Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 12. szám - Káronszerzés és a compensatio lucri cum damno

(183) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 zík ís. A földadó felemelése tehát már ezen okáóí sem volna tul merész. A földadó kateszterí hibái pedig kiküszöbölhetők. A föladó kivetése rendjén az emelkedő kulcs ís minden nehézségek nélkül beállítható. A jövedelemadó kivetésénél a holdak száma a kat. tísztajövedelemmel kapcsolatban már alkalmaztatott ís. A házadó kivetésénél pedig az alapokban a fokozás szintén érvényesül, sőt itt az adómentes udvarterek és belsőségek ís fígyegyelembe vehetők. A szociális elvek, a családtagok számára való tekintettel egyelői létminimum megállapításával, másfelöl engedményekkel, illetve pótlékokíással megvalósíthatók a hozadéki adók kivetési rendjén ís. Az ingatlanra nehezedő adósságok kamatterhei pedig a már ismert kamatteher vallomások, illetve igazolások alapján volnának figyelembe vehetők. Az általános kereseti adó pedig felölelhetik mindazokat az adóalanyokat, illetve kereseteket, melyekre a jövedelmi adó kiterjed. A jövedelem és vagyonadónak adórendszerünkből való kiküszöbölése a pénzügyi közigazgatás egyszerűsítésének befejezését igen nagy mértékben elősegítené. A tisztviselők ugy a pénzügyigazgatóságnál mint az adóhivatalnál felszabadulnának ezen adók mai kivetésének majdnem legyőzhetetlen terhe alól. A felszabadult munkaerők pedig a pénzügyi közigazgatás terén egyfelől eredményesebb munkává használhatók fel, másfelől kiépíthetők a pézügyigazgatóságok másodfokú pénzügyi bíróságokká. Ezáltal a jogorvoslatok szakszerűbb elbírálást nyerhetnek. A jogorvoslatoknak pedig bizonyos értékhatárig való korlátozásával a közigazgatási bíróságnak nagymérvű tehermentesítése következhetnék be s ez által az adóügyek sokkal rövidebb idő alatt nyernek végleges elintézést. A köígazgatásí bíróság és a pénzügyminisztérium létszáma is némileg apasztható volna. Nem különben az adóztatás egyszerűsítésével egyidejűleg a pénzügyi közigazgatás az egész vonalon állami tisztviselőkre és közegekre bízandó. Ezáltal megszűnik az a mai lehetetlen helyzet, mely az adatgyűjtés és részben az első fokú kivetés terén lépten-nyomon jelentkezik Az adóztatás ismertetett egyszerűsítésénél az adózó polgárok a mainál nagyobb terhet tényleg nem viselnének, hanem már az év első részében megismerhetnék köztartozásuk összegét s a fedezet előteremtésére volna idejük. A behajtás zaklatásaitól és költségeitől tehát metesülhetnénk. A rendszerváltozással a községi háztartásoknak mai visszás helyzete ís nagymértéken javulna, mert helyhatósági adók alapján a föld és házadó emelkednének. Ennek következtében a pótadó százalékok mérséklődnének. Az általános kereseti adó pedig az állam érdekében kívánatos igazságos elosztása szempontjából központilag volna kezelendő olyan módon, hogy az egyes helyekre megállapított szükségletet a községek és városok az együttesen kezelt adók beszállításánál levonhatnák. Ezáltal lehetővé válnékf hogy állandóan rendelkezésükre álljanak azok az anyagi eszközök, melyek közfeladataik teljesítésénél nem nélkülözhetők. A kereseti adók központi kezelése talán az első pillanatra az élénkecb ipari és kereskedelmi gócpontokat meglepné. Ha azonban figyelembe veszik, hogy élénkebb forgalmukat és kereseti viszonyaikat éppen azon nagy vidékek szolgáltatják, melyeknek ipara és kereskedelme a