Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 12. szám - Robert Michels: Socializmus in Italien. Intellektuelle Strömungen. Mayer und Jessen. München, 1925. 420. l. [Könyvismertetés] - T. G. Masaryk: Die Weltrevolution. Erinnerungen und Betrachtungen. 1914-1918 [Könyvismertetés]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 1:3 a bukott államférfiak írják. A hadvezéreknek és az államférfiaknak pedig mindenkor fájt és fáj a nyereség és a bukás, legalább is ugy és annyira, mint a primadonnának a füty. Memoírejaíkban tehát, akármennyire keresik is az objektivitást, túlteng a szubjektív megítélés és saját személyüket igyekeznek tisztára mosni, nem pedig az eseményeket és azoknak a valóságos rugóit. Ha azonban egy olyan po'itíkus veszi a kezébe a tollat s ir emlékiratot, aki politikai pályáján elvítázhatatlan sikert ért el, e siker oroszlánrésze eltagadhatatlanul az övé és a siker óriási, mert államalkotó, — ugy már magában ez a tény is különös értéket ad a műnek, sőt történeti és politikai szempontból kútfői magaslatot ís. Ezzel a gondolattal vettem a kezembe Masaryk 550 oldalas, hatalmas könyvét s olvastam át szomorú komolysággal, — mert a csehszlovák köztársaság elnökének politikai beszámolója ez a köny a köztársaság megalakulásáról. Nagy vonásokban azonban a köztársaság politikai programmja ís. Maiaryk visszaemlékezései a háború kitörésével kezdődnek. Az első napokban, — önvallomása szerint — még inog a lojalitás és a harc között, de gyors és alapos tájékozódással csakhamar eldönti a nagy kérdést és céltudatos munkával indítja meg a harcot nemzete felszabadítására. Szakit azonban egyben a cseh irredenta pánszláv orientációval is, mert arra a meggyőződésre jut, hogy Oroszországnak nincs határozott, és megfelelő lerve a cseh kérdés megoldására és érdeklődése inkább csak az igazhivő szlávokra terjed ki. A nagy világháborút nem a germánok és a szlávok harcának tartja. A pangermán ímperíalísmus, a történeti perspektívában, Nyugat és Kelet, Róma és Bizánc, Európa és Ázsia antagonísmusának felfrissüléseként jelentkezik előtte. A pángermán erő pedig, — szerinte a Berlín-Bagdadpolítíkaí tervvel és a monarchia segítségével a régi világ meghódítására tört. Nem soviniszta nemzetiségi küzdelem tehát ez a harc és nemcsak a németek harca a szlávok ellen, hanem a németség és a német kultúra összeütközése ís egyben a nyugati kultúrával és az egész nyugattal, amely Amerikát is magában foglalja. Többet remél tehát a nyugati orientációtól. És megindítja, felkutatva és kihasználva minden politikai alkalmat, a nagy sístematíkus aknamunkát a monarchia összeroppantására. „Wír waren weníge, aber auch Apostel waren nícht Légion: Kíarer Koppf, Sachkentníss, entschlossener Wílle, keíne Todesfurcht, — das ist eíne ríesíge Kraft. Bald scharten sích um uns ergebene Mittarbeíter,.— díe Sache band uns zusammen." Es azzal, hogy ezt a küzdelmet a nyugati hatalmak protektorátusa alá helyezi, munkatársai, nemzete és az alakuló légiók elé pedig a huszita elődök izellemét és Comeníus hagyatékát idézi, a küzdelem politikai törekvései alá erkölcsi j Dgosultságot ís keres. Ezt a programmot pecsételi meg hivatalosan Masaryk székfoglalója a Kíng's College szláv tanszékén, amelyen a keleti kis nemzetek problémáját veti fel. Masaryk müve memoire. Tehát nem rendszeres mű. A felvetett problémákra itt-ott csak rávilágít, elejti a fonalat, majd ismét visszatér reá. A fejtegetés az időrendet követi, de a három különböző működési tér, Nyugateurópa, Oroszország és Amerika, némileg tagolja a művet és egységesíti a problémákat ís. A nyugati előkészítés, az olaszországi, genfi, párisi és londoni munka ismertetésével Masaryk a reálpolítika művészetének