Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Budapest népessége a világháború után

MISKOLCI JOGÁSZELET produktívak csoportja visszaesett. De még jobban hány attlott a gyermekek aránya. Pedig az országos arányhoz képest már amúgy is nagyon alacsonyan állott. A háborús évek elmaradt születései szállították le a gyermekkor részesedési arányát A testi munka szempontjából csökkent produktívítású korosztály s a részben már improduktívnak tekinthető 60 éven felüliek részesedése jelentékenyen növekedett. A nemi arány megváltozása már amúgy is csökkentette fővárosunk népének munkaképességét a múlthoz képest, most még hozzájárul a kóros irányba tendáló kormegoszlás. A testi munka szempontjából a főváros népességének fajsúlya határozottan romlott már ezen okból is. De a nemileg propagatív és így gyermeknemzés szempontjából fontos réteg gyengülését is jelentik a fentiek. Viszont a természetes sucerescentía hanyatlása a jövő fejlődés szempontjából meglehetősen vigasztalan. Az idősebb korúak képviseletének megnövekedése távolról sem a közegészségügyi viszonyok javulásának nyereségszámlájára írandó. Ez csak következménye a fiatalok rendjében támadt ritkulásnak. A nagy városokban s kivált Budapesten azelőtt sem volt organikus a népesség kortagozódása. Az 1920 as népszámlálás — bár a fiatal produktivok duzzadtsága alább hagyott, alapjában még jobbban kihegyezte (a gyermekek nagy csökkenésével és a kevésbbé produktívak szinte példa nélküli gyors növelésével) a főváros különállását. A vidéki népességben — dacára a nagyobb vérvesztésnek — emelkedett kissé a produktívak aránya és ehhez képest a régibb nemzedékek viszonylagos térfoglalása sem nagyon szembetűnő, bár a gyermekek csökenése épp oly sajnálatosan észlelhető. A fővárosban a jelzett változás a halandósági és születési arány alakulásának sem jósol jobb jövőt. 4. A családi állapot szerinti kimutatás alapján azt vélnők, hogy a házasok aránya kétségtelenül kívánatos módon emelkedett. Ugyanis Í00 lakos közül volt nőtlen hajadon J9í0-ben 58*4 3é-8 6'í 0*7 I 920-ban 52'7 39'0 7'3 í*0 Ez azonban csak látszat; következménye annak, hogy az idősebbek aránya, akik közt túlnyomó a házassági kötelékben élő, megnövekedett s még inkább annak, hogy a teljes egészében első kategóriába eső gyermekek száma annyira megapadt s tiszta képet az egyes kisebb korcsoportok szerint (20—24, 25—29 stb. évesek) megejtett vizsgálat adhatná meg. Ha ezt elvégezzük, kiderül, hogy í920-ban tulajdonképpen kevesebb a házassági kötelékben állók aránya, mint volt a békében. Ez a halandóság, a termelő erő expanzívítása, a bűnözés szempontjából egyáltalában nem mellékes és persze kedvezőtlenül színezi eddig nyert képet. Kedvezőtlen tünet az özvegyek emelkedése s kivált az elváltaknak igen erős gyarapodása 5879-ről 9263-ra. (S még í920. óta, jó pár ezerrel gyarapodott az elváltak száma!) 5. A hitfelekezetek szerinti tagolás lényegesen nem módosult Í920. óta. Csak a számbavehető nagyságú felekezeteket tekintve, Í00 lakos közül volt WO-ben Í920 ban róm- kath. 59*8 59'í reformátns " 9"9 Í0'9 ág. h. evang. 