Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 12. szám - Az igazságszolgáltatási reform küszöbén

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 igen mélyrehatóak az ellentétek, a tekintetben azonban megegyeznek a főbb constructíok, bogy a bűnösség lényege a tettes és a tett közötti psíchíkaí vonatkozás. Mi — eltérve az uralkodó felfogástól — a bűnösség lényegét illetően Frank Reínhard müncheni professor a) costructíóját tesszük magunkévá, aki a bűnösség tartalmát a cselekménynek a tettes szemére vethető voltában (Vorwerfbarkeít) látja. Frank abból a tapasztalati tényből indul kí, hogy a psíchíkaí mozzanat fennforgása nem mindég elegendő a bűnösség megállapításához, mert sok esetben a tettes beszámíthatatlansága, máskor meg a' cselekményt kísérő körülmények rendkívüli alakulása (pl. végszükség) kí fogja zárni a bűnösséget is abból, hogy sem a beszámíthatóság, sem a cselekményt kísérő körülmények normális volta nem elemei a tettes és a tett közötti psíchíkaí vonatkozásnak, a következtetést akként füzí tovább, hogy a bűnösség a „Vorwerfbarkeít" elemeit összefoglaló complex fogalom. A bűnösség elemei adott jog szerint tehát: í. a cselekményt kísérő körülmények normális alakulása. 2. a tettes beszámíthatósága. 3. a közönséges értelemben vett bűnösség, azaz a psíchíkaí vonatkozás (vagy legalább ís ennek lehetősége) a tettes és a tett között. (Szándék és gondatlanság.) Hegler 4) felismerve az első tényező homályosságát egy jobb coeffícíenssel dolgozó munkaelméletet nyújtott és a Frank féle constructío két első tényezőjét a szabadság fogalma alá vonta, mert — nézete szerint — a tettesnek a bűnösség elemeként jelentkező normális psíchéje és a cselekménynek kényszertől mentes volta, vagyis a cselekményt kísérő körülmények rendes alakulása nem más, mint a tettes belső és külső szabadsága. A psíchíkaí vonatkozást egyesek a tudatra, mások az akaratra szorítják, nézetünk szerint sem a tudat, sem az akarat fogalma nem nélkülözhető. Szándék akkor forog fenn, ha a tettes ismerve a tényálladék szempontjából a releváns ténykörülményeket, nemcsak tudatosan cselekszik, hanem egyenesen kívánja a tudatában letükröződött és tevékenysége következményeképen tényleg előállott eredményt, vagy bár nem kívánta azt, de bekövetkezésével nem törődött, közömbös azonban az, hogy a tettes cselekményeinek tiltott, kötelességellenes vagy jogellenes voltát felísmerte-e. Ezzel szemben gondatlanságot fognak megállapítani akkor, ha a tettes a tevékenységet az előrelátott eredménnyel — maradásának reményében vagy pedig azért viszi véghez, mert az eredményt, melyet kellő gondosság mellett előre láthatott volna, nem látta előre. Mihelyt a bűnösség elemeinek bármelyike, tehát akár a tettes szabadsága, akár pedig a psíchíkaí mozzanat hiányzik, a tényáíladékszerü és jogellenes cselekmény a tettesnek nem számítható be. így pl. kí van zárva a bűnösség, ha a tettes oly fenyegetés által kényszeríttetett a cselekményre, amely saját életét közvetlenül veszélyeztette, vagy szándékos cselekményeknél, ha a tettes a tényálladék szempontjából fontos ténykörülmény körül tévedett. 3) Frank Reínhard i Uber den Aufbau des Schuldbegríffs. (1907.) : Das Strafgesetzbuch für das Deutsche Reich. (1925. Í28-I3Í. old.) Dr. Degré Lajosi Adalék a bűnösség-fogalom tanához. (1911.) 4) Dr. Hegler: Díe Merktnale des Verbrechens. (Zeitschríft für die gesamte Strafrechtswíssenschaft XXXVI. 2. Heít. Ha azonban az ismertetett críteríumok fennforognak, a tettes bűnösségét meg kell állapítani. Amint láttuk, sem a cselekmény jogellenességének, sem kötelességellenességének tudata nem tényezője a bűnösségnek. Épen ezért nem mentesülhet az alárendelt, ha a cselekményt jogilag közömbösnek, megengedettnek vélte vagy hamis képzet folytán cselekményének kötelességellenességét nem ismerte fel. Kétségtelen, hogy a tévedés adott jog szerinti körülhatárolása revísíora szorul. A jogtévedéshez bizonyos körülmények között mentesítő hatást kellene fűzni s a tettest, de különösen a parancs folytán bűnöző alárendeltet csak az esetben szabadna felelősségre vonni, ha cselekményének tiltott voltát felismerte. A német Ktbtk. a parancsra elkövetett büntetendő cselekményeknél — az alárendelt bűnösségéhez — amint ez a már idézett 47 §-ból kitűnik — még egy elemet „a cselekmény büntetendőségének tudatát" ís megkívánja és így ott az alárendelt felelőssége nem állapítható meg oly esetben, ha a cselekmény jogellenességét nem ismerte fel. Meggyőződésünk, hogy a Ktbtk. most készülő reformja a parancs folytán elkövetett bűncselekményeknél az alárendelt bűnösségét szűkebb körre fogja szorítani és e tekintetben ís eleget fog tenni a mindenkori társadalmi fejlődéssel párhuzamos jogfejlődés követelményeinek. Schultheisz Emil dr. /K^Az igazságszolgáltatási reform küszöbén Néhány hét választ már csak el attól, hogy a takarékossági elv követelte jogi reformjavaslatok a nemzetgyűlés asztalára kerüljenek. Az állam pénzügyi helyzete a jogszolgáltatás mai módjának gyökeres megváltoztatását kívánja s így valószínű, hogy igazságügyi berendezkedésünk olyan változások előtt áll, aminővel Szilágyi Dezső kora óta még nem találkoztunk. A polgárjogi eljárási reform még csak most ment át a Takarékossági Bízottság rostáján, így tehát arról tiszta képet még nem alkothatunk. A jogászi kritika különben ís bonckés alá fogja venni magában a parlamentben ís az egyoldalú gazdasági szempontból célzott reformokat. Az igazságszolgáltatás ugyanis teljességében erkölcsi feladat, amelyet nem lehet pusztán a takarékosság szemüvegén át vizsgálni, mert nagyon könnyen maga az igazság keresése a túlzásba vitt pénzügyi megtakarítási célok áldozatául. A büntető eljárási reformok már közismertek, hiszen a büntető novella már a parlamenthez szabályszerűen benyujtatott és arra a legelőkelőbb jogásztestületek megtették észrevételeiket. Jogászi szempontból a legfontosabb kérdés az alaki jogok reformjánál csak az lehet, hogy a tényállás a legfelsőbb bírói hatóság előtt ís teljes szabadsággal legyen boncolható, mert úgy a felülvizsgálati eljárás, mint a büntető semmisségi panaszok mai elbírálása igen nagy részben a formalizmuson alapul és végső fokon az a jogi dogma lett úrrá, hogy a tényállás vítrssá nem tehető. A tízenhárom vármegyévé csonkult Magyarországnak nincs szüksége polgári és büntető semmisítő székekre. Ezt megengedheti magának egy nagy gazdag állam jogszolgáltatása, de nem a mí szegényes életviszonyaink. Végeredményében a bíráskodásban az anyagi igazság kiderítése, az ideális és legfontosabb