valóságos iskoláját nyújtja. Nemcsak a/, eseményeket regisztrálja, hanem ismerteti a módszert ís, mellyel az emberekhez férkőzött és megnyerte őket, a védekezést ellenségei ellen és a propaganda számtalan fogását. London legforgalmasabb utcájában berendezett bolt és kirakat, mely nyomtatványaikat és térképeiket árulta és a központi hatalmak lapjaiba, becsempészett cikkek és hírek, (érdekes, hogy ez a budapesti sajtóval sikerült a legjobban!) mind láncszemenként fonódnak tudatosan össze. Masaryk világosan látja már csakhamar maga előtt az utat és csak egyetlen kérdés aggasztja: hosszú vagy rövidebb lesz-e a háború ? A rövid háború minden reménységét megdönthetné, mert óriási feladat lesz mindenütt összetörni azt a hitet, amely a monarchiában védbástyát lát a keleti határon. A hosszú háború alatt azonban keresztülvíheík a munkát s még a központi hatalmak győzelme ís csak eredményeket érlelhetne meg az esetben a csehek részére. Oroszországi útját ismertetve az orosz relációkkal foglalkozik. Kramars és Dürích pánszláv terveire ís rávilágít, de csak homályosan és túlságosan reserváltan, Ezt a rezerváltságot ugylátszík a prágai politikai helyzet diktálta. Foglalkozik azonban a boísevizmussal ís, amelyet talságosan primitívnek és így tudományos szempontból teljesen értéktelennek tart, állástfoglal az ellen a hit ellen, mintha az orosz bolsevizmus és a bolsevizmus vezérei germanofíl politika felé hajlottak volna és érvel a tervbevett oroszországi entente intervenció ellen. A legrészletesebben azonban és itt már az államfő elismerő gesztusával, a légiók szervezését és a szibériai Anabásíst tárgyalja. Magyar szempontból azonban, de talán általános politikai szempotból ís, az amerikai propaganda tárgyalása a legérdekesebb. Itt kapcsolódik, be ugyanis a slovák kérdés ís erőteljesebben a cseh propagandába és itt tárgyalja Masaryk Wíísonnal való kapcsolatát, melynek a háború utolsó akkordjainál sokan oly döntő fontosságot tulajdonítottak. A piltsburgi szerződésről Masaryk a következőket mondja: „Ara 30. Juní unterzeíchnete ích das Abkommen (Das tschechoslowakísche Abkommen — nícht Vertrag!) zwíschen Slowaken und ameríkaníschen Tchechen. Díeses Abkommen wurde zur Beruhígung einer kíeínen slowakíschen Faktíon geschíossen, díe von weíss Gott was für eíner Selbstándigkeít der Slowakei tráumte 44 . . ,,Ich unterschríb das Abkommen ohne Zögern," — írja a továbbiakban, — „weíl es eine lokale Abmachung der Ameríkaníschen Tschechen und Slowaken untereínander war; es ist von ameríkaníschen Staatsbürgern unterschríeben, nur von zwei Níchtameríkanern (nachtraglích erhíelt es ín unerlaubter Weíse weítere Unterschríffen)." A függetlenségi nyilatkozatban azonban már megállapította, — vonja le Masaryk konkluzíóképen —" das díse nur eín Versuch seí, díe künftíge Verfassung zu kennzeichnen, und dass über díe Verfassung endgüítíg díe legalen Vertreter des Volkes entscheíden werden." Ez a döntés pedig Masaryk szerint természetesen a líptószentmártoní nyilatkozatban jutott kifejezésre. Gyenge érvelés ez az „eínzíg vernünftíger und möglicher Plan," — az egységes csehszlovák állam érdekében és a tótok félrevezetésének a mentegetésére. Azt, hogy Wilsont személyes intervenciójával és ö vette volna rá árra. hogy a monarchia békekérésére adott válaszában, a proklamált elveket cserbenhagyva, ujabb követeléseket állítson fel, tagadja Masaryk. Wílson ideális gondolkozásának és nagyvonalú államfárfiuí koncepciójának tudja be, hogy megértette a változott időket, a nemzetek öntudatra ébredését és nem restellette bátran bevallani, hogy tévedett: „In der díplomatíschen Líteratur gíbt es weníge Beíspíeíe, für eine so mannlíche und ehrenhafte Widerrufung der