Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Az orvosi beavatkozás joga [2. r.]

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (64) kéznek. A magyar közjog Í870. évben a magyar honossági törvény meghozatalakor nem ismerte el e kettős állampolgárság jogi lehetőségét, de mint tényleges állapotot elismeri azt, hogy valakinek a magyar mellett még egy másik állampolgársága ís lehet. Az osztrák jogi felfogás azonban a magyar és osztrák állampolgárság egyidejű birtokának a jogi lehetőséget ís elismeri. A békeszerződés azt akarta véglegesen elrendezni, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező egyének magyar állampolgársága megszűnjék. Az államjog általános tanítása szerint a területváltozásnál az illetők elbocsátás utján vesztik el a régi és honosítás utján szerzik meg az új állampolgárságot. De a honosítás és elbocsátás formáját, jogkövetkezményeit és feltételeit illetőleg egészen különleges esettel állunkr szemben. Ugy az elbocsátás, mint a honosítás csak az érdekelt fél akaratával történhetik. Ez hozta létre az opció intézményét, melynélfogva az érdekelt az új állampolgársággal szemben a réginek a fentartása mellett nyilatkozhatík. Az opció az illető akaratától teszi függővé, hogy a régi állam kötelékéből elbocsáttassék és az uj államban honosíttassék. Az opcíójog a terűletváltozással kapcsolatos tömeghonosításnak szűkségképení kiegészítője. (Folytatjuk). Szűcs Jenő Az orvosi beavatkozás joga . Még Bíndíngnek, a nagy dogmatikusnak nézetéről kell megemlékeznünk, mely szerint az orvos cselekményét a szükség igazolja, ezért a beavatkozás jogilag közömbös. Nem mondja ugyan megengedettnek, de tiltottnak sem. Teljesen az általa felállított norm elmélet folyománya az az éíes elméjű okoskodás, melyíyel aztán a beavatkozás lényegét magyarázza. A beavatkozás tárgyának a testi épségnek és egészségnek két jellemvonását emeli ki. Egyrészről az egészség — mint írja — külömbözík más jogi értéktől, mert elválaszthatatlan az élettől és bizonyos mértéke mindig szükséges feltétele az életnek, ezért ha nem akarjuk áthágni ezt a mértéket gyakran meg kell engedni a test épségének megsértését vagy másnemű beavatkozást. Másrészről az egészség olyan értéknek is tekinthető, mely bizonyos dolgokkal hasonlóan helyreállítás, fokozás vagy biztosítás céljából önmagában károsító rongálást igényelhet. Ezért a jog által nem lehet tiltottnak mondani az egészségnek az élettel való ily összefüggése és helyreállíthatósága következtében, ha annak kisebb értékű része az egész javára feláldoztatík. A nem írott jogra hivatkozik Bíndíng, mely szerint, ami jogilag elismert cél elérésére szükséges, az nem lehet tiltott. Az orvos beavatkozása tehát, amennyiben szükséges és gyógyítási célból történik, nem tekinthető tiltott cselekménynek. Ezek a fejtegetések lényegükben helyes magyarázatát adják a gyógyítási jog bölcseleti alapjának, azonban, mint a norm elméletről általában, itt ís elmondható, hogy a nem írott jogra mint természeti jogra támaszkodni túlságos teoretizálásra vezet, ami a kérdés nagyon ís gyakorlati jelentőségénél fogva nem a legjobb megoldási mód. Angyal Pál ís a Bíndíng által lerakott és részleteiben Löffler által kifejtett elméletet látszik helyeselni, mikor az orvos cselekményét annak jogilag közömbös voltán véli alapulni. Felállít ugyanis Angyal egy jogszempontú nézőszöget, honnan megállapítja, hogy mivel sem engedélyező sem tiltó jogszabály nem létezik a gyógyító célból való beavatkozásra, az jogilag irreleváns s mint ilyen természetesen nem ís jogellenes. Véleménye szerint a beleegyezés a beavatkozásra nem szükséges, de kieszközlése kívánatos. Tiltakozás esetében azonban tartózkodni kell a beavatkozástól, mert ilyenkor az, mint alanyi jogkorlátozás jelentkezik és így már jogellenes. Megemlítjük itt, hogy Vámbéry Rusztem a tilalom dacára ís megengedné az orvos beavatkozását „ha a hozzátartozó tagadja meg a beleegyezést a beteg érdekét súlyosán sértő aggályoskodásbóí vagy rosszindulatból, vagy ha a beteg érdekében kötelessége az orvosnak a végrehajtandó műtétet eltitkolni/' A határesetek eldöntését aztán aZ orvosi etikára bízná Vámbéry. (Büntetőjog 233. old.) — Ez azonban bármennyire előkelő gondolkodás ís, a kérdést éppen a jogász oldaláról nem intézi el. A Stammler által felállított jogi elméletre, illetve magyarázatra alapítja Liszt berlini egyetemi tanár, ki a büntetőjogi modern iskola egyik legkitűnőbb képviselője, a kérdésről való nézetét, mely szerint az orvos jogosan járt el, ha hívatásszerüíeg, tehát gyógyítási célból és kötelességszerűen alkalmazott valamely gyógyítási módot vagy műtétet. Cselekményéből hiányzik az objektív jogellenesség, tehát nem valósít meg büntettet. Fínkey Ferenc ís ezt a felfogást tartja helyesnek és „A jogtalanság, mint a büntetendő cselekmény ismérve" című akadémiai székfoglaló értekezésében a Liszt felfogását teszi a magáévá. Körülbelül abban foglalható össze ez a magyarázata a beavatkozás jogosságának, hogy az orvosi foglalkozást a közigazgatási jog nyíltan elismeri, tehát ezen foglalkozás hivatás és kötelességszerű gyakorlása megengedett, vagyis jogos tevékenység. Igénytelen felfogásunk sem látja semmi akadályát annak, hogy a beavatkozás jogalapját ne ezen az uton keressük. Fölösleges szokásjogí, hivatásjogi, beleegyezési és egyéb különleges constructíokat alkotni arra, hogy az orvos működését jogosnak tartsuk, mikor az állam maga ís feladatai közé sorozta a közegészség, vagyis az egyesek egészségének fentartásáról gondoskodni. Csak nyilvánvaló, hogy azok a szervek, melyek ezt az állami akaratot végrehajtják, jogosan járnak el. Stammlernek a „Wírtschaft • und ' Recht" című munkájában olvassuk: „Nem szabad, hogy az az ember, kí az általános érvényű szempont követésével tűzi kí célját, e közben a jog valamely akadályozó szabályába ütközzék." Az orvos pedig, mint emiitettük, közérdekű szempontokat követ, mikor beavatkozik, tehát amennyiben az egészségügyi és közigazgatási szabályokat megtartja és legjobb tudása és meggyőződése szerint esküjéhez híven gyógyít, az állam joga szerint jogosan jár el. Azzal azonban, hogy a beavatkozást a megfelelő módon jogosnak mondtuk, nem zártuk kí, hogy az orvos foglalkozása közben nem követhet el jogtalan és büntetendő cselekményt. A gyógyítás joga még nem mentesít a gyógyítás közben elkövetett szándékos vagy gondatlan bűncselekményektől. Nehéz lesz azonban GERHARDT CIPŐI ELEGÁNSAK TARTÓSAK , KÉNYELMESEK