5*0 4'8 izraelita 23* í 23*2 A reformátusok térnyerése a fővárosban már régi folyamat. Nem egyéb, mint természetes nivellálódás a nagy vonóerővel rendelkező és református-szegény főváros és a sokkal reformátusabb jellegű országos átlag férjes , ,,, házas °2ve?y elvált között. Annál meglepőbb, hogy az amúgy is rendkívül magas aránnyal rendelkezett zsidóság, a kommün utáni jelentékeny számú áttérés dacára ís, növelni tudta erőállományát. Oka ennek a háborualattí beköltözéseken kívül az ís, hogy a háború alatt a zsidóság halálozási indexe valamivel kevésbbé romlott meg, mint a keresztyén vallásfelekezeteké és e mellett, bár végleges pontos adatok hiányoznak egyelőre, a harctéri veszteségük ís számbavehetőleg kisebb volt. Érdekes azonban az egyes korcsoportok felekezeti összetételét szemügyre venni. Feltűnik, hogy a magasabb életkorokban mennyire emelkedik a zsidóság aránya; a 40—60 éven felüliek közt 26*6 százalék, a 60 évesnél idősebbek közt 30*8 százalékí ami tekintve, hogy vándorlással ís erősen felfrissülő tömegről van szó, a kedvezőbb közegészségügyi viszonyoknak, a nagyobb ellenálló erőnek beszédes bizonysága. Viszont ha a fiatalabb évjáradékokra tekintünk, akkor feltételezve, hogy a város népességének alakulásában a belső szaporaságnak számbavehető része lesz a jövőben ís, akkor a főváros felekezeti összetételében jelentős térnyerését jósolhatjuk a zsidósággal szemben a keresztyéneknek, a Í2—í 5 évesek közt 25*2 a zsidóság. ,, 6—12 „- ,, 22*7 ,, 3 6 20*5 ff „ 0—3 „ „ í 8*3 „ Bár a kedvezőbb halandóság a fenntí számokból várható hanyatlás ütemét természetesen mérsékelni fogja. 6. A magyarosodás a háborús évtized alatt sem akadt meg. Sőt nem beszélve a kisebb s Trianon által ís centrifugális behatásoknak kitett nemzetiségekről, a németség és tótság száma viszonylag éppen ebben az évtizedben morzsolódott össze leginkább, Ami az arányokat illeti, ugy volt Í00 lakos közül magyar német tót egyéb í900-ban 79*6 J4'0 3*4 3'0 Í9í0-ben 85-9 9'0 23 2*8 1920-ban 90-2 6*5 1*5 1'8 Budapest ebben a válságos évtizedben ís jobban teljesítette a beolvasztás, asszimííálás szerepét, mint a megcsonkított vidék, ahol a most már fájdalom, szintén '•'/ío-ed részben magyar lakosság aránya úgyszólván stagnáh (88*4—89'1 százalékra javult csupán) a mult népszámláláshoz képest. Intő 'jel, kivált a távolabbi jövőre, hogy a város jelentőségét már csak ebből a szempontból se becsüljük le. A nemzetiségek magvarul tudása ís szépen javult a fővárosban 70*9 százalékról, 80*7 százalékra. 7. Az írni, olvasni tudók aránya — dacára a sok háborús ínségnek, kulturális és egyéb bajoknak, javult valamelyest. 92*5 százalékról 94*7 százalékra emelkedett a 6 éven felülíok közt az írni, olvasni tudók aránya. Az országos, főleg vidéki átlagban a javulás erősebb ütemű volt (78*2 83*í százalékra), de a javulásra a fér ís nagyobb volt emitt. S e mellett figyelembe veendő, hogy az átlag még iskolázatlanabb, élemedettebb kor képviselete a fővárosban crősebben növekedett s az ifjabb generációk súlya feltűnőbben apadt. Fájdalmas azonban, hogy a legfiatalabb korcsoportban az. analfabéták száma megnövekedett: 1910-ben 10*7 százalék, 1920-ban ellenben 150 százalék volt írástudatlan a 6— 12 évesek közt. E korcsoport elemi műveltségének ingadozása nem ad még teljes képet a tényleges műveltségi viszonyokról, minthogy esetleg változhatík a beírás átlagos korhatára,(bár ez nem valószínű)s változhatík a még csak kisebb részben írni tudó korév (6 évesek) képviselete, A Í2—í5 évesek és a 15—\9 évesek közt valóban jayult az analfabéták száma (('5 százalékról)