el az élettel való küzdelemre. Ahhoz pedig, hogy valaki bővebb tapasztalatokkal és nagyobb ismeretekkel rendelkezhessen, a külföldnek bizonyos fokú megismerése ís szükséges, A mai főiskolai ifjúság legnagyobbrészt — sajnos — nincs abban az anyagi helyzetben, hogy önerejéből kereshetné fel a külföld nagy metropoliszait. Ezen a téren a tehetősebbek jótéteményeire van utalva. De líbbentsük fel az idők kárpitját és ragadjunk ki a történelemből követésre méltó példákat arra, hogy protestáns főuraink és tehetősebbjeink mennyire viselték szívükön a főiskolai ifjúság érdekeit és mily nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a magyar hazának széles látókörű embereket neveljenek. A reformáció és ellenreformáció idején, a XVI. sz.-ban a Szepességen látunk nemes cselekedeteket, ahol a Máríássy, a Görgey és a gradeczí Horváth Stansíth családok tartanak fenn óriási anyagi áldozatokkal iskolákat és mindég azon voltak, hogy iskoláikat fejlesztve, az abban tanuló ifjaknak mennél nagyobb fokú kiképzést nyújtsanak. Igen nagy anyagi áldozatot hozott Bethlen Gábor Erdély tudós tejedelme a tanuló ifjúságért. Különösen a gyulafehérvári főiskola felvirágoztatására áldozott, melyet egyetemmé akart fejleszteni. Nívóját emelte azáltal, hogy külföldi híres tudósokat hívott meg a gyulafehérvári főiskolára, fenntartási költségeihez pedig több alkalommal járult jelentősebb összegekkel hozzá. Ugyancsak gondját viselte a marosvásárhelyi iskolának ís, melyet szintén segélyezett. Már Bethlen Gábor, hazánk első kuíturpolítíkusa ís felismerte azt, hogy mily fontos a magyar ifjúság jövőjére a külföldi egyetemek látogatása. Ezért a külföldi egyetemekre ifjakat küldött és 1623-ban tíz hallgató költségeit viselte. Tehetősebbjeink áldozatkészségéről pedig meggyőződhetünk abból a „Tájékoztató" :hó\, melyet a külföldi egyetemeken a magyar protestáns hallgatók számára alapított ösztöndíjakról Dr. Zsilinszky Mihály álllamtítkár állított össze. A magyar protestáns ifjak mindig előszeretettel keresték fel a protestantizmus bölcsőjének, Németországnak az egyetemeit és ez az oka annak, hogy a németországi egyetemeken a régi időkben igen sok alapítványt tettek a magyar protestáns ifjak számára. így a göttingent egyetemen Burgstaller János, Pozsony város polgármestere tett 1747-ben Í000 tallérnyí alapítványt oly célból, hogy annak hat százalékos kamatait oly szegénysorsu magyar evangélikus theoíogus kapja, aki a pozsonyi evangélikus gimnázium igazgatóságától vagy mástól jó bizonyítványt képes felmutatni és akitől joggal lehet remélni, hogy idővel Magyarországon mint evang, pap hasznos szolgálatot tehet egyházának. A greifswaldí egyetemen Szirmay Tamás huszárezredes í743-ban 3000 forintnyi alapítványt tett oly rendelkezéssel, hogy annak kamataiból, első sorban a Szírmay-családból valók, évenkínt 50—50 forinttal segélyeztessenek. Az í 815-ben a XIX. sz. elején bekövetkezett nagy európai változások miatt „Vereínígt Fríedríchs uníversítát Halté—Wittenberg" cím alatt egyesült egyetemen több alapítványi ösztöndíjat tettek a magyar ífjak számára. Ilyen ösztöndíj alapítványok a Kassai, Temlin, Kubínyí és Poldt-íéle alapítványok. Kassai Mihály, aki egy ideig a wittenbergi egyetem bölcsészeti fakultásának assesora volt, a külföldön nyomorgó hallgatóság részére í724-ben 5000 tallérnyí alapítványt tett. Ezt az alapítványt í 747-ben lemlin Mátyás orvostudor 400 tallérnyí alapítvánnyal gyarapította. Úgyszintén a Kassai-féle alapítványhoz csatol"'") Dr. Zsilinszky Mihály: Tájékoztató a külföldi egyetemeken magyarhoni protestáns ifjak számára tett alapítványi ösztöndíjakról. Budapest, í897*