túlszárnyalás folytán eísenyvedt, vagy nem fejlődhetik, akkor nem zárkózhatnak el a létérdeküket nem veszélyeztető — a nagyobb kulturális igények kielégítését ís figyelembevevő — méltányos megosztás elől. Minthogy pedig az államnak minden községére szüksége van, tehát egészen jogos, hogy ott, ahol a létfentartás anyagi alapjai nincsenek meg, azok pótoltassanak. Már eddi^ ís megfontolás tárgyát képezte, hogy j azon községeket és városokat, melyek a rendelkezésükre bocsátott jövedelmi forrásokból a saját erejök legvégső megfeszítésével sem tudnak megélni, a jövedelmi adókból segélyezzék. Az általános kereseti adó felemelt kulcsa ezt ís lehetővé teszi, amennyiben — az egyenlő adóztatás elvénél fogva — a mai mindenütt alkalmazandó 5 százalékon felül kivetendő összeg kizárólag a gyengébb politikai egységek támogatására volna felhasználható. Az adóztatásnak ezen egyszerűsítését azonban azoknak kellene legkítartóbban szorgalmazníok, akik a mai nehézkes rendszerrel a legelégedetlenebbek. Ezek pedig a gazdák, kereskedők és iparosok. Nekik az érdekök tehát, hogy megtegyék a pénzügyminisztériumnak azt az ajánlatot, hogy szívesen szolgáltatják azt a pénzbeli közkötelességet, amely arányosan reájuk esik, azonban mentessenek fel attól a mindenféle vallomástól és nehézkes kivetési elélárástól, amely reájuk 1 nézve leküzdhetetlen terhet képez és célhoz teljesen még sem vezet. Ezen ajánlat hasonló volna egy ujabbí jobbágyfelszabadításhoz, mert itt különösen az adóalanyok ezrei szabadulnának fel a részükről fölöslegesnek tartott nyűgök alól, az államkincstár pedig megkap hatná törvényes bevételeit. Hollós István" \Káronszerzés és a compensatío lucri cum damno Aki figyelemmel kísérte egyik másik törvény megalkotásának az egyes fázisait, az előmunkálatoktól egész annak életbe léptéig, kellett, hogy találkozzék olyas felfogással, hogy ezt vagy azt a kérdést a megalkotott uj törvény megoldatlanul hagyta. A ptkv.-ünk megalkotása alkalmával (mert hiszen a T.-ünk négy szöveget ért meg, talán most dolgoznak az ötödiken) ilyen hangok még sűrűbben ütötték meg füleinket. Minduntalan hallottuk, hogy a ptkv.-ünk egyik vagy másik része körében megoldatlan problémák merültek fel. Pl. megoldatlan problémák a T.-ünk szavatossági rendszerében stb. A dolog valójában úgy ís áll, hogy egyetlen egy megalkotott törvény sem zár el mínden nyílást, nem oldja meg még máról holnapra sem tökéletesen a szabályozásának a körébe vont összes jogviszonyoknak mínden lehető kérdést. Okozhatja ezt felületesség, de sokszor folyik ez magának a jogviszonynak a természetéből ís. Már e lap hasábjain reámutattam arra, hogy Angliának ma sincs ptkv-e, csak az egyes kérdéseket szabályzó aktjai vannak. Amint megemlítettem ezt a jelenséget az angol jogéletben meggyökeredzett az a felfogás szülte, hogy a magánjogot matériájánál fogva nem lehet az írott jog merev paragrafusai közé szorítani. De ott a ptkv. megalkotása mellőzésének két másik mellékes oka is volt: az egyik az angol bírói karnak minden más állam bírói karának színvonalát magasan túlszárnyaló mivolta, mely teljes garancia volt arra nézve, hogy a törvények rendelkezéseiben lévő directíva nélkül ís képes a bíróí kar hazai jogéletet a jogbizonytalanság veszélyétől megóvni t a> másik mellékes körülményt pedig a codex §-ainak a jogi műveltséget perspectíváítől való megfosztottságában találjuk fel. A nagy angol fílosophus Spenczer Her-